Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-10 / 50. szám

(Nem) önmagáért beszél BEMUTATJUK TANÓCZKYNÉ MOLNÁR JOLÁN PEDAGÓGUST Csinos arc, laza konty. A húsz évvel ezelőtt készült fényképeken is ugyanez a hajviselet, mégsem ódivatú. Nőies és tanitó nénis. Tonitványai begörbített mutató­ujjal egy ivet jelölnek a homlokukon — a haját -, ha öt emlegetik, jelbeszéddel. Az egyik tökmag - szinte minden porcikájával formálja a szavakat - igy becézi: Tanóczkyka. A tanulók tegezik őt. Ez közvetlenséget, meghittséget is jelent, de érdesebb, alacsonyabb lép­csőfoka is a beszédnek. Tanóczkyné Molnár Jolán a szemébe néz annak, aki­vel (akinek) beszél. Az iskolában csakis akkor szól, ha már mindenki reá néz. Érezni és tudni kell a jelenlétét. Társaságban szemet szúrhat a tekintete. Nem hízelgő, de nem is erőszakos. Vívódhat is, ám nyugalmat áraszt.- Ülve beszélek az iskolában, mert egy szintben könnyebben olvasnak a számról. Meg is értsék, meg is maradjon nekik. Gyarapodván sáfárkodjanak vele. Itt minden eredmény a közösség érdeme - állja. Egy szavával az ember egy álló éven át építgetett várat rombolhat le. A pedagógus porba sújthat, felemelhet. Fel kell emelnie. A süketnémák, hallássérültek pedagó­gusának a paraszttrónus-csillaga még fennebben ra­gyog: ha a szavak nem kergetőzhetnek, habzsolnak a szemek. De a szó, a kínban fogant beszéd mindenek fölött. .Nem mondhatok mást, mint amit teszek.* Bir­kózni a kimondandó szóval, remegve és görcsbe rán­­dulva. A beavatatlan megrendül.- Ha sápadtabban, netán kisírt szemmel megy közé­jük a tanitó, rákérdeznek: apa rossz? A soha meg nem - vagy csak alig - hallott, kegyet­lenül édes anyanyelv. Tapintat? Érzékenység-őszinteség. A szókimondás sza­badsága. Felelősség. Kölcsönösség. Jog. Szeretet. Nem elkoptatott, hanem csiszolt-gyémánt szavak.- Azt a tanítót szeretik, aki törekszik, adni akar. Én nem dirigálhatok, vele együtt kell csinálnom, mert meg­ítél: a (tinitó lustái Akik ide kerülnek, azokon az orvos nem segített, csak a nevelés segíthet. Teljes értékű embereket akarunk nevelni. Ne éljenek se a társada­lom kegyelemkenyerén, s legfőképpen ne éljenek értet­lenül és érthetetlenül, gúzsba kötve. Ha azt mondom: fa - gyökeret eresztek, koronává lombosodom, gyümölcsöt is érlelhetek. Ha azt mondom: fa - fát látsz a helyemben, a föld egy talpalatnyi seb­helyén. Varázsige. A beszéd születése, csodája. Szemér­mes és vakmerő létezés - nem takargatni való. A be­széd itt nem elterelő .hadmozdulat*. Korunk indokolt ügye-témája - a szó válsága itt létjogosulatlan. Nem hagyhatunk ki egy lépcsőfokot: a tagolt beszéd össze­köt a közösséggel. A jelbeszéd a beszélők közül kire­keszt. Rovására van a tanulásnak. Minden szülő legdrágább kincse a gyermek. A szülő nem feszithet maga elé hálót - idegen nyelvet, tolmá­csot sem fogadhat a gyermekéhez. Évezredek méhéből kitépett beszélőszervek nyomorította szavakat kell babus­gatnia. A teljesen süket gyereket is megtanítják legalább hallgatva érteni: szájról olvasni a nyelvet. Ha érthetet­len is a gyerek beszéde, felnő a kifejezéshez: meg­tanítják irni. Gyönyörűen irnak I A jelbeszéd - jelelés - korlátozza a felfogást, a képzeletet, nem ismer árnya­latokat. Hazánkban 18 iskolában tanítanak hallássérült gye­rekeket Mogyar tannyelvű iskola Losoncon (Lucenec) von, Idén 46 gyereket nevelnek, tanítanak itt, Dél- Szlovákia minden vidékéről. Legtöbbjük a diákszállóban lakik. Óvoda is nyílhatna, ha legalább hat gyereket beíratnának. Az új tanmenet szerint áldásos lenne, ha már hároméves koruktól foglalkoznának velük. Az a baj, hogy nem tudnak róla a szülők, vagy pedig kényelem­szeretetből viszik gyereküket a lakhelyükhöz közelebbi mutatósabb épüietű, berendezésű, szlovák tannyelvű iskolába. A járási tanácsadók sem mindig irányítják Losoncra a magyar anyanyelvű gyerekeket.