Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-10 / 50. szám

Jfi9S

1. Igyekezni kell, mert várnak az árura

2. Koncosová Viera mérnök:

Problémáink gyökere...

3. Sujová Mária: Elsőszámú feladatunk . . .

4. Kladivík Katalin: Meddig marad otthon beteg gyermekével

5. Az év végi hajrá

minden csarnokban érezhető

6. Nemcsak a mennyiség a minőség is követelmény

7. A kivarróműhely dolgozóinak napi

16 200 méter szövetet kell „átböngészniük"

Könözsi István felvételei

mennyire lelkén viseli a gondokat. Jól tudjö, mit jelent ez az egyetlen mondat: az év kilenc hónapja alatt összesen 80 ezer túlórát dolgoztak le a gyárban. Menynyi lemondás, önfeláldozás, erőfeszítés kellett, s menynyire van még szükség, hogy az évet tiszta kontóval zárhassák . . . Mert az igazi hajrá még csak ezután jön. Az év utolsó hónapjában, amikor minden dolgozó minden szabad percére szükség lesz.

Mindennek tanúi lehettünk a kivarróműhelyben is, ahol ezek a problémák talán a legjobban érezhetők, hiszen az itt dolgozó 205 nőnek egy része kisgyermekes anya, a többi pedig nyugdíjkor előtti.- Ma 35-én hiányoznak. Ez az itt dolgozók 15 százaléka. Amíg 8—10 százalékos a kiesés, még elkészül a napi 16 200 méter áru. De több helyett mór nehezen dolgozhatunk — mondja bevezetőül Kladivík Katalin műhelyvezető.

Ebben a műhelyben javítják az előző munkafolyamatoknál keletkezett hibákat. Tehát nekik annál több a munkájuk, minél rosszabbul dolgoztak az előző részlegek. Csak hát...- Ha nem kapnak jó minőségű nyersanyagot, hogy készítsenek jó minőségű fonalat belőle? S ebből hogy szőjjön a szövőnő hibamentesen, ha folyton szakad a szál, s neki egész éjjel ugrálnia kell egyik géptől a másikig? Hiába kérdezzük ezt, a hibákat úgy is magunknak kell kijavítani - szögezi le Adóm Margit, aki már 32 éve végzi ezt a munkát.- Ha a tervet teljesíteni akarjuk, az év végéig minden szombaton dolgoznunk kell, s hetente kétszer hosszabbított műszakban, délután négy óráig — szól közbe Szalay Anna. — Ezt az ember fizikailag nem bírja. Reggel háromnegyed hattól a munkaasztal fölé görnyedve, szemet erőltetve dolgozni, majd az otthoni teendőket elvégezni ... Néha magunkon csodálkozunk, hogy még csináljuk. Mert ezt megfizetni sem lehet, az ember a pénzért nem teszi tönkre az egészségét, nem bontja meg a család harmóniáját, ami bizony

sokaknál forog emiatt kockán. Mégis csináljuk, mert ha az ember harminc évet eltölt a gyárban, valamivel tartozik neki . . .

Ezek nemcsak nagy szavak, ez így van, így érzik. Mert tény, hogy Zachar Mária idén már huszonegy szombaton, Csaba Gizella huszonkettőn, Bereczky Irén, Laho Mária tizennyolcon dolgozott, s ehhez az év végéig még hozzájön hat. S nem csak ennyien vannak, akik szabad idejüket áldozták fel idén a tervteljesítésért. . .

— Sokszor elmondtuk már, hogy jó lenne az évet megfordítani. Januárban többet dolgozni, hogy az év végére kevesebb maradjon belőle. De az év első kéthárom hónapjában mindig „rózsaszínűnek" látjuk a helyzetet, a nyári szabadságok után pedig majd belefulladunk a sok munkába. Miért nem lehet egyszer már egyenletesen teljesíteni a tervet? - kérdezi inkább csak úgy személytelenül Sinka Gizella, aki 22 év óta minden év végén megfogadja: jövőre másként kezd.

— Nincs azon mit csodálkozni, hogy sok fiatal asszony itt akarja hagyni a gyárat - mondja Rusznák Irén. - Hiába van az üzemnek bölcsődéje, ha a gyermeket reggel öt előtt kell ébreszteni, autóbusszal ide cipelni, közben azon izgulni, hogyan megy a másik gyerek egyedül az iskolába, délután az egyikért majd a másikért szaladni, üzletben sorbaállni, vacsorát készíteni, gyerekekkel foglalkozni... Sok ez, nem mindenki bírja.

Akit több köt ide, mint a fizetés, az megfeszített erővel, kitartó hűséggel dolgozza le idén is az év hátralévő heteit. S már azzal is előre számol: jövőre sem lesz könnyebb. Mert a feladatok évről-évre nagyobbak, nehezebbek. Mint ahogyan nagyobbak az igényeink, nehezebben megvalósíthatóak elképzeléseink is. A losonci Pofana dolgozóinak többségét ide köti a hűség, a ledolgozott évek száma, a gyárhoz tartozás érzése. Mindaz, ami nélkül ilyen nehéz körülmények között, mint amilyenek között az idén is dolgoznak, nem tudnának helytállni, nem tudnák a tervet teljesíteni.

CEITal