Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-24 / 48. szám
KÖNÖZS1 ISTVÁN felvétele MARIE KABRHELOVÁ, A CSKP KB TITKÁRSÁGÁNAK TAGJA. A CSEHSZLOVÁK NŐSZÖVETSÉG ELNÖKE Kongresszus után Már csak gondolatban, és persze napi munkánk során, foglalkozunk a Nők Világkongresszusával, azzal a nyolc nappal, amely megfeszített munkával. de felejthetetlen, felkavaró élményekkel, örömteli és szép találkozások jegyében telt el. Nyolc nap, amelyet át- meg áthatott a barátság, a megértés, a szolidaritás légköre. De a harcos szellemé is, hogy megingathatatlanul haladjunk tovább azon az úton, amelyet a kongresszus jelszavában tűzött elénk: egyenjogúság, nemzeti függetlenség, béke bolygónk minden jóakaratú emberének. # Még túl rövid a távlat, amelyből visszatekinthetünk, hogy aprólékosan és kimerítően értékelhessük a kongresszusi tárgyalásokat s azoknak eredményeit. Az alapvető, a döntő és meghatározó következtetéseket azonban már levonhattuk, már ma megfogalmazhatjuk, hiszen világosak, minden kétségen felül állók, a kongresszus minden napján, minden órájában jelen voltak bennünk és körülöttünk, láthatatlanul, s mégis pontosan érezhetőn. A prágai kongresszus egyik legjellemzőbb vonása a széleskörű jelenlét, képviselet volt. A nemzetközi nőmozgalom történetében eddig még nem került sor ilyen-jelentős, reprezentatív és nagy hatású eseményre. A Kultúrpalotában hat napon keresztül 132 országból több mint ezer küldött és vendég — 274 nőszervezet, továbbá ifjúsági- és szakszervezet, de egyházi és egyéb szervezetek képviselői is — találkozott, nyújthatott kezet egymásnak. A kongresszus nagyszabású voltát igazolja, hogy 96 regionális és nemzetközi szervezet is képviseltette magát, például az ENSZ érdeklődését bizonyítandó: 18 speciális intézményének képviselői is aktívan részt vettek a kongresszus munkájában. A kongresszusra akkreditált 488 újságíró pedig — hazaiak és külföldiek — 206 újságot, hírügynökséget, rádiós és televíziós társaságot képviselt. A kongresszus elnökségében és minden munkabizottságában számos világhírű személyiség foglalt helyet. Már e tények is tanúsítják a prágai kongresszus kivételes jelentőségét. Magát a kongresszust, valamint a tárgyalások eredményeit kétségkívül úgy jelölhetjük meg. mint a béke eszméjének, a nukleáris háború elhárításáért vívott küzdelemnek nagy győzelmét. Ezt foglalta össze találóan Freda Brown, az NDN elnöke záróbeszédében, amikor azt mondotta: ..A kongreszszus hét nyelven tárgyalt, de mi. nők megtaláltuk a közös nyelvet: a béke és a szolidaritás nyelvét.” A tisztességes és széleskörű demokratizmuson kívül a kongresszust a véleménycsere nyíltsága is jellemezte, amefyen keresztül a tárgyalások folyamán az egyes kérdéseket értékelték, s igyekeztek mindenben tárgyilagos és reális alapállást és közös, egységes nyelvet találni jelenkorunk legégetőbb kérdéseinek megoldásában; ezek a kérdések: a tartós béke megőrzése. a leszerelés, a megértés, a kölcsönös bizalom és együttműködés a nemzetközi kapcsolatokban. A kongresszus döntő mértékben megszilárdította a haladó nőmozgalom egységét, s ama egységes frontét is. amely ezekért az egész emberiségnek létkérdést jelentő célokért küzd. A kongresszuson számos fiatal nőt láthattunk, sokan közülük a nyugat-európai országokból érkeztek. Ők azok. akik hazájukban részt vesznek a békemozgalomban, tiltakozó tüntetéseket és más akciókat szerveznek az ellen a veszélyes politikai játszma ellen, amelyet az amerikai kormány napjainkban űz NATO-szövetségeseivel. Természetes aggodalmuk, amit a világ sorsáért és az eljövendő nemzedékek, gyermekeik jövőjéért éreznek, vezette el őket a prágai kongresszusra, most tudatosítva, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség immár harminchat esztendeje fáradhatatlanul és következetesen munkálkodik olyan célok eléréséért, mint az egyenjogúság, a függetlenség, a szabad fejlődés és szociális haladás, a nők jobb jövője mindenütt a világon, békés, nyugalmas viszonyok között. Békevágyat fejezett ki minden egyes felszólalás: a béke kérdése, mint az emberiség megmaradásának, a túlélésnek egyetlen, történelmileg megalapozott alternatívája, benne volt minden elhangzott .mondatban, minden jelentésben, minden dokumentumban. S a béke eszméjének e győzelme annál is jelentősebb, mert a kongresszus valóban rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetben ült össze, olyan időben, korban, amelyben az imperializmus legagresszívebb erői szinte kézzelfoghatóan, leplezetlenül veszélyeztetik a békét, s minden erejükkel azon vannak, hogy gyengítsék a békemozgalmat. felbomlasszák egységét, megingassák elszántságát. „Az idő nem vár” — hangsúlyozza többször is a kongresszus által elfogadott fő dokumentumok egyike, a „Felhívás a világ asszonyaihoz”. „Emeljük fel hangunkat, hogy mindazok meghallják, akik úgy tesznek, mintha süketek lennének." A kongresszui úgyszintén határozatba foglalta, hogy 