Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-18 / 51-52. szám
házba került, csak egy hajszálon függött az élete, a szövetkezet gabonát utalt ki nekik, legyen mivel etetni az aprójószágot, tüzelőt, egyszeri anyagi támogatást kapnak a helyi nemzeti bizottságtól, munkavégzésben, betakarításban segítenek a rokonok, szomszédok, hány falubeli küld üdvözletét, kíván korai szabadulást neki, Feri katona lesz, megnősül, kölcsönt vesz fel, bútort vásárol, kisbabát várnak a fiatalok, szerencsésen megszületett a kisunoka. Hányszor mondta elkeseredetten az anyja, fiam, attól félek, nem bírom tovább. Legutóbb, az október eleji beszélőn Kati azt sem tudta eltitkolni, hogy minél jobban közeledik december negyediké, szalagavatójának napja, annál kevésbé tud örülni neki. Mindenkinek ott lesz legalább az édesanyja vagy az édesapja. Visszavárta a család, visszavárta a falu is. mai, a saját gyereke sem hiányzott jobban az embernek. Este megjött, reggel már tisztára söpörte a ház elejét, az udvart, nekiment a kertnek is ... Néztem ki az ablakon, mindenki megállt vele szót váltani: jó hogy otthon vagy, Feri. Nincs ennek haragosa senki, egymásnak adják a kilincset a falubeliek, mióta otthon van ... Mondta anyjának, édesanyám, ezentúl magának nincs gondja, nincs dolga. Sohasem tudom meghálálni a jóságát ... Az öreg ház konyhájában ülünk, mint tíz évvel ezelőtt. Akkor jajszóval, könnyekkel volt teli a helyiség, most tervek kovácsolódnak az asztal körül: mikor fejezik be bévül a házat, hogyan bútorozzák be a szobákat, melyikben ki fog lakni. Mit vetnek tavasszal a kertbe, hova állítanak hintát a kis Erikának. Kati ruhája már elkészül, apa és nagymama is elmegy a szalagavatóra. Hol az egyik, hol a másik gyerek tekintetéből olvasom: De jó, hogy megjött édesapám! folytatódik ... Műk Miklós, a hnb titkára: — Többször is kérvényeztük, engedjék előbb haza, ha ott is jól viseli magát. Sajnáltuk a családot, sajnáltuk őt is. Tudja mindenki, hogy Feri nem gonosztevő, csak végtelenül szerencsétlen ember... Hétfőn, amikor megállt itt az ajtómban, csak ennyit mondott: Hazajöttem. Összeölelkeztünk. Vörös János, nyugdíjas, az egyik szomszéd: — Megbízható, egyenes ember, jó munkás volt. Előbb kiengedték, mert ott is megbecsülte magát. Sokat dolgoztunk együtt, messzire jártunk munka után. Mondtam is neki, olyan munkát vállalj, ahol szemed előtt van a feleséged. Mert annak is dolgos keze volt, csakhát az ital... Nagy Miklós, az Auróra EFSZ személyzeti osztályának vezetője: — Nálunk volt is/ lesz is a Feri számára munka. Ismerem munkabírását, természetét, gondjait. Valamikor közvetlen munkatársak voltunk. Soha nem kötekedett, nem tudott másképp, csak jól dolgozni. Minden gondolata a családja volt. A szőlészetben adtunk neki munkát. Szívesen fogadtuk. Barátsággal, mint az olyan társat, aki hosszú útról tért vissza közénk ... Juhász Juliska néni — a szemközti szomszédasszony: — Mennyit keseregtünk az uram-M. Ferencet a félhatos vonat hozta vissza 1981. október huszonharmadikán szülőfalujába. Négy évvel szabadult korábban. Tíz év és negyvennégy nap — egyetlen ember életében sem múlhat el nyomtalanul. M. Ferenc arcán is keményebbek lettek a vonások. De a tekintete ugyanolyan nyílt és tiszta, mint akkor, élete válságos pillanatában, az ítélethirdetés után, amikor először váltottam vele szót. Akkor a kiúttalanság döbbenetével kérdezte inkább csak önmagától: Mit érhet még az én életem tizennégy esztendő után ... ha megnyílik előttem a börtön kapuja. Szüleim már nem lesznek, gyerekeim felnőnek... kinek lesz szüksége rám ...? A kérdést akkor nem tudtam volna megválaszolni. Most, a tények ismeretében igen. Nehezek voltak a vezeklés napjai. A