Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-13 / 2. szám
Fotó: LISICKY Mindent az emberért Nem elég csak az ötlet... Kevés olyan embert ismerek, aki nem szereti a gyümölcsöt, zöldséget. Az egy főre eső évi fogyasztás ezekből mégis mélyen alatta marad az egészségügyi szempontból kívánatosnak. Egyik oka talán, hogy a dolgozó nő-háziasszonynak egyszerűbb félkész áruból gyors vacsorát készíteni, mint zöldségtisztítással bíbelődni. A hiba mégsem csak a fogyasztóban van. Valaki elszólja magát a munkatársak közül: — Burgonyát, hagymát kaptak a zöldségesnél... máris hanyatt-homlok „fut le“ a fél hivatal vásárolni. Aznap talán nincs is rá szükség mindenütt, dehát akkor kell venni, amikor van. A gyümölccsel sincs másképpen. Hosszú sorok kígyóznak a pultok előtt, ha alma érkezik a boltba. Idén nem panaszkodhatunk, bőséggel kínálja magát a déligyümölcs, csak almából van kevesebb. Sokkal kevesebb, mint amennyi elfogyna. Gyümölcstermelőink ősszel jóleső érzéssel állapították meg: gazdag termést adtak a fák. Hová lett a sok termék, miért nem jutott el a fogyasztóig? Erre keresett választ az év utolsó negyedében Trnaván tartott ülésén a Szlovákiai Nőszövetség, amikor a tavasszal mezőgazdaságunk megsegítésére kiadott felhívása visszhangját értékelte. Az elmúlt időszak a cselekvő kötelességtudat, a gyors segíteni akarás és a leleményesség jegyében telt, melyre büszkék lehetünk. A vitára legtöbbször buzdítani kell az embereket. A trnavai aktíván, ahol a „Mindent az emberért“ járási felelősei találkoztak a termelési részlegek szakembereivel, nem így volt. Két órával nyúlt meg a vita, s ha nem indultak volna a távolsági járatok, még több ötlet, javaslat, kipróbált recept gyűlik össze, hogyan lehet a felvásárlás problémáit megoldani. Orvoslásként a hiányosságokra, mert akadt belőlük elég. A felszólalásokból idézek: Michal Forgác őrnagy, a michalovcei járás kistermelőinek képviselője: „Nagyszerű termést hozott például az alma. örülni kellett volna. Mi bosszankodtunk. Mi legyen .ennyi gyümölccsel? A felvásárló központ igazgatójától azt a választ kaptuk: sajnálja, huszonhat vagon bolgár almát kell piacra dobnia. Értem. De ha a külföldi szerződést nem lehet felbontani, miért nem tudjuk a terméstöbbletet oda irányítani, ahol hiánycikk? Az északi járásokba, Ostravára. Ez történt a szilvával is. Se a humennei, se a presovi Jednota nem volt hajlandó átvenni. Leállítottuk részükre a csemegeuborka szállítását, így vettek öt vagon szilvából hármat. Megoldás lenne, ha a többlettermést helyben feldolgozhatnánk. Van egy régi, kihasználatlan szeszfőzde a sabinovi konzervgyár tulajdonában. Ha bérbeadnák a kistermelőknek, aszalhatnánk szilvát, főzhetnénk lekvárt a gyümölcsből.“ Anna Ferenceiová, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) JNB alelnöke: „A felhívásra feketebodzát gyűjtöttünk. A felvásárló azonban nem volt hajlandó átvenni az értékes gyógyszeripari alapanyagot, mert hároméves bodza is van raktáron. Nem képesek feldolgozni. Más a helyzet a fokhagymával. Egyik évben a nyakunkra szárad, máskor, mint idén is, sopánkodunk, mert annyi sincs, hogy saját szükségletünket fedezze. Negyvenhat koronáért hozzuk be külföldről! Nagy luxus, ha meggondoljuk. Jó tervezéssel elkerülhettük volna. Gazdag termésünk volt karalábéból, paradicsomból. Felkínáltuk a csehországi, a felső-szlovákiai járásoknak, mert a mi Jednotánk nem volt hajlandó se átvenni, se közvetíteni. Két éve kétszáz vagon paradicsomunk ment így kárba, idén meg hiába keresnek a háziasszonyok ketchupöt az üzletben. Az új évre már most úgy kell terveznünk, hogy ilyen pazarlás ne fordulhasson elő!