Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-10 / 50. szám
Szufia Kamal: „Nem, nem gondoltam soha politikai karrierre. Én mindig csak azt akartam, hogy minden szó, amit leírok, és minden cselekedetem a haladást, a nemzeti felemelkedést szolgálja .. .“ Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN % A HARMADIK SZERELEM Nem tudom, hogy a világ hány nyelvében kapott megkülönböztető kifejezést, szót a szeretet és a szerelem. Az angolban a két fogalmat egy hongsor jelöli, a „lőve", s ez sokszor hangzott el abban az órában, amit Szufia Kamallal töltöttem; a rendhagyó párbeszédben, melyben Maleka Begum, daccai újságirónő töltötte be - a miénknél tökéletesebb angol tudásával - a közvetítő szerepét Szufia Kamal, Lenin-dijas bangladési költőnő ebben az esztendőben töltötte be hetvenedik életévét. Olyan apró, vékonyka és törékeny, hogy az ember szinte fél kezet szorítani vele, s olyan kedves, gyöngéd és finom, mint egy antik nemes szobrocska, amit csak óvatosan, tiszta kézzel szabad megérinteni. Mégis: ennek a kicsi törékenységnek rendkívüli komoly, emberi méltósága nemcsak mély rokonszenvet ébreszt, hanem egyben tiszteletet parancsol... S szivem szerint úgy szólitottam volna magyarul: nagyasszony. Am be kellett érnem a nemzetközi szóval:- Madame Szufia, miről szólnak a versei? Mi a témája Írásainak és - az életének? S itt lépett közbe a segítőkész távoli kolléga, Maleka, ö mondta: Szufia Kamal nagyon gazdag családból származott, amely még a leánygyermekek művelődésével is sokat törődött, s ö megtanult mindent, amit egy előkelő lánynak tudnia illett. Nagyon hamar fejezte ki érzéseit versekben, először azt, amit egy virágzó faág, egy holdfényes táj, a szél hangja ébresztett lelkében. És a szerelem ...- Igazi költővé az első férjem mellett értem. A férjem nem volt előkelő, a családom ellenezte is a házasságunkat, mert ezáltal én „lesüllyedtem“ az előkelők világából a középosztályba. De én ekkor lettem csak igazán gazdag I A férjem tanított meg népünk nyelvére, a bengálira, ő tanított meg arra, hogy a verselés - aminek nálunk nagyszerű hagyományai vannak - nemcsak az érzelmeink kifejezését, hanem az ősi, a gyönyörű népi nyelvezetet is szolgálja ... így hát verseimben a természet, a szerelem, az anyaság mellett most már megszólalt a hazaszeretet és édes anyanyelvűnk szeretete is. Ö túl korán meghalt, mindössze huszonkét éves volt De kincset hagyott rám örökül, amit én Írásaimban tovább ápoltam és továbbadtam ... Madame Szufia nyolc évig viselte az özvegyi sorsot a kislányával, s írással kereste meg kenyerüket. Aztán újból férjhez ment. Második férje, második szerelme, megértő és méltó társa volt: ö menedzselte felesége írásait. És Szufia Kamal most már nemcsak verseket, hanem cikkeket, esszéket, politikai „Üdvözlöm a Nő olvasóit, és kívánom nekik, hogy gondolataik mindig olyan szépek legyenek, mint a virágok.”
