Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-18 / 51-52. szám

rásban ezret. Ezzel nemcsak azt biz­tosítottuk, hogy szervezeteink meg­kapják a kívánt mennyiségű és minő­ségű zöldséget és gyümölcsöt, ha­nem biztonságot és árkedvezményt is nyújtunk a kistermelőknek termékeik értékesítésekor. A rugalmasság a kereskedelem egyik legfontosabb alapfeltétele. Hogyan reagál a Jednota arra, ha a termelő a szerződésben vállalt mennyiségen felül is kínál eladásra zöldséget, gyümölcsöt? Milyen mértékben töltik be a kiskereske­delmi árak a kínálat és a kereslet egyensúlyozójának szerepét? — A rugalmasság valóban keres­kedelmi munkánk legfőbb követelmé­nye. Mint a felvásárlásnál, az eladás­nál is fontos a nagyon gyors intézke­dés és a termelő és a felvásárló, valamint a szállító és a fogyasztó közötti összhang. A zöldségből olyan mennyiséget vásárolunk fel. amennyi­re értékesítési lehetőségünk .van. A fo­gyasztási szövetkezetek a felvásárlás­nál kötelesek betartani a 217/77- es számú kormányrendeletet, a­­mely kimondja, hogy minden felkí­nált mennyiséget meg kell vásárolni. Többlettermés esetében a zöldséget és a gyümölcsöt elszállítjuk azokba a járásokba, ahol nagyobb a kereslet. Ha annyi termett, amennyit hazai pi­acunkon nem vagyunk képesek érté­kesíteni, felkínáljuk exportra. A zöldség és a gyümölcs kínálatá­nak és keresletének egyensúlyban tartására több olyan gazdasági sza­bályozót alkalmazunk, amelyek rugal­masan reagálnak a pillanatnyi feltéte­lekre, helyzetre. Ezek például a külön­böző árpótlékok a szerződéses ela­dásnál, valamint a felvásárlási ár csökkentése a szerződésen kívüli ter­mékértékesítésnél. Fogyasztási szö­vetkezetünk szervezetei olyan felvá­sárlói és értékesítői árakat alkalmaz­nak, amelyek a jelenlegi árszabályok­nál érvényesek és kötelezőek, tehát így is biztosítják az árak egységessé­gét. NEMETH JENŐ mérnök, a SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELME­ZÉSÜGYI MINISZTERHELYETTESE A XVI. pártkongresszus határozatai leszögezik, hogy a zöldség- és gyümölcs­ellátást fokozatosan saját forrása­inkból kell biztosítanunk. Ennek a fela­datnak a teljesítésében milyen részt vállalnak a szövetkezetek, állami gaz­daságok és a kistermelők? — A 7. ötéves terv zöldség- és gyü­mölcstermesztési programja szorosan kötődik az 1976—1980-ban elért ered­ményekre, valamint az 1981-es év terv­feladataira. A zöldségtermesztést a 7. ötéves tervidőszakban is a mostani 28 ezer hektáron biztosítjuk. Azonban szá­mítunk a hatékonyság jelentős növeke­désére és az új, nagyüzemi technológia bevezetésére. A szocialista üzemektől vásároljuk fel a zöldség 80—85 százalékát, a gyümölcs 40—45 százalékát. A többit a kisterme­lőktől, kertészkedőktől. 1985-ig 325—350 ezer tonna zöldség felvásárlását tervezzük, 115—120 ezer tonna gyümölcsét, beleszámítva a kister­melők termését is. A hatodik ötéves ter­vidőszakban felvásárolt mennyiséghez mérten ez a zöldségtermesztés 35 szá­zalékos, a gyümölcstermelés 62 százalé­kos növekedését jelenti. Tekintettel a nö­vekvő feladatokra, és e termelési ágaza­tok magas munkaigényességére, tovább­ra is számítunk a nők — főleg a háztar­tásbeli asszonyok — maximális foglal­koztatására a mezőgazdaságban. A zöldség- és gyümölcstermesztés intenzív fejlesztése egyre nagyobb fe­ladatokat hárít a kertészkedökre. Mi­lyen lehetőségek vannak arra, hogy a kistermelők hazai gyártmányú, vagy behozott kertészeti kisgépeket, szer­számokat, fóliasátrat és üvegházi alap­zatokat, fóliát, tipizált szállító ládákat, kocsikat stb. vásárolhassanak? — A