Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-13 / 2. szám
MINDEN DOLGOS KEZRE SZÜKSÉGÜNK VAN Kérdéseinkre MILOSLAV VALOVlC mérnök, az SZSZK népjóléti és munkaügyi miniszterhelyettese válaszol. — A hatodik öleves terv időszakában, az óvodák létesítésével párhuzamosan rengeteg nő vállalhatott munkát, kapcsolódhatott be a termelésbe. A hetedik ötéves tervben — az intenzív tcjlesztés mellett — szükség van a még föllelhetö munkaerő-tartalék — elsősorban Dél-Szlovákia asszonyainak — mozgósítására. Milyen lesz a munkaerő-gazdálkodás a kővetkező öt évben, mit vár népgazdaságunk az SZSZK asszonyaitól. lányaitól? A Szlovák Szocialista Köztársaság népgazdasága 1979. december 12-ig bezárólag 2 224 000 személyt foglalkoztatott. Ezenkívül 115 ezer nö volt szülési, illetve gyermekgondozási szabadságon. Az SZSZK népgazdaságában foglalkoztatott személyek száma az 1976—1979-es évek alatt 125 ezer fővel gyarapodott. Ebből a növekedésből a termelési ágazatokra »0 ezer személy jutott. A munkaerő reprodukciójának fő forrása a (i. ötéves terv folyamán az ifjúság volt, szám szerint 319 ezer személy lépett először munkába. Közülük 35 ezer főiskolai, 114 ezer középiskolai végzettséggel és 155 ezer az. ipari szakmunkásképző iskola elvégzése után. A 6. ötéves terv utóbbi négy éve alatt folytatódott a produktív életkorú munkaképes lakosság gazdasági aktivitásának növekedése és az SZSZK egyes területei közötti kiegyenlítődés a munkaerők kihasználását illetően. 1979-ben a produktív életkorú lakosság 91,6 százaléka dolgozott vagy készült hivatására: a férfiak 96,7 és a nők 86,0 százaléka. Az 1976— 1970-es eredmények azt mutatják, hogy a munkaerőforrások mozgósításával, a munkaerő elhelyezésével teljes egészében fedezni tudtuk a SZSZK népgazdaságának munkaerőszükségletét és az eddiginél jobb szakképzettségi összetételben. Ezzel a népgazdaság nagyjából megfelelő alapot nyert a további dinamikus fejlesztéshez és a hatékonyság növeléséhez. A 7. ötéves tervben Csehszlovákiában a foglalkoztatottság növelésének szempontjából kedvezőtlen lesz a munkaerő-források alakulása, ugyanis a produktív életkorba kerülő lakosság száma — tekintettel az utóbbi évek népszaporulatára — csökkenni fog. A nők munkaaktivitásának növelésében rejlő tartalékok minimálisak. Főleg Dél-Szlovákiában találhatók, és néhány más járásban (mint Dunaszerdahely (Dun. Streda), Érsekújvár (Nővé Zámky), Galánta. Komárom (Komárno), Cadca, Terebes (Trebisov), Vranov, Spisská Nová Vés, Stará Lubovna és Michalovce), ahol a nők foglalkoztatottsága 1979-ben nem érte el vagy csak alig haladta meg a 62 százalékot. Az országos átlag 66,5 százalék, a fővárosban, Bratislavában 70.6 százalék. A nem dolgozó nők többsége az idősebb korosztályhoz tartozik. — Hogyan fedezik az új üzemek, vállalatok munkaerőszükségletét, különösen a déli járásokban. ahol még mindig nagyok a női munkaerőtartalékok? És milyenek a további elgondolások a műszakok kihasználásával kapcsolatban, főleg ott. ahol nők. anyák dolgoznak? Szeretném hangsúlyozni: Szlovákiában már nincsenek olyan területek, ahol nagy a munkaerő-felesleg, s ez Dél-Szlovákiára is vonatkozik. Az új vállalatok, üzemek, főleg ipari kapacitások kiépítésével