Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-18 / 51-52. szám

„ Oly mély a csend A csecsemő levegőt hasító sírá­sa — a legszebb muzsika. Az élet. „Fiú, kislány" — az orvos első sza­va ilyenkor csak a megkönnyebbü­lést segíti, a semmihez sem hason­lítható örömet feszíti. „Mindegy az, csak egészséges legyen" — s aztán az első, legmélyebb fájda­lom : a gyermek szeme se rebben a hangjelekre, vagy csak a borzasz­tóan, fület tépöen erősekre. Na­gyot hall, teljesen süket. Hogyan fölsegíteni a tengermély csöndből, hogyan megízleltetni vele az édes anyanyelv izeit, hogyan megmutat­ni színeit? Az anya legnagyobb öröme az első mosoly, az első lépések, a legnagyobb büszkesége gyermeke hangjának csengése, első szavai. „Mama!" — bukdácsol a mindent megmutatni akarásával az egészséges gyerek anyjához. Akinek nem életre szólóan beteg fia, lánya, csak megérezni, nem átérezni tudja a nevelés nehézsé­geit, a naponta újrakezdés keser­veit, a legapróbb rezzenések bol­dogságát. — Ha szépen kiejtenek egy han­got, egy szót, repes az ember szíve — vallja Krizsó Jánosné, aki hu­szonhárom éve tanít a Süketné­mák és Nagyothallók Losonci (Lu­­cenec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolájában. — Ám borzasztó­an elkeseredünk — borul el tekin­tete —, ha visszaesést észlelünk. Az egyik bejáró gyerkőcöm ma is elmaradt: nem ébredtek fel a fele­lősséget örökké egymásra hárító szülei. Ez a gyerek akkor szerez örömet, ha hetente csak egy napot hiányzik. Pedig itt, nálunk minden perc számít. — Eltöpreng. — Nem is tudom, mi a jobb megoldás. A bentlakókkal pedagógusok, neve­lők foglalkoznak állandóan — szakszerűen és szeretettel; a bejá­rók viszont nincsenek annyira el­szigetelve a külvilágtól, kicsi ko­ruktól szokják a hatásokat, a bá­­mész vagy szánakozó tekinteteket. Gyakran esem kísértésbe, hogy va­lamelyiküket hazaviszem a hétvé­gére. Több törődést igényelnek, mint az egészségesek, nem sza­bad őket magukra hagyni, erkölcsi kötelességünk figyelni fejlődésü­ket, feladatokat osztogatni, hogy érezzék, nagyon fontosak. Egyik tanítványomnak Lacikának a téli szünidőre szótárt kölcsönöztem, hogy gyakorolja otthon a fogalma­kat. A szülei, amikor visszakisérték, könnyeztek az örömtől. Ha minden szülő ilyen érzékenyen figyelné-ne­­velné gyermekét, megkönnyítené az életét. A losonci alapiskolába járó gye­rekek a tengermély csöndből csak hatévesen kezdenek szabadulni. Az első osztályban kapják azokat az alapokat, amelyekkel az óvodá­ban, vagy a — nemrég megszünte­tett — előkészítő osztályban kelle­ne ismerkedniük. A szülök — Szlo­­vákia-szerte — tájékozatlanok, a pedagógiai tanácsadóknak is több figyelmet kellene fordítani ezekre a gyerekekre, hogy a hallássérültek­kel anyanyelvükön foglalkozzanak óvodás koruktól kezdve. Losoncon a hallássérültek magyar tanítási nyelvű iskolája működik. A lemara­dást az első. második osztályban kell bepótolniuk a pedagógusok­nak — holott ekkor már csak a legnehezebb hangokat kéne be­gyakoroltatniuk, és „építkezni" a jó alapokon. A világ ezernyi hangszíne, dü­börgése, mormolása, éles és tom­pa zajai, a Duna hömpölygésének moraja, a madárfütty süvítése, a szél fákat, bokrokat ringató-tépő zúgása bennünk él. Mi jut, mi jut­hat el ezekből az örök hallgatásba? — Baán Olika édesapja szép — nem megható, sokkal inkább ön­zetlenségre, a szeretet valódi kife­jezésére való — példa lehet min­den szülőnek. Olika ismeri a fákat, virágokat, a madarak hangját is — édesapja szájáról, a Duna-parton tanulta — Lábos Andrásné tiszte­lettel beszél róla. — Ritka pedagó­giai készséggel neveli a gyermekét. Baán Nándor azt mondta egyszer: hogyan várhatná el a tanítóktól, a nevelőktől a lehető legtöbbet, ha ö maga, az édesapa kevesebbet vál­lal. Van, akit felelősség terhel: szá­mos testi fogyatékos gyermek sor­sát a nagyszülők — ritkábban a szülök — alkoholizmusa pecsétel­te meg. Csíkfejes Csaba a rózsahimlö ál­dozata. Édesanyja terhesen elkap­ta a rózsahimlöt, három hónapos magzatát az orvos életre javallta. Csaba fél szemére vakon, a másik­ra bandzsán jött a világra. Beszéd­hibás, nagy mértékben nagyothal­ló. — Nyugodtabb állapotában job­ban hall, feldúltabban alig. Két gyermekem van — Tünde halló —, mindkettőt másképpen kell nevel­ni. Csaba több megértést, figyel­mességet igényel. A szeretetből meg egyformán kell juttatni nekik. De Csabának is tudnia kell majd önállósulnia, nem szabad a széltől is óvnunk. Rettenetesen nehéz. Aki hat egészséges gyermeknek adott életet, nem tudja, mi az a nevelés, de aki egy beteget... Bennem

Next

/
Thumbnails
Contents