Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-10 / 50. szám

zés azonban az eredeti időponthoz kötött megegyezés alapján érkezett, vagyis a 32 millió korona értékű kül­földi gép már másfél év óta raktáron „pihen". Ezek nemcsak hogy nem termelnek, hanem a költségeinket idén még 4,5 millió koronával növelik. Ennyi büntetést kell ugyanis fizetnünk a kihasználatlanul álló gépekért, Természetesen, ez is befolyásolja a tervteljesítést, és az ebből származó negatív hatásokat. — Ha nem önök idézték elő az építkezés és a gépek üzembehelyezésének késését, miért önök fizetik a bün­tetést? > — A műhelyt a Banská Bystrica-i Stavoindustria építi. Eljárást indítottunk ellennük, hogy sikerrel-e vagy sem, azt a kerületi döntőbíróság dönti el. De ha a pert megnyerjük is vesztesek maradunk, mert az em­berek a régi műhelyben ez idő alatt rossz körülmények között dolgoznak. Beázunk. Ha esik az eső,a munkások egyik helyről a másikra hordozzák a szövetet, hogy ne csurogjon rá a víz. Azt hiszem, nem kell tovább magya­ráznom. mit jelent ez a minőség és a munkakörülmé­nyek szempontjából. Már nemcsak percek, órák teltek el a problémák boncolgatásával, s még mindig nem jutottunk el egy nagyon lényegeshez: a munkaerő-kérdéshez. Pedig Sujová Mária személyzeti igazgatóhelyettes ezt tartja az egyik legégetőbbnek. Mert hiába vannak jó gépek, megfelelő nyersanyag, ha nincs aki dolgozzon rajtuk. A Pol'ana női üzem, a dolgozók 63 százaléka nő, még­50. számunk riportja H. ZSEBIK SAROLTA hozzá 30 év életkorátlaggal. Sok a kiesés: a szülési, a gyermekgondozási szabadságon levő, a beteg gyer­meket ápoló anya, aki helyett a többieknek kell dol­gozni.- A terv 1950 dolgozóval számol, de átlag harminc emberrel kevesebb a létszám. Emellett a fluktuáció is nagyon magas; évente a dolgozók negyede cserélődik. Év elejétől a mai napig 352-en mentek el a gyárból, 126-an azért, mert nem felelt meg nekik a nálunk végzett munka. Az új gazdaságirányítási elvek pedig szigorúak: az üzemet nemcsak a tervezett létszám túl­lépéséért, hanem a be nem tartásáért is megbüntetik. Új munkást szerezni nehéz, viszont annál könnyebb elveszíteni, ha nem biztosítjuk neki, amire szüksége van. Szociális téren elég jól állunk, de kevés a lakás, amely­­lyel köthetnénk a dolgozókat. A hatodik ötéves tervben mindössze negyvennyolcat kaptunk, a hetedikre száz­tízet ígértek, de eddig még egyet sem utaltak ki. Nem kaptuk meg a beruházást a leányszállás építésére sem, pedig legalább 10 éve kérjük már. Mindezek nélkül nehezen lehet megtartani a dolgozókat — mondja gond­terhelten Sujová Mária. Annak, hogy a dolgozók nagyobb része fiatal anya, mélyebbreható következményei is vannak, mint a mun­kából való kimaradás. A legfőbb: nem tudják feltölteni dolgozókkal a második és harmadik műszakot, nincs kihasználva az állóalap. Egy szövőnő egyszerre 4-6 gépen dolgozik, a gépek értéke eléri a hárommillió koronát is. Nem mindegy hát, hogy ilyen drága gép kihasználatlanul áll-e két műszakon át, vagy teljes mér­tékben üzemel . . . De kit állítsanak mellé, ha a nők többsége felmentést kér a második és harmadik műszak alól? Az anyákat, a fiatal nőket ilyen értelemben védi a törvény is, de a lemaradást a tervteljesítésben ez sem indokolja.- Ebben a kérdésben nem értünk egyet a kolléga­nőmmel, aki közgazdászként a gépek kihasználását he­lyezi előtérbe, bár nőként elismeri, hogy egyetlen egy nőnek sem tesz jót az éjszakai műszak. Igaz, a harma­dik műszakban nem is dolgozik csak 66 nő, a második­ban 368, az elsőben pedig 1035. Nem erőltetjük, holott a tervteljesítés érdekében szükség lenne rá. így aztán nem marad más hátra, mint a túlóra és a szabad szombatok, ha a tervet az elmondott nehézségek elle­nére is teljesíteni akarjuk. Amíg Sujová Mária erről beszél, homlokán megsza­porodnak a ráncok, ajka apró rezzenései árulják el, A NAPTAR NOVEMBER 12-T MUTAT. EZT KÉT OKBÓL FONTOS MEGJEGYEZNÜNK. AZ EGYIK: AZ ÉV VÉGÉIG MÉG HAT HÉT VAN HATRA. ELÉG IDŐ ARRA, HOGY A LEMARADÁSOKAT BEHOZZAK. A MÁSIK: A HELYZET NAPONTA VÁLTOZIK, VAGYIS: AMI MA TELJESEN KILÁTASTALANNAK TONIK, AZ HOLNAP KEDVEZŐEN MEGOLDÓDHAT. Koncosová Viera mérnök, a losonci (Lucenec) Pol'ana igazgatóhelyettese nem nagy örömmel fogad:- Pillanatnyilag semmi jót nem mondhatok. Talán holnap . . . különben bonyodalmat okozunk másoknak is. Az év végén a legtöbb a dolgunk, összegyűlik minden megoldatlan, elodázott feladat, ilyenkor már azt sem tudjuk, hol áll a fejünk a sok munkától. Nehezen tudom rávenni, hogy elmondja a gondokat. Nem bízik abban, hogy néhány perc vagy óra alatt pontosan érzékeltetni lehet azt a sok nehézséget, mely naponta nyomasztja őket. Mert sok probléma van. Egyik a másikhoz kapcsolódik s húzódik hónapról hónapra, és bizony nagyon nehéz megtalálni rá a kellő meg­oldást.- A harmadik negyedévet úgy zártuk, hogy a kilenc meghatározó gazdasági mutatóból négyet nem teljesí­tettünk. Az okok? E négy mutató teljesítése láncszerűen kapcsolódik egymáshoz, egynek a kiesése a többin is meglátszik. A legfőbb bajok pedig: nyersanyaghiány, a munkaerőkiesés, az új csarnok átadásának késése, a rossz alkatrészellátás. A cadcai Slovena a mai na­pig nem teljesítette még a harmadik negyedévi nyers­anyag szállítást sem. Átlagosan 20 tonna fésűsfonal hiányzik a szállítmányból. Ez ugyan nem nagy mennyi­ség, de a választékot olyannyira csökkenti, hogy nem tudunk tervszerűen dolgozni. Ha a holnapi tárgyalás sem jár sikerrel, és rövid időn belül nem kapjuk meg a szükséges választékot, negyvenezer méter gyapjú­­szövet fog hiányozni az éves terv teljesítéséhez, ami pénzben 2,5 millió korona. Jelenleg a problémák gyökere tehát a nyersanyag­hiány. A többi ennek a következmépye. A negyvenezer méter szövetet a Pofonénak az év végéig le kell szállí­tania a megrendelőknek, zömét a trencíni ruhagyárnak. Ha azok nem kapják meg a szövetet, nincs miből ruhát varrni, s ők sem teljesítik a tervüket. Nem teljesítik az export feladatokat sem, mert nincs anyag, nincs kész­ruha, amit külföldre szállíthatnának. Ezek hallatán szinte magától adódik a kérdés: a cad­cai Slovena miért késik a fésűsfonallal? Koncosová mérnöknő lemondóan legyint:- Mert nekik is megvan a maguk gondja! Ők arra hivatkoznak, hogy nem kapnak elég festéket külföldről, meg a választék is kicsi, így nem tudják az általunk megrendelt fonalat megfesteni... Nos ennek a következményei a Pofonéban nem kis gondot okoznak. A dolgozóknak nem mondhatják, hogy nincs nyersanyag, nincs miből szőni. Ha azonban olyas­mit kezdenek gyártani soronkívül, aminek értékesítésére nincs szerződésük, csak a raktárkészlet nő, a terv — az értékesítési mutató - teljesítetlen marad. Az újabb következmény? Elég, ha csak a nyereséget említem. Ha nem érik el a tervezettet, kevesebbet költhetnek a következő évben, kevesebb kerülhet egy-egy költség­­vetési tételbe, kezdve a béralaptól egészen a kulturális és szociális alapig, amit a dolgozók úgymond a saját pénztárcájukon és „bőrükön" éreznek meg.- További nagyon komoly problémák a kártolt fonal gyenge minősége, amit gépeink rossz állapota idéz elő. Ha a fonál minősége rossz, szövés közben gyakran el­szakad, s ezzel nemcsak a szövőnő munkáját lassítja, hanem a szövet minőségét is rontja. Ennek nyomán pedig szaporodik a kivarrónők munkája. Vagyis azért, mert a gépeinket nem tudjuk megfelelő alkatrészekkel ellátni, az egész folyamatban csökken a munkaterme­lékenység és a készáru minősége - magyarázza most már belemelegedve a mérnöknő. S ha már itt tartunk, tovább mondja mindazt, ami naponta keseríti az életét. Mert a közgazdász dolga, hogy szemmel tartsa az üzemet, tudja, miért úsznak el a koronák.- A szövetelőkészítő műhelyt 1980 júniusában kellett volna átadni. Azóta a határidőt néhányszor „módosí­tották", a legutóbbi terminus 1982 júniusa. A berende­

Next

/
Thumbnails
Contents