éppen a munkaeröszükséglet fedezése okoz gondot, akár szakképesítést követelő, akár segédmunkáról van szó. Aki az újságokban olvassa az apróhirdetéseket, maga is láthatja. hány üzem és egyéb szervezet, főleg a termelésben és a szolgáltatásokban keres munkást, akár csak egy műszakra is. Társadalmunknak érdeke a több műszakos termelés, hogy ki legyenek használva azok a gépek és berendezések, amelyekkel a termelőágazatok már rendelkeznek. Sajátos e tekintetben azon nők csoportja, akik — főleg anyai kötelességeik teljesítése miatt — nem tudtak munkát vállalni. így a partizánskéi cipőgyárban vagy a pezinoki Drevoindustriában, ahol a munkaerők száma még nem érte el a tervezettet, pedig kimondottan nekik való a munka. E csoportba tartozók foglalkoztatása gondot okoz a járási és a kerületi nemzeti bizottságoknak és nekünk is. A megoldást a hajadonok és a fiatal lányok megfelelően átgondolt migrációjában látjuk, az ő átcsoportosításukkal szabaddá tudnánk tenni annyi helyet, amennyire a családos nőknek szükségük van — lakhelyükön vagy kisebb távolságon (a járáson) belül. A nők e csoportjának munkavállalási gondjain a mezőgazdaság is segíthetne; főleg a növénytermesztésben van szükség új munkaerőkre. Nem lenne helyes, ha továbbra is megfosztanánk a falul, s ezzel a mezőgazdasági üzemet, a szövetkezetét vagy állami gazdaságot a munkaerőktől. A zöldségtermesztés megfelelő fejlesztése (üvegházakban vagy fólia alatt), és a téli hónapokban az együttműködés az ipari üzemekkel, főleg Dél-Szlovákiában, erre lehetőségei nyújt. Mindannyian tudjuk, hogy az élelmezés világviszonylatban is egyre nagyobb problémát jelent. Új munkaalkalmakat nem teremthettünk, mert a meglévők kihasználásával vannak gondjaink. Ezért a 7. ötéves tervben életbe lépnek a munkaerő-takarékoskodásra vonatkozó intézkedések. A két vagy három műszakot azokban az üzemekben is be kell vezetni, ahol többnyire nők dolgoznak, persze azzal a megszorítással, amely megtiltja a nők éjszakai munkáját. Ha még itt-ott ilyen egedélyezett kivétel akad. a jövőben ezt is meg kell szüntetni. — Tapasztalatból tudjuk, hogy Dél-Szlovákiában nagyon sok 35—45 éves nö áll munkába szakképzettség nélkül. Mit tesznek, hogy szakképesítést szerezhessenek, s ne kelljen segédmunkásként nyugdíjba vonulniuk? Nem lehet egyértelműen állítani, hogy a nők mindenfajta szakképesítés híján vannak. Ha a 35—45 éves nőkről van szó, feltételezzük, hogy 15—20 éves gyakorlat áll mögöttük. Bár tény az is, hogy ez az idő rövidebb lehet, mert közben gyermekeiket nevelték, szülési szabadságon voltak. Ennek a korosztálynak azonban lehetősége volt tanfolyamokon bizonyos szintű szakképzettséget szereznie. Az utóbbi 10—15 év alatt sokat tettünk azért, hogy az iskolakötelezettség után a fiatalok meg- , felelő szakképesítést szerezzenek, így álljanak munkába. Különös figyelmet fordítunk a lányok iskolázására. Az utóbbi években a lányoknak több mint a fele tanul középiskolákban, illetve a négy éves, érettségit adó szakmunkásképzőben. A többiek tanonciskolában készülnek fel hivatásukra. Példaként elmondhatjuk, hogy az 1976—1980-as években az ipari tanulók 37,2 százaléka volt lány, a középiskolásoknak pedig 62,0 százaléka. Mindkét