kertészkedök számára szükséges kisgépeket, szerszámokat és más segítő­­eszközöket a mezőgazdasági és élelme­zésügyi ágazaton belül ezidáig nem gyár­tunk. A szocialista nagyüzemi termelés ilyen irányú igényét azon ágazatok ter­mékeivel fedezzük, amelyeket megbíz­tunk ezeknek az előállításával, a Szövet­ségi Általános Gépipari Minisztérium ágazatában, ezek biztosítják ezen gépek és berendezések behozatalát is. A CSSZSZK Kormányának októberi ha­tározata alapján most dolgozzuk ki a kisgépek, szerszámok és berendezések gyártásának programját. Az SZSZK me­zőgazdasági és élelmezésügyi ágazata a mezőgazdasági üzemek melléktermelé­sében, valamint a kertészeti szolgáltatá­sok keretében keresi a lehetőséget a kertészeti kisgépek, szerszámok előállítá­sára. Ezenkívül tervbe vettük, hogy lehe­tőséget nyújtunk a kertészkedöknek a korszerű, kisteljesítményű gépek megvá­sárlására is. A fóliasátrak vasszerkezeté­nek gyártásával és az ezekhez szükséges polietilén fóliák szállításával a Bratislavai Mezőgazdasági Szállítási Társaságot bíz­tuk meg. Polietilén fólia van és a jövőben is lesz elég. Tárgyalást folytatunk az SZSZK Ipa­rügyi Minisztériumával, vezessék be a tartósabb fóliák gyártását is. Rajtuk kívül polietilén fóliát szállít még más szervezet is, mint például a SLOVPAP, a Mezőgaz­dasági Felvásárló- és Ellátó Vállalat stb. ebben tehát javulás várhatunk. Az állam támogatja azt az elgondo­lást, hogy azt a parlagon heverő földet, amely nagyüzemi termelésre nem al­kalmas, a kertészkedök művelhessék meg. Milyen intézkedéssel segíti elő ezt az Önök ágazata? — A földalap és más mezőgazdasági tulajdon kihasználásáról szóló 123/ 1975-ös törvény, amely 1976 január el­sejével lépett érvénybe, jelentős változást hozott ezen a téren. Ez a törvény kimond­ja, hogy azt a földterületet, amelyet nem lehet célszerűen kihasználni a szocialista mezőgazdasági termelésre, a szocialista mezőgazdasági szervezet, amely ennek használati jogát élvezi, átengedheti át­menetileg állami vagy szövetkezeti szer­vezetnek, ugyanúgy ideiglenes haszná­latra társadalmi szervezetnek is, ha azok mezőgazdasági termelésre fogják hasz­nálni. Ezekben az esetekben a két fél között írásbeli megegyezés jön létre, melyet a járási mezőgazdasági igazgatóság bele­egyezésével a járási nemzeti bizottság hagy jóvá. Mindebből kitűnik, hogy a járási nemzeti bizottság és járási mező­­gazdasági igazgatóság adhatja haszná­latba ezeket az eddig kihasználatlan me­zőgazdasági földterületeket. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium a jelenlegi helyzet elemzé­séből kiindulva kiadta az utasítást, hogy a társadalmi szervezeteknek, szövetkezeti tagoknak, állami gazdaságok dolgozó­inak és más polgároknak engedjék át művelésre azokat a földterületeket, ame­lyek nem alkalmasak a szocialista nagyü­zemi termelésre. Ennek értelmében föl­det kaphatnak azok a kisállattenyésztök és lakosok is, akik háziállatok tenyészté­sére kérik ezt a földet. 1985-ig ilyen célokra még 7 ezer hektárt hasznosítha­tunk. Az érem egyik oldala a termelés, de a másik sem kevésbé jelentős, s ez a termény értékesítése és az élelemmel való takarékoskodás. Nem lehetünk elége­dettek azzal, hogy a felhívások, a politikai munka és a szemléltető agitáció ellenére tovább pazaroljuk az élel­met. Hogy száraz kenyér, péksütemény tonnaszám kerül a szemétbe mind a háztartásokból, mind a közét­keztetésből. Ami a kenyeret illeti, nem beszélhetjük ki magunkat a kereskedelemre: ha kérünk, adnak felet, negyedet esetenkén még kevesebbet. A hiba tehát bennünk van: túl sokat