Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-06 / 1. szám

1. számunk riportja H. ZSEBIK SAROLTA A PORTÁSTÓL AZ IGAZGATÓIG^­FÉNYEK. ÜNNEPIEK ÉS HÉTKÖZ­NAPIAK. SOKAK ÁLTAL CSODÁLT ÉPÜLETEKET. ELHAGYOTT UTCÁKAT megvilágítók, bánya mélyén, FELHŐK KÖZÖTT UTAT MUTATÓK. GYERMEKSZOBÁBAN ÉS A JÖVÖT TERVEZŐ MÉRNÖK MUNKAASZTA­LÁN. LÁMPÁK. AZ ÉRSEKÚJVÁRI (NŐVÉ ZÁMKY) ELEKTROSVIT GYÁRTMÁNYAI. AZ ELEKTROSVIT - 1950-TÖL - HOSSZÚ ÉVEKIG CSEHSZLOVÁKIA LEGNAGYOBB VILÁGlTÓTEST-GYÁR­­TÓ - EURÓPAI SZINTEN IS A LEG­JOBBAN ÖSSZPONTOSÍTOTT TER­MELÉSSEL RENDELKEZŐ - VÁLLA­LATA VOLT. MA ÖT FIÓKÜZEMÉVEL EGYÜTT CSAKNEM ÖTEZERÖTSZÁZ DOLGOZÓT FOGLALKOZTAT. ENY­­NYIEN TARTJÁK MAGUKÉNAK A GYÁRÁT, ENNYIEN FIGYELIK - A PORTÁSTÓL AZ IGAZGATÓIG - REMÉNYKEDVE. MILYEN ÚJ FEL­ADATOK elé Állítja őket a jövó - A KŐVETKEZŐ TERVIDŐSZAK. w A portás Aki az Elektrosvit kapuján belép, arról Simonek Jolánnak tudnia kell. Külföldi vagy hazai vendég - mindenkitől szá­mon kéri, mi járatban van; itt dolgozó munkástól vagy hivatalnoktól, hogy mun­kaidő alatt miért hagyja el az üzemet. Amíg a belépési engedélyünket tölti ki, munkaruhás fiatalember lép hozzá: — Csak tizenöt percig voltam kint, magánügyben - nyújtja a cédulát, s hozzáteszi: - Az óvodába néztem be, reggel nagyon köhögött a kislány . . . — Munkaidő alatt csak az megy ki, akinek halaszthatatlan dolga van, mert a mulasztást le kell dolgoznia. Naponta öten-hatan. Szolgálati ügyben húszán hagyják el az üzemet naponta, orvoshoz a városba húsz-huszonöten járnak egy műszak alatt. Persze, ők is a főnökük írásos beleegyezésével. Az igazgató Két éve váltotta fel elődjét, aki huszon­öt évig állt a gyár élén. Az beszélik, na­gyon elfoglalt, sok gonddal, bajjal kell megbirkóznia. Két tárgyalás közt egy röpke negyed órát mégis nekünk szán Forró Márton mérnök, vállalati igazgató: — Az Elektrosvit az utóbbi években elérte mindazt, ami extenzív úton elér­hető. Hazai piacra a lámpatestek gyár­tása tovább már nem növelhető. A KGST keretében a mi feladatunk az utcai lám­pák előállítása, mert a termékünk való­ban világszínvonalú. Bár az is igaz, hogy vegyiparunk még nem biztosítja olyan szinten a szükséges nyersanyagot, hogy teljes mértékben helyettesíteni tudnánk a külföldről behozottakat. Gondolataiba merülve sorolja a tenni­valókat. Talán el is felejti, hogy újság­írónak szánja.- Nozdrovicky Juraj, a legjobb újítónk nemrég olyan javaslatot nyújtott be, hogy a lámpához szükséges alumínium helyet­tesíthető pléhvel, ha bevonjuk megfelelő anyaggal. A berendezést a művelethez a Ledec nad Sázavou-i Kovofinis sajnos, csak három év múlva tudná szállítani ... Jelenlegi évi termelésünk e lámpafajtá­ból 40 ezer darab, de 1985-ig elérhet­nénk a 250—300 ezer darabot is, s ezzel biztosíthatnánk a 7. ötéves tervünk programját. Benyit a titkárnő; megérkezett a tár­gyalófél.- Az ülésteremben várjanak rám - adja az igazgató az utasítást, s felém int, csak üljek nyugodtan. — A szük­séges termékszerkezet-váltás jelenti vál­lalatunk jelenlegi legnagyobb problémá­ját. Eddig a világítótestek gyártásában, a lakásmegvilágításon kívül, Csehszlová­kiában monopol szerepünk volt. Most csaknem minden előkészület nélkül át kell térnünk más termékekre is: a füleki (Fifakovo) Kovasmaltból átvesszük az olajkályhák, a brnói Brnosmalttól a zu­hanyozó sarkok készítését, ezenkívül nap­­kollektorok, klímaberendezések, vasalók gyártását is vállalnunk kell. Mindez na­gyon nagy műszaki és szervezési felké­szültséget követel, mind a vezetőktől, mind a dolgozóktól. A negyed órából kerek óra lett; köz­ben türelmetlen titkárnői figyelmezteté­sek, sürgetések jelezték, hogy újabb