Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-18 / 51-52. szám

CSTK Pressfoto felvételek

Családja körében 1930-ban

ta kezét, s ő büszkén lépdelt mellette a gyárkapuig a többezres munkástömegben, egyként közülük. Hiszen — mint írta — legmélyebben gyökerező gyerekkori emlékei a gyársziréna hangja.

„Rádió nem volt, a munkásoknak órájuk sem. Fél hatkor szólalt meg először a sziréna figyelmeztető, munkába hívó hangja. Hatkor már az első műszak munkakezdését jelezte. Aztán már csak este, ugyanilyen időben szólalt meg, amikor a második műszak munkásait figyelmeztette-hívta, szólította munkára."

Munkáscsaládból származik Leonyid lljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke. Apja a helyi üzem hengerésze volt éveken keresztül. Az Októberi Forradalom után, mint nagy gyakorlattal rendelkező, ími-olvasni tudó, kitűnő szakmunkást mesterré léptették elő. Kamenszkojba (ma Dnyeprodzerzsinszk) munkát keresve költözött a család 1900- ban. Leonyid lljics 1906-ban született az akkor 24 ezer lakosú városka munkásnegyedében. Családja s a negyed munkásközössége volt a táptalaj, amelyben fogantak a legtisztább eszmék, az életét és munkásságát irányító elvek. A kommunista eszmeiség első leckéit pedig a gimnáziumban kapta, kedvenc tanárától, a történész Kovalevicstól.

„Tantárgyát nagyszerűen tanította, nemcsak a cárokról beszélt, hanem Razinról és Pugacsovról is, tőle hallottam először a dekabristák felkeléséről, Csernisevszkiiröl és

Gercenröl. Gondolkodni tanított bennünket, megérteni a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, csak később jöttem rá, hogy mindezzel messze eltért a hivatalos tantervtöl. Nem is sejtettük, természetesen, hogy kedvenc tanítónk bolsevik, illegális pártmunkás. Ezt csak akkor tudtuk meg, amikor Gyenyikin katonái kivégezték."

Leonyid lljics Brezsnyev ösztöndíjasa volt a gimnáziumnak, ami annyit jelentett, hogy kitűnő eredményei miatt nem kellett befizetni a havi 64 aranyrubel tandíjat. Ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy egy munkásgyerek tanuljon, hiszen apja havi keresete sem lett volna elég a tandíjra. A munkásgyerekek legtehetségesebbjei jutottak csak el ezekbe az iskolába, felvételi után, ahol több mint száz gyerekből választották ki azt a hatot-hetet, akik aztán élvezhették az „ösztöndíjat".

Október szele gyorsan elérte ezt a déli városkát. „Egyszercsak, szokatlan időben megszólaltak a gyár szirénái. Mintha az idő megtört, szétfolyt volna, s újra kezdhetnénk számolni. Szokatlan volt számunkra, mind elkezdtünk futni apáink nyomában a gyárba. Talán az egész város futott a gyárba, az emberek özönlöttek a műhelyekből, vészjósló morajlás hallatszott, végeláthatatlan tömeg hullámzott a téren. Bennem az igazán ünnepi pillanat lelkesültsége maradt meg. Megkezdődött a nagygyűlés, amelyen M. I. Arszenyicsov, a kamenszkoji bolsevikok vezetője beszélt. (...) A proletariátus nagy győzelméről szólt, a II. összoroszországi szovjetkongresszusról, és bejelentette, hogy megalakulj a világon az első munkás-paraszt kormány, amelynek élén Vlagyimir Iljics-Uljanov Lenin áll. Hullámozni kezdtek a sorok, hurrá-kiáltások hallatszottak. Emlékszem még, hogy feldobbant a szívem, amikor felemelvén fejem láttam a vörös zászlót, amint fellengett a szürke őszi égboltra."

A pihenés percei 11973)

A háború „az emberiség elleni legnagyobb gonosztett". Vlagyimir lljics Lenin fogadtatta el ezt a meghatározást a II. szovjetkongreszszuson a pétervári győzelem utáni első napon. Egyszerre a földről szóló dekrétummal, s a békét a mindennemű emberi csalekedet alapvető feltételének jelölték meg. A békéről szóló dekrétum értelmében a szovjet kormány felmond minden hódító szerződést, és az általános, igazságos, demokratikus béke megkötése céljából a tárgyalások haladéktalan megkezdését javasolja valamennyi hadviselő népnek és kormánynak.

Több mint hatvannégy éve született ez a dekrétum, a Szovjetunió külpolitikájának mindenkori meghatározó dokumentuma. Az intervenciós háború, a fasizmus gyilkos eszméi, a hidegháborús időszak és mánk bonyolult körülményei sem térítették le a szovjet népet az 1917-ben megkezdett útról, mely az emberiség történelmének új korszakát nyitó forradalom legigazabb, ez egész emberiséget, világunkat védő hagyatéka.

AII. szovjetkongresszus idején, a két legjelentősebb dekrétum elfogadásakor még 11. születésnapi ajándékát sem kapta meg szüleitől Kamenszkojban, a munkásnegyedben Leonyid lljics Brezsnyev, a helyi klasszikus fiúgimnázium tanulója. Emlékirataiban sem említi, milyen ünnep volt családjukban december 19., születésének napja, csak abból, ahogy szülővárosát, az ottani viszonyokat emlegeti lehet következtetni, hogy meghitt, külsőségektől, pompától mentes. Talán éppen az volt az ajándék, amikor apja megfogBratislava utcáin

BÉKE

Ez a győzelmes Október megváltoztatta a világot. Oroszországban a munkások kezébe került a hatalom, a híre pedig az egész világ dolgozóit kitartó harcra buzdította, új reményeket sugallt. „A győzelem a kizsákmányoltak oldalán lesz, mert az ő oldalukon van az élet, az ö oldalukon van a számbeli erő, a tömegek ereje, minden önfeláldozó, eszmétől áthatott, becsületes, előretörő, az új építése felé tartó ember kimeríthetetlen erőforrása, az úgynevezett „egyszerű népnek", a munkásoknak és parasztoknak egész óriási energiakészlete és minden tehetsége" — írta Lenin 1917 decemberében.

A nép megvívta győzelmes harcát, létrejött az első állam, ahol a lehetőségek kapuja mindenki számára egyaránt tárult szélesre. Leonyid lljics Brezsnyev százezrekkel együtt folytathatta tanulmányait, végezhette új társadalmat építő munkáját az új törvényesség közepette. Huszonegy évesen földmérőként az uraiban dolgozik, majd a járási és a területi szovjet funkcionáriusa. Fiatalkora legboldogabb éve az 1931-es, amikor felveszik a Szovjetunió Kommunista Pártjába. 1935-ben a magnyitogorszki kohászati főiskolán mérnöki oklevelet szerez. Ebben az időben abban a gyárban dolgozik, ahol apja szinte az egész életét leélte, s amelyet Leonyid lljics még ma is a „mi gyárunk"-nak nevez. De akkor már egyre inkább a politikai szervező munkához vonzódik, egyre inkább a világra tekint, hazája és az emberiség sorsa érdekli, az egyetemes emberi és társadalmi haladást akarja szolgálni.

Európában pedig akkor a fasizmus fenyeget.

„Erősen megmaradt az emlékezetemben egy beszélgetés, amelyre később sokat gondoltam, s most feleleveníteném. Munkából jöttem, s szokásomhoz híven arról kezdtem beszélni apámnak, ami a gyárban történt. Apám gondolatai azonban másutt jártak.

mn