Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-10 / 50. szám
Levelezőink írják a NŐ fóruma KOSZORÚ HELYETT Fekete zászlókat lengetett a szél, hatalmas tömeg vette körül a szürke érckoporsót. Szepsi (Moldova nad Bodvou) főterén búcsúztunk TAMÁS LÁSZLÓTÓL, a városi nemzeti bizottság korán elhunyt elnökétől. Nem volt a város szülötte, egy közeli kis faluban ringott a bölcsője. Iskoláit Sárospatakon végezte, ott, ahol Comenius eszméi világítanak, ahol hazafivá és internacionalistává értek az ifjak. Miután családi kötelékei révén városunkba került, emlékezetes munkát végzett a helyi magyar tannyelvű alapiskola igazgatójaként. 1964-ben választották meg a vnb elnökévé. Azóta minden alkalommal újraválasztották. Nagy lobogású ember volt — az ilyenek gyorsan elégnek. „A kiváló munkáért" állami kitüntetés birtokosa, a járási pártbizottság elnökségi tagja csupán 56 évet élt. De életét megélte ... Tizenhét évig állt a város élén, tevékenysége mindenütt nyomott hagyott a város és lakói életében. Évek óta szorongva figyeltük, hogyan rágja testét a gyilkos kór. Nagy lelkierővel küzdött, még tenni akart, még tervei voltak, de alulmaradt a küzdelemben. Győzött a betegség, és veszített a család, veszített a város. Élete mégis visszavonhatatlan. nagy nyeresége emberi közösségünknek. Emlékét sokáig megőrizzük, mert nem csupán kegyes emlék marad, hanem tettekre serkentő összehasonlítási alap! Győri Sarolta FOGYASZTÓK, FELÜGYELŐK A Jednota Fogyasztási Szövetkezet felügyelő bizottságai ezekben a napokban tartják évzáró közgyűléseiket. Alzbeta Trechová, a zselízi (2eliezovce) bizottság vezetőségi tagja a legutóbbi évzáró közgyűlés határozatainak megvalósítását értékelte. Idén a tervezett tíz tag helyett hetvenet vettek fel, jelenleg ezernél is több tagot számlálnak, örvendetes, hogy az előző évekhez képest jóval több fiatal kérte felvételét a fogyasztási szövetkezetbe. A felügyelő bizottság a város üzleteiben 256, a vendéglátó üzemekben 77 ellenőrzést végzett. Az ellenőrzést nem csupán a szövetkezeti vagyon védelmére korlátozták, hanem vizsgálták a tüzelőanyaggal és az energiával való gazdálkodás előírásainak betartását is. Javulásként könyvelték el, hogy idén a korábbi évekhez mérten jóval kevesebb panasz és észrevétel érkezett a felügyelő bizottsághoz az üzletek és a vendéglátó üzemek szolgáltatásait kifogásolandó. A tagság tevékenyen részt vállalt a társadalmi munkákból. Az önsegélyezési akciók során 550, a választási program teljesítésénél pedig 770 órát dolgoztak le. Segítettek a mezőgazdaságban is: a takarmánybegyűjtéskor 500, a szőlő- és á gyümölcsszüretkor 800 órán át dolgoztak. Együttműködnek a városi népművelési központtal. Társrendezői voltak a hidegkonyha-tanfolyamnak, a varró- és a tánctanfolyamnak. Szakmai és politikai ismereteik gyarapításáért négy előadást tartottak, illetve hallgattak meg, négy alkalommal együtt látogattak el színi előadásra. Közös kiránduláson ismerkedtek Budapest történelmi nevezetességeivel. Nagy, jótékony visszhangot váltott ki látogatásuk az ipolybéli (Bielovce) gyermekotthonban és a nyugdíjasok szódói (Svodov) házában. A felsoroltakból kitűnik, hogy a zselízi felügyelő bizottság munkája színes és sokrétű. A Jednota lévai (Levice) járási vezetősége, az idei első félévben elért eredményeikért harmadik legjobbként értékelte őket. Ábel Gábor Miért nincs, ha van? Liszt, cukor, rizs, mosópor? Az illetékesek szerint egyrészt azért, mert kevés — illetve hiányzik — a csomagolóanyag, a doboz és a zacskó, másrészt azért, mert az emberek pánikba estek, s halomszámra vásárolják fel. Az első hír, mármint hogy kevés van a felsorolt árucikkekből, akkor jutott el hozzám, amikor a nyilatkozat, mely szerint van belőlük, csak a csomagolás nehezíti a folyamatos ellátást. Körülnéztem a polcokon, leltároztam a cukortartókat, s rájöttem, hogy kilónyi cukrunk, egy kiló lisztünk, fél kiló rizsünk, sónk van odahaza. Mozgósítottuk egymást, s megbeszéltük a,.beszerzés módját, ezentúl a család mindhárom tagja - ideje és módja szerint - - ha üzletbe megy tejért-vojért-kávéért - vesz azt, ami lesz: