Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-16 / 7-8. szám

ELENA LITVAJOVÁ, AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA, A SZLOVÁKIAI NÖSZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE

MINDIG AZ ÉLVONALBAN

Harminc évvel ezelőtt jelent meg a magyar nemzetiségű asszonyok új képeslapja, találó címmel: Dolgozó Nő.

Új szín volt azoknak az újságoknak és folyóiratoknak tarka palettáján, amelyek nálunk a Februárt követő években egymás után jelentek meg.

Kiadója, a Szlovákiai Nöszövetség Központi Bizottsága és az új lap szerkesztőségi kollektívája fontos küldetéssel bocsájtotta útra: hogy az igaz szó szépségével legyen korunk krónikása. Segítsen alakítaniformálni a nők tudatát, meggyőzni őket arról, hogy ezért a nagyszerű korért, amelyben a legjobbak és a legigazságosabbak régi álmai valósággá kezdenek válni, érdemes lelkesen és áldozatkészen dolgozni. Ez volt az a kor, amelyben a proletárok, a béresek és a kisparasztok, az asszonyaik, gyermekeik és unokáik Csehszlovákio Kommunista Pártja vezetésével, forradalmi elszántsággal követve a Szovjetunió — felszabadítónk és hű barátunk — példáját, hozzáláttak a történelmi mű, a szocialista társadalom építéséhez. Újság született, amely már születésétől kötődött elődeihez, a Rozsévackához, a Proletárkához, a Nőmunkáshoz, átvette alkotóiknak és munkatársaiknak örökségét, akik részesei voltak a kommunista pórt munkájának, a nemzeti és a szociális igazságosságért vívott küzdelmeinek. A háborús és a háború utáni nemzedékek, a Nő alkotói és olvasói, sohasem felejtették el a Nőmunkás első szórnának vezércikkében írottakat: „Meg akarjuk mutatni a nőknek, hogy mindaz ellen, ami fáj nekik, ami gyötri őket, van orvosság. Ezt az orvosságot kell megtalálniuk, megalkotniuk közös erővel az elnyomott, a megkínzott nők seregének megszervezésével ... Ha kell, segítünk, ha kell, tanácsot adunk. Ott leszünk mindenütt, ahol segíteni kell, hogy megszüntessük az anyák és a gyermekek szenvedését, hogy jólétet teremtsünk a legelnyomottabbaknak. Olyan társadalmat, amelyben a nő nem lesz rabszolga, sem cseléd, hanem egyenlő állampolgár, dolgozó, tisztelt és boldog anya..." Az asszonyokhoz, a magyar nemzetiségű asszonyokhoz 1924-ben fordult e szavakkal a harcos kommunista folyóirat: hasábjairól a párt szólt hozzájuk, amely az osztályszempontok és o nemzetköziség elvei értelmében hatott a nők tudatának fejlődésére, erőt és elszántságot adott harcolni a kizsákmányolás, az elnyomás, az ínség és a nyomor ellen . . . Nagyon távoli már az a kor, amelyben le kellett írni e mondatokat. A kommunista pórt és népünk, vállvetve a Szovjetunióval segített legyőzni a fasizmust, felülkerekedett a burzsoázián 1948 februárjában. A nemzeti és a szociális igazságosság új alapjain, amelyekre az előző nemzedékek vágytak, kezdtük építeni a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. A CSKP politikája lehetővé tette, hogy nálunk minden nő egyenjogú állampolgár, boldog anya és szakképzett dolgozó lehessen. Újkori történelmünk tiszta forrósai a forradalmi hagyományok. Ezekből merítünk erőt és elszántságot a fejlett szocialista társadalom építése mind bonyolultabbá váló feladatainak teljesítéséhez. Erre építenek nőlapjaink is, köztük az ünnepelt, a harmincéves Nő.

Hasábjain kifejezően tükröződik az, ami új, amit a kor hozott magával, amit a ma forradalmiságánok nevezünk.

Hazánk a szocialista építés viszonylag rövid időszaka alatt a felismerhetetlenségig megváltozott. Ma korszerű iparával és mezőgazdaságával, lakossága magas műveltségi színvonalával, magasfokú szociális és egészségügyi gondoskodásával a világ legfejlettebb államai közé tartozik. Az új kor, az óriási minőségi, mennyiségi, és gazdasági változások, kultúránk és társadalmunk szorosan összefonódik szülötteivel, a férfiakkal és nőkkel, azok tudatával és konkrét tetteivel.

