Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-10 / 6. szám
6. számunk riportja GÉPLAKATOS, FÉMMEGMUNKÁLÓ, BÚTORASZTALOS, FESTŐ, CSŐVEZETÉKSZERELŐ, ERŐSÁRAMÚ MŰSZERÉSZ Gyermeke boldogulását óhajtja minden sxülő, elégedett, harmonikus embert akar nevelni belőle, gondoskodásának, nevelésének mozgató ereje ez. Töretlen fejlődését tartja szem előtt, amikor anyanyelvű óvodába, iskolába íratja, később is, amikor azon töpreng - már gyermekével együtt -, milyen iskolában tanuljon tovább, milyen szakmát válasszon, hogy örömét lelje munkájában, megtalálja helyét az életben. A tizennégy-tizenöt éves fiatalok zöme szakmát választ — tanul, munkáspályára készül; hogy milyen szakmát - az gyakran nem csupán a gyermek képességeinek, érdeklődésének függvénye. Befolyásolják a szülői elképzelések, az egyes mesterségek elterjedtsége, divatja, az adott területen és közösségekben élő előítéletek, az alapiskolák pályaválasztási tanácsadóinak és pedagógusainak munkája, a környéken található munkahelyek, üzemek, gyárak... És természetesen az, mennyit lehet keresni a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után, milyen az adott szakma .megbecsülése". A számításba vehető szakmunkásképző intézmények híre sem meHékes. Napjainkban sokakat foglalkoztat az új oktatásügyi reform távlata is. Aggódó szülők kérdezik, vajon elegendő lesz-e a szakmai gyakorlat, ha eddig három év alatt egy mesterséget tanultak a gyerekek, most ugyanennyi idő alatt — a rokonszakmák összevonása által — tulajdonképpen hármat. Nem követelnek-e majd túl sokat tőlük; fel tudják-e használni mindazt amire megtanítják őket; érvényesülhetnek-e, ha az üzemben — ahol dolgozni fognak — nincsenek olyan korszerű gépek, amilyenek használatára felkészültek? Gondoljuk-e, hogy érdemes kísérletezni az iskolákban, kockáztatva általa egy nemzedéket?! Az iskolahálózat e közelmúltig eléggé elhanyagolt területén halmozódott fel a legtöbb megoldásra váró feladat A tervezet célja, hogy a jövőben sokoldalúan képzett alapos szakmai és általános műveltségű fiatalok kerüljenek a munkahelyekre. Dél-Szlovákia járásaiban a legkisebb hagyománya a gépipari szakmának van, ezt az a tény is jelzi, hogy magyar nyelvű oktatás csak Komáromban (Komárno), a nehézipari gépgyár — a volt Steiner Gábor hajógyár — szakmunkásképző iskolájában folyik. Géplakatosokat, fémmegmunkálókat, bútorasztalosokat, festőket, csővezeték-szerelőket és erősáramú műszerészeket képeznek. Az utóbbi négyéves tanulmányi idejű, érettségi vizsgával zárul, a többi hároméves, 1981 őszétől a géplakatosok is az új tervezet szerint készülnek majd jövendő hivatásukra, s ezzel a reform elméleti bevezetése tulajdonképpen be is fejeződik. A gyakorlatban azonban sok megoldásra váró feladat marad még. Juhász Árpád igazgatóhelyettes, a szaktanintézet pedagógiai vezetője országos problémák helyi vetületét tárja elénk.- A szakmunkásképzés úgymond »zöld utat" kapott, csakhogy a zöld még nagyon halovóny. Kezdeti, kísérleti szakaszában nehéz eldönteni, mennyire felel meg a kor követelményeinek. Egyet biztosan tudok: a tananyagot tekintve valóbon nagyot léptünk előre, oz elméleti oktatás megfelel a tudományos-technikai haladás korszerű értelmezésének. Azok a gyerekek, akik innen kikerülnek — a jelenlegi állapotokat véve alapul — negyven év múlva jutnának elméleti felkészültségükhöz mért munkahelyre. Persze az ideális esetről beszélek ... Ahhoz azonban meg kell teremteni az oktatásnevelés feltételeit. Az iskola elavult, ütött-kopott épületben székel, nagy darabokban mállik róla a zöldesszürke vakolat. A be-