zárkában felmérte felesége elvesztésének teljes súlyát, a megpróbáltatást, amelyet elrontott életük családjára hozott. De az önmarcangolás óráiban megválaszolhatta azt is, mit nyújthat kárpótlásul, mi adhat tartalmat, értelmet további életének. Előtte a megvalósítás lehetősége és az az erkölcsi támogatás, amelyet szülőfalujának közössége nyújt. ... Ez a valaki a férjem Azoknak ajánljuk, akik nem hisznek a jóságban, a szeretetben és azoknak, akik úgy érzik, megrokkantan nem érdemes élni. Mindenkinek, aki ezidáig azl hitte, nines szüksége senkire és hogy reá sincs szüksége senkinek. (Miillerné Papn Márta vallomását az Élet és Irodalomból vettük át). Én harminchat éves korom óta latiam, hogy nem Jogok meggyógyulni. Tíz év után most ilyen. . . A mozgásképtelenségem mértéke: csak a fejemet tudom mozgatni. A végtagjaim — bár teljesen mozgásképtelenek — nem veszítették el az érzőképességüket, sőt a külső és belső ingerelhelöségük fokozódott. Ez az állapot nálam állandó jellegű, és feltehetően végleges. 1. Mosakodni és öltözködni naponta kell. Helyettem és nekem ezt valaki mindig megteszi. Ez a valaki a férjem. 2. Az anyagcserém végállomásait naponta többször jeleznem kell. Ilyenkor valaki nekem higiénikusan és gondosan „több mint segít”. Ez a valaki a férjem. 3. Nem vagyok hájjal kipárnázott (kb. 48 kg). Ezért a csontjaimon fekszem vagy ülök. és ez nagyon jaj. Ezért valaki naponta többször forgat. Ez a valaki a férjem. 4. Mindkét lábam feje szinte fájdalmasan hideg. Egész nap egy villanymelegílö-párna van rajta, amit gyakran kell ki-be kapcsolni. (A párna használata Jelügyelet nélkül életveszélyes is leltet.) Ezt valakinek kezelni kell. Ez a valaki a férjem. 5. A lábaim néha annyira belefáradnak a mozdulatlanságba, hogy az elektromosság érezhetően száguldozik bennük. Ilyenkor a lábaim nagy erővel kirúgnak (orvosilag: önálló, saját reflexek), égj’ idő után Jejgörcsöt okoznak. Ezért valaki kell. hogy erősen mozgassa és masszírozza a lábamat. Ez a valaki a férjem. 6. Az embernek néha folyik az orra. könnyezik a szeme, viszket a feje stb. Ilyenkor mindenki egy természetes mozdulattal segít magán. Nekem ezt helyettem valaki megteszi. Ez a valaki a férjem. 7. Nyárom néha kiültetnek a kertbe. Itt a bogarak és egyéb férgek élik világukat. Tapasztalatból tudom, milyen az. ha egy szúnyog kényelmesen végigsétál a karomon és háborítatlanul lakmározik belőle. Ilyenkor a hívásomra valaki jön. és a véremtől elnehezült szúnyog végre a karomon leli a halálát. Ez a szúnyoggyilkos is a férjem. 8. Időnként valaki etet és itat. Ez a valaki a férjem. 9. Valaki ebédet is főz. 10. Valaki a ruháinkat mossa, valaki takarít és egyéb házi munkákat végez. Ez a valaki a férjem. 11. Gyakran van frontátvonulás. Ilyenkor így vágj’ úgy. mindenki kicsit beteg. Mivel az én betegségem egyenlő a központi idegrendszer organikus betegségével, velem mindenféle történhet: ilyenkor valaki segít nekem abban, hogy segítsek magamon. Ez a valaki a férjem. 12. A fenti szükségletek a legfontosabbak, de szivem szerint a most következőt is unnak tartanám. Nem tudok csupán vegetatív lény maradni. Olvasni, zenét és információkat hallgatni a szükségleteim közé tartozik. De kell, hogy néha valaki lapozza a könyvel, kezelje a készüléket. Ez a valaki a férjem. Heraklesz is tizenkét munkát kapott. Igaz, hogy ezek nehezebbek voltak, de csak egyszeriek. Meg aztán Heraklész félisten volt, a férjem pedig csuk EMBER. Nekem tehát szerencsém van. A férjem ápol. Igaz, hogy Ő csak ötvenegy éves, a személyes gondunk és a törvényesség kompromisszumaként biztosított bedolgozást vállalt, dúsított gondokkal. Jele fizetéssel és bizonytalan távlatokkal. Ez van. ÜTílisl