lisztet, cukrot, rizst, mosóport. Hetek óta ily módon folyik nálunk a bevásárlás. Igaz, hogy lakótelepünk élelmiszerüzletében (Budúcnosf — a Bratislava II. nemzeti bizottság körzetében) ki van írva, miszerint kérik a tisztelt vevőket, egyszerre csak egy kilogrammot vegyenek a lisztből, a cukorból a rizsből. Közben az ember be-benéz más üzletbe is, a városközpontban is szimatol: tényleg van-e, vagy* tényleg nincs. A vevőnek persze mindegy, miért, mi miatt, hogy zacskó nincs-e vagy szállítóeszköz, csupán az érdekli, hogy legyen. Egyszer a Priorban adtak — eredetileg nem is számítottam rá — két csomag mosóport, másutt sót vettünk, egy drogériában Omo-t. Elégedetten állíthatom, hogy polcaimon e „hiányos" hetek alatt több lett az élelmiszer, odahaza több a mosóporom, mint máskor, mint eddig. Év végéig el vagyunk látva, így most törhetem a fejem például azon, hogy vajon, ha mi hárman, kevés idővel rendelkező család, ilyen szép tartalékot gyűjthettünk néhány hét alatt, mennyit gyűjthetnek a ráérős emberek, köztük olyanok, akik az ún. hiánycikkekkel még üzletelnek is? Aki segít kideríteni, mi idézte elő ezt a pánikot és a velejáró „hiánycikk-kialakulást", annak jutalmul szívesen adok egy-egy kiló cukrot, rizst, lisztet, sót - sőt -, egy doboz kitűnő mosóport is! Kérdez: Schneider Ede, három község - Oroszvár (Rusovce), Járfalu (Jarovce) és Dunocsúny (Cunovo) lakosainak nevében. „Ennek a három községnek a lakosságát a 101-es autóbusz hozza és viszi a fővárosba. Újabban a Dunahíd alá helyezték a végállomást, ahol erős huzat van még akkor is, ha nem fúj a szél. Szeles időben viszont a helyzet szinte elviselhetetlen, az utasok a védetlen területen könnyen megfáznak. Az utazó munkások közérdekű gondja, hogy a tél beálltáig várható-e kedvező változás e téren? Válaszol: Oto Mosovsky mérnök, a Bratislava-városi Nemzeti Bizottság közlekedési osztályának vezetője:- Néhány hónappal ezelőtt a 101-es autóbusznak valóban nem volt jó helyen a végállomása. Nemrég végleges helyére került - a Duna-híd alá. Azoknak akik nem ismerik ezt a helyet, el kell hogy mondjam: a híd alatt van, a Korzó kávéház szomszédságában, újságos bódéval, jegyosztó automatával ellátva. A huzatos, szellős megállóhely, lehet hogy sok utasnak nem felel meg, de fővárosunk levegőjének szennyezettségét ismerve, bátran állíthatom, hogy legalább ezen a helyen van némi légmozgás, és nem kell egyfolytában a nehéz, füstös levegőt szívni. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy egy-egy megállóhely építésénél nemcsak a gyakorlati szempontokat kell figyelembe vennünk, hanem ügyelnünk kell a városkép kialakítására is. Az új híd tervezői figyelembe vették ezeket a szempontokat is, amikor megállót terveztek a híd alá. Az esőtől mindenképpen védi oz utasokat, fölösleges volna még egy tetőt tartó „bódét" is építeni, noha a pénzünkből telne. Ugyanis az sem védené a várakozókat jobban, a környezetet viszont határozottan elcsúfítaná. S ha már szót kaptam, hadd fűzzem hozzá a következőket is: Az utazás kulturáltsága mindannyiunkon múlik. A Korzó kávéházban gyümölcslé, ásványvíz, kávé mellett is lehet várni. Nem kell az utasoknak minden kávéházból kocsmát csinálni, az újságos bódékat körülszemetelni, a nyitott megállókon egymás szemébe fújni a cigarettafüstöt... Az észrevételeket, panaszokat nekünk is orvosolni kell vagy legalábbis magyarázatot adni a kérdésekre, akkor is, ha a változtatás nem áll módunkban, vagy nerifi tartjuk indokoltnak. Az említett három község nemzeti bizottsága hozzánk fordulhat panaszával, és helyszíni szemlét tartva felülvizsgálhatjuk - akár ezt a panaszt is. Azért egy jó hírről előre is beszámolhatok: a közeljövőben még egy gyorskiszolgáló büfé is helyet kap a megállónál. Azt hiszem, éppen ez hiányzik a mindig siető, rendszerint munkába jövő-menő, vagy beteg gyerekekkel várakozó utasoknak. Legalábbis jó lenne, ha nekik épülne fel, és nem megint a ráérő, féldeciző, mindenütt dohányzó, füstölő embereknek. Mert ez szerintem a fő ok, amitől aztán jogosan „füstölög" a mindennap utazó, kulturált levélíró is. Köszönöm a tájékoztatást: MEGYERI ANDREA m^\