vásárolunk, fölöslegeset is. amit nem fogyasztunk el. s végül a szemétben köt ki. Végül megfogalmaztuk a feladatot: minden ételhulladékot etetésre használjunk föl! Hihetetlen, hogy még ilyen egyszerű dolgot is milyen nehéz véghez vinni, ha vannak olyanok, akik túl sokat „problémáznak" körü­lötte. mert, úgymond, nekik nem fizetődik ki elvinni vagy összegyűjteni a hulladékot. Közben számos falu­ban. községben, településen ezt a fajta hulladékgyűjtést már bevezették, senkinek sem okoz gondot és számot­tevő haszon származik belőle. Jól bevált Trnavában. Zvolenban. Bidovceban, Vyslá Mys/'ában, Csányban (Cana); a Spisská Nová Ves-i, a komáromi járásban. Az élelem pazarlásának másik módja a felvásárlási pánik. A panelházakban nincsen éléskamra, a felhal­mozott liszt, dara stb. megmo/yosodik. átnedvesedik a cukor, a só. így mindez használhatatlanná válik. Kidob­juk. s közben nem gondolunk arra. hogy ezzel vagy azzal a felvásárlási pánikkal tulajdonképpen a normális, folyamatos ellátást zavartuk meg. S ezt többnyire mi nők tesszük. Be kell látnunk, hogy a nők körében végzett politikai munkánk a pánikkeltéssel vívott harc­ban nem eléggé hatékony, s hogy többször és hatéko­nyabban kell megmagyaráznunk az asszonyoknak, mi­lyen értelmetlenül cselekszenek, ha felvásárlási lázuk­ban megbontják az ellátás folyamatosságát. Számotte­vő értékek vesznek kárba a rossz csomagolás miatt — itt elsősorban a tejre gondolunk. Fontos számunkra a tejhozam növelése, s úgy tervezzük, hogy egy tehénre számítva elérhetjük az évi 4000 litert. Közben naponta száz meg száz liter tej vész kárba a megoldatlan csomagolástechnika miatt. Minél több élelmet biztosítani saját forrásból — távolról sem maradhat csupán jámbor óhaj. hanem igenis rendkívül reális feladat. Megvalósítása szüksé­ges. mind bel-, mind külpolitikai meggondolásból, s így megköveteli minden egyes polgárunktól, akár fiatal, akár öreg. hogy valóban felelősséggel gazdálkodjék. Az elmondottakkal kapcsolatban engedjenek meg egy kis kitérőt. Egy hónappal ezelőtt a Nők Világkong­resszusának küldötteit láttuk vendégül hazánkban. Megdöbbentően vázolták a tőkés világ árnyoldalait, a nyomort és az éhínséget. A világon minden percben 23 gyermek ha! éhen. összesen mintegy kétmillió azoknak a gyermekeknek a száma, akik egy nap egyszer sem laknak jói Ezek az ENSZ és az UNESCO által közre­adott tények. Mi pedig halomra vásároljuk a húst. a zöldséget, a sajtot, a tejet, pazaroljuk a földalapot — ami élelmezésünk alapja —, pazaroljuk élelmiszerein­ket éppen úgy. mint a nyersanyagokat és a hulladékot. Nem vagyunk könnyű helyzetben, de olyanban sem. amelyből ne találnánk kivezető utat. Jóllehet, meg kell mondanunk, hogy a jövőben kevesebb lesz sertéshús­ból. hogy a feldolgozó üzemeknek rugalmasabban kel­lene reagálniuk az adott helyzetre, és több figyelmet szentelni a zöldség feldolgozására, esetleg zöldséges félkészételekre. Mindenütt jobban oda kell figyelni a társadalom szükségleteire ami például azt is jelenti, hogy ötletesebben kell feldolgozni a nyúl-, az ürü-. a bárány-, a kecskehúst a vadhúsokat. Ezekre a feladatokra kell felkészülnünk — céltudato­san. meg nem alkuvón — ha azt akarjuk, hogy mozgal­munk. a Mindent az emberért! teljesítse küldetését. A gondok sokfelé ágazódnak, megoldásukat minden érintett másképpen látja. A lényeg az, hogy a közös célt, lakosságunk ellátását maximálisan biztosítsuk. De ezek­re a kérdésekre még visszatérünk. Köszönöm az illetékesek figyelmét, az olvasók meg­értését H. ZSEBIK SAROLTA CHS

Next

/
Thumbnails
Contents