- Az ötödik évfolyamtól a szlovák nyelvre is elő­készítjük őket, hiszen szlovák tanítási nyelvű szakiskolá­ban tanulnak mojd tovább Körmöcbányán (Kremnica), Bratislavában. Nevelési tanácsadó vagyok, a kilencedi­kesek osztályfőnöke. Összevont osztályban tanítom négy kilencedikesemet és két hetedikesemet. A kilencedikes Lacika négy évig Bratislavában tanul majd géplakatos­nak. Már most boldog, mert a harmadik évfolyamban majd járművezetői jogosítványt szerezhet. Kibontakoz­tatjuk a képességeiket. Magunk képére formáltuk a köz­mondást is: épebb testben épebb lélek. Részt veszünk az országos honvédelmi és sportversenyeken, úszó- és sitanfolyamokra járunk. Fejlesztjük a kézügyességüket. Ha bizonyítanak valamiben, levetik a kisebbségi érzé­süket. Márpedig mindegyikük tehetséges, ügyes vala­miben. > A választások és a rokkantak éve tiszteletére kultúr­műsort mutattak be a helyi szlovák nyelvű testvérinté­zettel közösen, a rokkantak szervezete pártfogásával. Együtt szórakoznak a jelmezbálon is. A magyar tan­nyelvű alapiskola tornatermébe járnak tornázni, együtt sportolnak. .Nem szabad eldugni, különzárni a gyere­keket, később sem fogják elveszettnek érezni magukat hasonló társaik nélkül.* A kilencedikesek a hét végén egyedül utaznak haza a szüleikhez. Felnőnek, önálló­sodnak. A felnőttek pedig visszajárnak. Elmesélik élmé­nyeiket, tapasztalataikat, jóformán minden moccaná­sukról értesítik egykori tanitójukat. Tanóczkyné renge­teg fényképet, levelet őriz róluk. Tőlük. Sokszor ottho­nában látogatják meg. Az emlékeknek pedig se szeri, se száma.- Nagyon boldog vagyok, ha újra meg újra meg­győződhetem róla, hogy boldogulnak, megállják a he­lyüket. A férje nemkülönben örvend, hiszen tizenkét évig igazgatta az iskolát.- Mindent a bratislavai magyar tannyelvű pedagó­giai gimnáziumnak köszönhetek. 1955-ben érettségiztem ott. Janda tanár úr annyira megszerettette velem a tor­nát, hogy azóta is testnevelést tanítok. A férjemre is ott tettem szert, diáktárs és szélcsapó korában. Vele együtt csöppentem ide az iskolába. Munka mellett gyógypedagógiát tanultam a főiskolán. Szombaton is tanítottunk. Egy éve van szabad szombatunk. Amikor kicsik voltak a gyerekeink, képes voltam szombaton este főzni, vasárnap meg siztem a gyerekekkel. A férjem is velünk toporgott. A fiúk már jócskán felcseperedtek: Róbert matema­tika-testnevelés tanár Losoncon, Gábor első éves test­­nevelés-honvédelminevelés szakos főiskolai hallgató. Az iskolában, a lakótelepi lakásban, a falon és a fiókban elismerő oklevelek, kitüntetések. A munkatár­sakéi, illetve a családtagokéi is. Az iskola igazgató­­helyettese elismerően beszél Tanóczkyné odaadó és szakértelemmel végzett munkájáról, a családban házi­asszonyi babérok teremnek. A járási tanácsadóban logopédusként is megbecsülik, az iskolai szakszervezet­nek ő az alelnöke.- Szeretek olvasni, követem a szakirodalmat is. Egyet­len ilyetén iskola lévén - külső tagolás híján - belső differenciálásra vagyunk utalva. Képességeikhez mérten, külön-külön foglalkozunk minden gyerekkel - szaksze­rűbben és általánosabban is tájékozottaknak kell len­nünk. Ha nem tudnám, tán hallgatna felőle, két éve a .Példás tanitó* címet viseli. Ezt az oklevelet nem fog­laltatta keretbe. KENDI MARIA

Next

/
Thumbnails
Contents