iskolatípusban a tanulók 47,4 százaléka volt lány. — Milyen gondokat okoz a munkába álló fiatalok elhelyezése és a szakmunkásképzés? Hangsúlyoznunk kell, hogy a munkaerő utánpótlást csak a szakmunkásképzőkből várhatjuk — az iparban, az építőiparban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és a szolgáltatásokban egyaránt. A nyugdíjba vonulók helyére csak szakképzett erők kerülhetnek. Ezért fontos, hogy a fiatalokat — nemcsak a munkásfiatalokat — a társadalom, a népgazdaság szükségleteinek megfelelően helyezzük el az iskolákban. A mi népgazdaságunknak mindenekelőtt bányászokra, ácsokra, kőművesekre, fémmegmunkáló munkásokra, kohászokra, állattenyésztőkre és növénytermesztőkre van szüksége, és nemcsak „divatos“ foglalkozású emberekre. Nagyon fontos, hogy a 14—15 évesek tervszerű elhelyezésénél figyelembe vegyük mind a társadalom távlati szükségleteit, mind a fiatalok érdekeit. Hogy összhangba tudjuk hozni, a társadalom előnyöket nyújt azokban a szakmákban, foglalkozásokban, amelyeket a fiatalok, de leginkább a szülők nem találnak érdekesnek, vonzónak. Gondolunk itt a pillanatnyi, előnyökre — az iskoláztatás, az étkeztetés, az internátusi költségek fedezése —, valamint a távlati előnyökre — jó bérezés, vállalati lakásépítkezés és hasonlók. Bizonyos foglalkozásokat a 7. ötéves terv időszakában is előnyben részesítünk. Jó lenne, ha mind a fiatalok, mind a szülök megértenék, hogy a szocialista népgazdaságban tervszerűen kell fejlődnie a szakképzett munkaerők elhelyezésének is. Nemcsak a munkásfiatalokról van szó. A közép- és a főiskolákra való felvétel sem alakulhat ösztönösen. Csupán egy bizonyos számú orvosra, tanítóra, pszichológusra van szükségünk, és a gépiparnak vagy az építőiparnak is szüksége van mérnökökre és műszaki középkáderekre. Az arányokat feltétlenül be kell tartani, hogy egy-egy szakmában ne legyen szakemberhiány, másokban szakemberfelesleg. Ami a lányokat illeti, fontos, hogy számukra előnyösebb felvételi feltételeket biztosítsunk a gépipari és a mezőgazdasági szakiskolákba. A pályaválasztási tanácsadóknak és az iskoláknak határozottabban kell befolyásolni az iskolaköteles fiatalság tudatát, de nemcsak az alapiskola utolsó évfolyamában. Csak így tudják a fiatalokkal megértetni és elfogadtatni a társadalom szükségleteit, s hogy bizonyos szakmákra a gazdaság fejlődésének különböző fokán nagyobb szükség van. — A jövőben hogyan oldják meg a nők szülési szabadság utáni munkába állásának gondját és a kisgyermekes dolgozó nők problémáit? Pillanatnyilag nem esetiékes a szülési vagy gyermekgondozási szabadság módosítása. Az eddigi törvények értelmében a munkaadó a rendes szülési szabadság letelte után köteles az anyát eredeti munkahelyén és munkakörében alkalmazni. Amennyiben ez nem lehetséges, mert ez a munkakör vagy munkahely megszűnt, a szerződésben foglaltaknak vagy legalábbis szakképzettségének megfelelő munkát kell adnia. Ha a nő második (harmadik stb.) szülési szabadsága után tér vissza munkahelyére, a munkaadó köteles olyan munkát adni, amilyet a munkaszerződés megszab. Ha ez nem lehetséges, a szakképesítésének megfelelő beosztásba kell helyeznie. Köszönöm a beszélgetést. H. ZSEBIK SAROLTA CHj]