“ Stefan Dekánek, a Senicai Kistermelők Szövetségének elnöke: „Tudjuk, évek óta, mindig probléma, ha rekordtermés van. Sok száz láda gyümölcs fonnyad-rothad ideiglenes raktárakban. Három éve nekünk is százhét vagon almánk ment tönkre. Óriási nemzetgazdasági kár! Szövetségünk megoldást keresett. Huszonegy nagyobb nemzeti bizottság mellett szolgálatot létesítettünk a felvásárlás-értékesítés koordinálására. Tizenkilenc gyümölcssajtoló berendezést helyeztek üzembe alapszervezeteink. A hulladékgyümölcsből mustot készítünk, nagyszerű alkoholmentes italt. A járási nemzeti bizottság 130 000 korona anyagi támogatást szavazott meg a berendezések vásárlására. Négy gyümölcsaszalónk is üzemel a járásban és egy lekvárfőzőnk Borsky Mikulásban. Ezekkel az intézkedésekkel szeretnénk biztosítani a jövőben, hogy a termésből semmi se vesszen kárba.“ Ján Madiéák, a Spisská Nová Ves-i Járási Nemzeti Bizottság titkára: „Kistermelőink kétezer családot látnak el friss zöldséggel. Nagy segítség ez államháztartásunknak Többet is adhatnánk, ha a felvásárlónak nem lenne fontosabb külföldi szerződést kötni. Így is megoldjuk jövőre a többlettermés értékesítését. Kistermelőink saját elárusitóhelyeket létesítenek. Nyugdíjasaink nyolcszáz koronáért vállalják az eladást. Lesz egy teherautónk, amivel naponta begyűjtjük a termést, hogy frissen kerüljön a vásárlókhoz." Terézia Janíková, a SZNSZ Bardejovi Járási Bizottságának titkára: „A Mindent az emberért akcióban továbbfejlesztjük tapasztalatainkat, hogy segítsük járásunk közellátását. De nálunk is vannak problémák, melyeket nehéz megoldani. Nem tudjuk például a felvásárló központokat közelebb hozni a termelőkhöz^ Sok-sok mázsa kerti és erdei tennék vész kárba csupán azért, mert a begyűjtött termést a lakosoknak autóbusszal, vonaton esetleg saját kocsin kell több tíz kilométert utaztatni. Sokszor többe kerül a szállítás, mint amennyit a gyümölcsért kapnak. Megoldás lenne gyümölcsérés idején mozgó begyűjtőket létesíteni. Van mozgó húsboltunk, szennyesbegyűjtőnk, miért ne lehetne a termést is a házaknál összeszedni? Biztosíthatnánk a felvásárlás folyamatosságát és az irányítást is könnyebben meg lehetne szervezni hazánk valamelyik gyümölcsszegény járásába, ha nálunk megtelnék a zöldségboltok ...“ Amikor nőszövetségünk aktíváján a felhívás elhangzott, azt hittük, a termesztés jelent majd gondot, többletmunkát és most látjuk, az értékesítés. A megtermett zöldség, gyümölcs nem jut el a fogyasztó asztalára. Pedig óriási hátrányt kell behoznunk, ha utói akarjuk érni évi 90—100 kg-os egy főre eső zöldségfogyasztásunkkal a bolgárokat, akik 140 kilogrammnál tartanak, vagy az olaszokat, akik 170 kiló zöldséget fogyasztanak személyenként. Bulgáriában gyümölcsöt is háromszor annyit esznek, mint nálunk. Igaz, a fogyasztást elősegíti a kínálat is! Akik házon kívül, üzemi konyhán, vendéglátóipari egységben étkeznek, meg tudnák mondani, hányszor kapunk ebédhez friss gyümölcsöt, Az étlapon nincs is feltüntetve az alma. a körte, az őszibarack a desszertek között, csak a sütemény, a krém, a tortaszelet. Hányszor kínálnak körítésnek párolt zöldséget, salátaféléket, főzeléket — gombóc, rizs, makaróni, burgonya helyett?! Vagy mellé! Ha kéri a vendég, leggyakrabban az a válasz: elfogyott. Hiába rendeltünk, nem szállítottak! A konzervgyárak, élelmiszer-elosztók raktáraiban meg ott állnak még a tavaly előtti befőttek, konzervek is. Ahhoz azonban, hogy a megtermett zöldség és gyümölcs, akár friss, akár konzervált áru formájában asztalunkra kerüljön, jól és idejében kell megszervezni a körforgást a termelőtől a fogyasztóig. J. HEGEDŰS MAGDA