1982. március 8-a, a nemzetközi nőnap, legyen világszerte a nők harcának napja a nukleáris háború veszélye ellen. Elmondhatjuk, hogy óriási eredmények születtek a kongresszus hat munkabizottságában, valamint a Különleges Bizottságban is. E munka terjedelméről már abból képet alkothatunk, hogy a kongresszus vitájában a jelenkor s mai világunkban a nők és gyermekek helyzetének alapvető kérdéseihez 778 küldött szólt hozzá. Lesz még elegendő időnk, hogy ezeket az eredményeket részletesen elemezzük, elsősorban a Különleges Bizottság jelentéseibe foglaltakat. De már most leszögezhetjük, hogy a Különleges Bizottság szónoki emelvényéről mindannyiszor elhangzott azoknak a leghatározottabb elítélése — az imperializmus és a reakció erőinek elítélése —. akik útjában állnak a nők egyenjogúságának. a nemzetek függetienségéneje és békéjének; akik szentében az ember jóléte és fejlődése csupán másodrendű kérdés. Ennek a bizottságnak az ülésén mind a kongresszus, mind a világ közvéleménye elé cáfolhatatlan bizonyítékokat teijesztettek az ENSZ Alapokmányának folyamatos megsértéséről és semmibevevéséről, a rendkívüli háborús körülmények között élő nők és gyermekek hihetetlen nyomoráról és szenvedéseiről azokon a területeken, ahöl az agresszió és a katonai konfliktusok, a parancs-uralmi és a fasiszta rezsimek puszta létüket is veszélyeztetik. Ebben a különbizottságban is kifejezésre jutott a palesztinok, a libanoniak, a salvadoriak. a dél-afrikaiak, az észak-írországiak, az angolaiak, a kambodzsaiak stb. igazságos küzdelme iránti szolidaritás, s e küzdelemnek feltétlen támogatása. A Nők Világkongresszusa kijelölte azt az utat. amelyen a haladó nőmozgalomnak tovább kell lépnie, mégpedig együttműködve minden más haladó erővel, hogy mielőbb megoldódjanak a nők és a gyermekek égető, legsürgetőbb gondjai mind a tőkés, mind a fejlődő országokban, hogy megvalósuljanak a nők évtizedének célkitűzései, s végrehajthassák az akciótervben foglaltakat. A bizottságok összefoglaló zárójelentései — így a különbizottságé is — nemcsak a nők jelenkori helyzetének elemzését tartalmazzák, hanem konkrét. mozgósító erejű határozatokat is. amelyek a nőknek jelentős segítséget, támogatást, s további küzdelmeikhez ösztönzést jelentenek különösen a világ veszélyeztetett zónáiban. Ismét bebizonyosodott, hogy a nők helyzetét minden államban a fennálló társadalmi rend határozza meg. s hogy az ún. nőkérdést eredményesen csak a szocialista társadalom oldja meg, mert ez a rendszer az, amelyik biztosítani tudja a nők teljes egyenjogúságát, sokoldalú érvényesülését és személyiségük harmonikus fejlődését. Erről a küldöttek és a vendégek akár minden nap is meggyőződhettek — szemtől szembe szocialista valóságunkkal. A küldötteknek több mint a fele ellátogatott járásainkba, megismerkedhettek munkahelyeinkkel, beléphettek családjainkba. közelebbről is megismerhették oktatásügyünk, egészségügyi ellátásunk, szociális, kulturális és sportlétesítményeink színvonalát; megismerhették falvainkat és városainkat, életszínvonalunkat, távlatainkat. S amit láttak, erősítette bennük a meggyőződést: tovább kell vívniuk harcukat.. . A „Felhívás a világ asszonyaihoz" c. dokumentumon kívül a kongresszus még egy fontos dokumentumot fogadott el, a „A Nők Világkongresszusának Deklarációját". A deklaráció igen teijedelmes okmány, amely határozottan és megnevezetten fordul az ENSZ-hez. valamint a világ országainak parlamentjeihez, illetve kormányaihoz, a világ közvéleményéhez, s amely részletesen foglalkozik a nők életének egyes szempontjaival. különös tekintettel legsürgetőbb szükségleteikre: egyenlő jogok az élet minden területén, mindenfajta megkülönböztetés eltávolítása, a nemzeti függetlenség és a béke tiszteletben tartása. Mindannyiszor őszinte örömmel és büszkeséggel hallgattuk a kongresszus folyamán oly gyakran elhangzó hála és köszönet szavait, a csehszlovákiai nőkről, nőszervezetünkről szóló elismerő szavakat, amelyeket a küldöttek és a vendégek nemcsak a hivatalos szónoki emelvényen, hanem a folyosókon, az üléstermeken kívüli baráti beszélgetések alkalmával is elmondtak. Mély benyomást keltett minden résztvevőben Gustáv Húsúknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársasági elnökünknek üdvözlő beszéde, rendkívüli elismeréssel nyugtázták pártunk, a kormány és a Nemzeti Front küldöttségének jelenlétét. Ez is hozzájárult a kongresszus kedvező légköréhez, a béke és a haladás eszméinek győzelemre juttatásához. Bennünket, csehszlovákiai nőket, a kongresszus határozatai mindenkinél előbb s erősebben köteleznek: jobban dolgozni, tartalmasabban élni a szocializmusban, a szocializmusért és a békéért, hogy a világszerte nehéz küzdelmekre kényszerűéit nők még biztosabban, még mélyebben átérezhessék állandó és hatékony szolidaritásunkat. És hogy majdan a mi leányaink és unokáink békében, csakis békében és barátságban találkozhassanak.
