Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-10 / 6. szám
VITA KIHEZ FORDULJUNK? NÉGYSZEMKÖZT F armerpedagógia „Mire van igénye” — jeligére Kedves asszonyom! Földes László, tanító, Calovo 887 7 sz. lakos tisztelettel az alábbiakat közlöm: A „Nő“ előfizetője vagyok. Szívesen olvasom a hetilap egyes rovataiban a különböző elmefuttatásokat, amelyek általában időszerűek, érdekesek és amellett tanulságosak is. Ilyenek a külföldi-belföldi hírek, rovatok a családi körről, vita, egészségvédelem, négyszemközt, riport, rejtvények, kuckó, tájoló, műsor, divat, ügyes kezek, szakácskönyv, viccek, kritika. Engedtessék meg nekem, hogy a vita rovatához hozzászóljak, ami a 2. sz.-ban jelent meg „Farmerpedagógia" címmel. Annak ellenére, hogy haladószellemű vagyok, a cikk az önérzetemet és merem állítani, hogy még sok ezer pedagógusét is sérti. Ugyanis egy ironikus filmre hivatkozik e cikk írója, amely frizura miatt, aki súlyos pedagógiai elégtelenségeket volt hivatva rejteni. Elég sajnos, hogy ilyen filmet propagálnak a közönségnek, hogy ezzel a pedagógus tekintéjét lerombolja a cikk írója. Van-e egyáltalán fogalma az írónak arról, milyen nehéz körülmények között nevelhet egy pedagógus akkor, amikor még a filmben is támadások érik. Láttam egy amerikai filmet a bratislavai TV- ben a múlt év második felében „a katedra előtt” címmel, amelyben egy fiatal agilis tanítót a tanítványai megvertek és ráadásul a tanítót menesztették állásából. Igaz, ez Amerikában történt, de mire ilyen „népnevelő" film? Szerintem különbséget kell tenni a „divat és a divathóbort" között. Mert mi a helyzet általánosságban. Ha a fiatal megvesz egy farmernadrágot, akkor azt addig nem veszi fel, míg előzőleg az üllepét jól ki nem sikálja, hogy fakó, kikopottnak lássék, rávarr két másszínű foltot, hogy feltűnőnek lássék, majd a lábszáron sikál, és a térdére is két foltot varr, még a nadrágszár végét is kirojtozza, hogy rongyosnak látszik, mert szerinte ez így szép és divatos, hiszen mindenki így csinálja. Mert minél elnyűttebb, annál divatosabb. És így megy a „diszkóba". Még ez sem mindig így van, mert még be kell szennyezni, hogy a ruhadarab ne lássék újnak? Ez a nadrág aztán az izzadás folytán még szűkebb lesz, egészségtelen és higiéna szempontjából nem megfelelő. Természetesen a jó ízlést rontja az ilyen látvány (már akinek van), s zsíros, piszkos farmernadrág emiatt elvetendő. De, ha tiszta, akkor be kell piszkitani, mert az úgy divatos. És nincs ember, aki ezt megmagyarázná, hogy a kultúrált ember éppen az ellenkezőjéről van meggyőződve, mert a pedagógusnak nem szabad szóvá tenni, ugyanis ráfogják, hogy reakciós, maradi, konzervatív. Hát így állunk! Ahelyett, hogy a „Nő" illetékes rovatában a divatot a divathóborttól való megkülönböztetést magyaráznák, a tanítókat kárhoztatják. Ez a legkönnyebb. Ehhez nem kell tudomány. Már maga a cikk címe is sértő: „Farmerpedagógia“. Igen, a nadrág praktikus és gazdaságos viselet, de a viselet mikéntjére fel kell hívni a figyelmet, különös tekintettel az ízléses, egészséges viseletre és a higiénára való tekintettel magyarázattal kell szolgálni. Kérem szépen, a helytelen öltözködési hóbort elvetendő. Ezért kérem, segíteni a helyes nevelésben, nem pedig lejáratni a pedagógusokat, akik arra vannak hivatva, hogy a fiatalságot a helyes útra vezessék. Én kérem ezért úgy a magam, valamint a többi pedagógustársam nevében, hogy a „Farmernadrág" c. cikket a következő számban helyreigazítani szíveskedjenek. Meggyőződésem, hogy azt a cikket egy tanítógyűlőlő írta, aki még a nevét sem merte odaírni. Azonkívül nagyon üdvös volna, ha a bratislavai szlovák nyelvű rádió január 17-én közölt kora reggeli adását magyar nyelven is sugároznák, esetleg a „Nő" hetilapban is leközölnék, amelyben az udvariasság különféle formáiról volt szó. Ez igen! Ilyen útmutatásnak nevelő hatása lenne. Szeretném remélni, hogy e vitát nem fogják félremagyarázni, és elégtételt szolgáltatnak a pedagógusoknak. Maradok elvtársi üdvözlettel (A hitelesség kedvéért olvasónk levelét szó szerinti átírásban közöljük. A szerkesztőség) Férje 68 éves, nyugdíjas, havi 1083.— Kcs nyugdíjat kap. Maga 64 éves és eddig 300.— Kés szociális segélyt kapott, amit most beszüntettek arra való hivatkozással, hogy férje dolgozik. Azt kérdezi, hogy mire van igénye? A nyugdíjbiztosításról szóló 1975. évi 121 sz. törvény 43. szakasza értelmében a nyugdíjas feleségnek ún. hitvesi nyugdijat lehet adni, amelynek összege havi 100 és 300 Kés között mozog. Ennek feltétele, hogy a feleség már hatvanöt éves, vagy teljesen rokkant. Erre a nyugdíjra nincs perelhető jogigény, mert ez ún. önkéntes juttatás, amit a család szociális viszonyai szerint adnak, illetve állapítanak meg. Ün. szociális járadékot az idézett törvény 45. szakasza értelmében annak a rászoruló személynek lehet adni, aki betöltötte 65. életévét, vagy teljesen rokkant és életszükségletei nincsenek másként biztosítva. Az 1975. évi 128. számú végrehajtási rendelet 28. szakasza szerint a „rászorultság“ esete akkor áll fenn, ha a házaspárnak együtt nincs havi 1330.