És éppen ezen a területen jelentős a Nő hatása. A nők tudatáért vívott harcban, a társadalomért, saját magukért, családjukért végzett munkájukkal szemben támasztott igényeivel, mindig hű segítőtársa volt a kommunista pártnak, és - mint a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának sajtószerve — mindig azon fáradozott, hogy a nők cselekvőn kapcsolódjanak be mindenbe, ami a múltban és a jelenben új és haladó, hogy politikailag és szakmailag növekedjenek, szocialista módon gondolkodjanak és cselekedjenek. Szárnyakat ad azoknak, akik szárnyalni akarnak, szilárdította és szilárdítja a munkásnők és a földművesasszonyok öntudatát, bátorítja őket munkájukban, ösztönzi őket a tanulásra. A Nő szerkesztősége és az általuk készített lap, különösen az utóbbi évtizedben mentes a szélsőségektől, az élett nemcsak rózsaszín vagy sötét szemüvegen keresztül nézi. Az életet, s benne a nők helyzetét reálisan, józanul, a maga bonyolultságában és fejlődésében látja, örül olvasói egyéni sikereinek, a szocializmus építésében elért eredményeiknek. Buzdít és tanácsot ad, hogyan áthidalni a buktatókat, megoldani a gondokat és problémákat, amelyekkel a társadalomban és a mindennapi életben, a családban találkoznak. A Nő érdeme, hogy bátran bírálja azokat a visszásságokat, amelyeket a rossz munka, a lelkiismeretlenség, a közönyösség okoz, s amelyek végső fokon valamennyiünket megrövidítenek.

Nagyrabecsüljük, hogy a Nő családi hetilappá vált. A figyelmes olvasó biztosan ráérzett, hogy a családot nem csupán a csallóközi új lakásokban egy fedél alatt élőkre vonatkoztatja, hanem tágabb értelemben a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek együttélésére, összetartozására As-tól Komáromig (Komárno), Bratislavától Dukláig. Úgy értelmezi, mint a csehek, a szlovákok, a magyarok, az ukránok kölcsönös együttélését és testvéri együttműködését, közös igyekezetét: minden nap és minden órában többet adni hazánknak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak. A Nő ennek az együttműködésnek, nemzeteink és nemzetiségeink e történelmi és osztályszempontból nélkülözhetetlen és előnyös együttélésének hű krónikása, agitátora és propagátora; minden bizonnyal a jövőben is sokat tesz majd a csehszlovák szocialista hazafiság érzelmének elmélyítéséért, főleg azzal, hogy még többet merít hazánk valamennyi kerületének életéből, még hatékonyabban általánosítja a szocialista építés tapasztalatait. Nemcsak a mi tapasztalatainkat, hanem a Szovjetunióét és a többi szocialista országét is. A szovjet nők munkamódszereit átvéve asszonyaink, lányaink sok munkahelyen beosztóbban bánnak a nyersanyagokkal, jobb minőségű munkát végeznek, nagyobb személyes felelősséget vállalnak azért, ami a kezükből kikerül. Ezért bizonyára a Nő hasábjain is gyakrabban olvashatunk majd a szocialista országok hasznos tapasztalatcseréjéről.

Szocialista családunk a Nő megfogalmazásában is annyi, mint szocialista közösségünk: leghűbb barátaink a Szovjetunióban, barátaink és jó szomszédaink a Magyar Népköztársaságban; bajtársaink a szocializmusért, a haladásért és a békéért vívott harcban a többi szocialista országban.

A Nő, a Szlovákiai Nőszövetség közkedvelt hetilapja, a sokszálú társadalmi összefüggések tükrözésével szélesíti olvasói látókörét, tanít új módon gondolkodni, alkotó tettekre lelkesít, elsősorban arra, ami pártunknak és nőmozgalmunknak ma a legfontosabb: jobban, hatékonyabban dolgozni, határozottabban érvényesíteni a műszaki haladás eredményeit a nők körében is, jól gazdálkodni a munkahelyen és a háztartásban. Úgy dolgozni, hogy hazánk még többet tehessen a békéért és a szocializmusért, hogy minden egyes állampolgárunk jól és boldogan éljen.

Csehszlovákia Kommunista Pártja a XVI. kongresszus és az SZLKP kongresszusának évében ünnepli 60. jubileumát. A dolgozók szebb életét biztosító küzdelmes években hű segítőtársa volt a nőszervezet és annak sajtója. A Nő harmincéves léte alatt becsületes munkájával rangos helyet vívott ki magának ebben a forradalmi törekvésben. Meggyőződésem, hogy hetilapunk, a Nő az elkövetkező években is — most már bővebb terjedelemben, erőteljesebben — ezen a forradalmi úton fog haladni, folytatója lesz a megkezdett és érvényre juttatott hagyománynak: mindig a szocializmusért és a haladésért vívott küzdelem élvonalában állni.

A Nő szerkesztőinek és munkatársainak erőt, derűlátást, sok alkotó ötletet kívánok nehéz, de hálás munkájukban. A Nő olvasóinak azt kívánom, hogy lapjuk hétről hétre jóbarátként, tanácsadóként és tanítóként szóljon hozzájuk.