— koronát meghaladó jövedelme. Amíg férje dolgozik, és a nyugdíján kívül munkaviszonyból származó jövedelme is van, nyilván az együttes havi jövedelme meghaladja a fenti összeget, és ezért szüntették be a ma „hitvesi" vagy „szociális" járadékát. Minthogy mindkét segély önkéntes juttatás, amelyre törvényes igény nincs, ezeket majd újra kérheti akkor, ha férje már nem fog dolgozni, és csak a nyugdíjára lesznek mindketten utalva. Dr. B. G. KICSIK ÉS NAGYOK — Adsz puszit? — Nem. — Akkor nem szeretlek. — Várj, adok! — Te drága, úgy szeretlek. Te vagy a legaranyosabb kisfiú. Mondj még verset is. — Most játszom, nem érek rá. — Akkor nem szeretlek. — Es ha mondok, fogsz szeretni? — Igen. — Es ha elmegyek katonának és nem mondhatok verset, meg puszit se adhatok, soha nem fogsz szeretni? — is — SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonöt éves, 168 cm magas, barna hajú, házias lány, aki szereti mindazt, ami szép és nemes, házasság céljából ezúton szeretne megismerkedni korban hozzáillő, komoly, becsületes, nyugodt természetű, falusi életmódot kedvelő fiatalemberrel, aki nem kalandra, hanem boldogságra vágyik, úgy mint ő. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Fő a megértés” * * * Huszonhét éves. 185 cm magas, barna hajú fiatalember ezúton szeretne megismerkedni komoly, becsületes. hűséges lánnyal huszonnégy éves korig. Jelige: „Minden úgy lesz, ahogy te kívánod* * * * Huszonhat éves, 168 cm magas, barna lány szeretne megismerkedni magas, intelligens, érettségizett, esetleg diplomás, lakással rendelkező fiatalemberrel, harmincöt éves korig. Jelige: „Csallóköz 1981* Sajnálattal közli, hogy bár mindenben egyetértett velem, viselkedését korrigálta is, házassága mégis elromlott. Ait, hogy keresse fel a házassági tanácsadót, nem fogadta meg. Erről barátnői is lebeszélték, mondjak jobbat ... Higgye el, örömest mondanék. Csakhogy nincs birtokomban a megoldás pontos, biztos, gyors receptje. A válasz sosem „száz százalékos”, hiszen a másik fél véleménye, állásfoglalása, panasza hiányzik. Ezért ajánlom többször is a házassági tanácsadó felkeresését a válságba jutott partnereknek. Nem értem, miért nem hajlandó „vadidegen emberek előtt kiteregetni a szennyesét" ? Nehogy kinevessék a háta mögött. Nehogy elmeséljék fünekfának. Nehogy magán szórakozzon a fél világ. Enyhén szólva, furcsa nézetei vannak. Barátnőivel nyugodtan megbeszéli ügyeit, és talán eszébe sem jut, hogy a barátnőknek is vannak barátnőik, és azoknak is vannak barátnőik, vagyis az ön esete szavatoltam törvényszerűen továbbgyűrűzik. Érthetetlen, hogy azt hiszi, a tanácsadó alkalmazottai elmesélgetik otthon, baráti körben az elébük kerülő eseteket. Aligha; örülnek, ha idejük és energiájuk marad saját családi életükre. Es végül: miből gondolja, hogy pont a maga esete, problémája, válsága tarthat számot nagyfokú érdeklődésre? Az ön gondjaiból éppen tizenkettő jut egy tucatra, még véletlenül sem fedezhető fel benne semmi szenzációs. Mellesleg: a házassági tanácsadók szakértői, alkalmazottai nem azért ülnek a helyükön, hogy szenzációkat hajhásszanak és mások baján csámcsogjanak. Hanem azért, hogy segítsenek, ha nem is mindig eredménnyel. De meglepődne, ha tudná, hogy kudarcaik ellenére is igen sok házasságot, családi életet sikerült megmenteniük. Hadd fejtsem ki még egyszer, miért ajánlom bizonyos esetekben a házassági tanácsadót. Itt mind a két felet meghallgatják, tehát lantosabb képet kapnak, visszakérdezhetnek és rákérdezhetnek, s mert „vadidegenek”, tárgyilagosan és summázva alkotnak véleményt. Rendkívül fontos tényező, hogy a szembenálló partnerek semleges talajon mondhatják el panaszaikat, s így a panaszosok is óvakodnak attól, hogy indulataik elragadják őket, és hogy az adott probléma ismertetése helyett elvakultan szidalmazzák a másikat. Ez a semlegesség és tárgyilagosság szavatolhatja azt, hogy a megoldást keressék, és ne a bosszút. Mert a jóhiszemű barátok is többnyire olyan tanácsokat adnak, hogy „ha ö így, akkor te úgy” és hasonlókat. -Az ilyesmi pedig csak elmérgesíti a konfliktusokat. Felsorolhatnék még néhány érvet, de ha ennyivel nem sikerült meggyőznöm, a többi is csak falra hányt borsó lenne. Persze, abban az esetben, ha ön nem a családi válságának megoldását áhítja, hanem csupán önsajnálatát táplátó dédelgető együttérzésre, mártír-sorsát magasztaló részvétre vágyik, akkor továbbra is forduljon bizalommal a barátnők karához.