tárgyalófelek érkeztek . .. A műszaki igazgatóhelyettes Nem könnyű dolog műszaki helyettes­nek lenni abban az üzemben, ahol hosz­­szú idő után, rövid idő alatt kell termék­szerkezet-váltást végrehajtani. Peter Vis­­novsky mérnökre ilyen feladatok várnak:- Nálunk ma már csak intenzív módon, korszerű gépekkel, automatizált berende­zésekkel lehet fokozni a termelést. Sajnos, a lehetőségeink korlátozottak. A lámpák szerelésénél ugyan már alkal­mazunk önműködő gépeket, mellyel je­lentős munkaerőt takarítunk meg, de az össztermelés szempontjából ez még na­gyon kevés. S így egyelőre marad a kézi munka, a betanított és szakmunkások szorgalma. Hogy milyenek a munkások? A személyzetis- Valamikor megnézték, hogy kit vesz­nek fel dolgozni. Mihez ért. milyen a munkabírása. Ma elfogadunk mindenkit, akit az orvos egészségesnek nyilvánít - fogad Jón Grúnsky, s bizony ráncba fut a homloka, míg magyarázza, mennyi gondot okoz a munkaerő toborzás. — Érsekújváron annyi a munkalehető­ség, hogy ki-ki kedvére válogathat. Csak ezen a környéken — mutat a Tesla, a S'ovlík, a húsfeldolgozó felé — legalább nyo'cszáz ember hiányzik. Ha valakinek nem tetszik valami, odébbáll. A hibákat, mulasztásokat szóvátenni is alig lehet, mert ha elmegy a munkás, nem jön a helyébe másik. 1980 első félévében nyolc­vanon mentek el tőlünk felmondással, harmincon kölcsönös megegyezéssel, harmincon pedig próbaidőben. Huszon­öt anya indokolta felmondását a gyer­mekéről való gondoskodással, öten fér­jüket követték. 1979-ben - ha beleszá­mítjuk a szülési szabadságra menőket és a nyugdíjba vonulókat is — összesen hétszáznegyvenketten hagyták el üze­münket. Naponta átlagosan harminc dolgozó hiányzik igazolatlanul a munkából. A lógós A műhelyben eleinte nem akarták be­ismerni, hogy van „lógósuk" is. Jó dol­gozó van, nem is egy, de lógós?! Aztán mégis bemutattak egy fiatal fekete fiút. Volt olyan hónap, amikor Lakatos Feri tizennégyszer hiányzott igazolatlanul. Kérdezem, miért? Rámnéz és hosszan latolgatja, válaszoljon-e. — Vasat gyűjtöttem - mondja aztán halkan. - Egy nap megkerestem négy­száz koronát is. Néha meg elaludtam reggel ... De többet ez már nem fog előfordulni - teszi hozzá gyorsan. — Milyen üzem az Elektrosvit? - pró­bálkozom a másik kérdéssel. — Nekem jó. Igaz, hogy a Miska bácsi sokat buzerál, de én tudom, hogy jót akar... A műhelyvezető Szolcsán Mihály a fénycsöves lámpák szerelőműhelyének vezetője mór 38 éve dolgozik az üzemben. Elmosolyodik Feri megjegyzésén: — Négyezer ember között mindenféle akad ... Vagy háromszáz cigány dolgo­zónk is van. A legtöbb problémát ők okozzák. De közöttük is találni példásat, például Cirok Margitról csak a legjobbat mondhatom. A többiekkel is próbálunk szót érteni, néha sikerül, néha nem. Dolgozóink többsége azonban jóban­­rosszban kitart, szurkol a problémák megoldásáért. A mi üzemünk a környé­ken mindig a legrendezettebb volt. Tud­juk, hogy a külső befolyások, a nemzet­­gazdasági változások bennünket sem kerülhetnek el, mi sem elégedhetünk meg annyival, mint tíz évvel ezelőtt. Az át­meneti nehézségek arra ösztönöznek, hogy még nagyobb kitartásscl dolgoz­zunk. A törzstag- Az megy el tőlünk, aki sehol sem bírja sokáig. Mert aki letölti az öt évet, az már itt várja ki a nyugdíjkorhatárt. Tőlünk az egész család az Elektrosvitben dolgozik. Édesapám, férjem, apósom, lányom, vejem, mindkét nászom. Magam a huszonötödik évet töltöm. És sokan vannok hozzánk hasonló családok - mondja Klinko Zsuzsanna mesternő. A legrégibb dolgozó Jozef Zácik 44 éve dolgozik e munka­helyen. Változott a tulajdonos, a munka­­program, az igazgató — de ő maradt. Segédmunkásként kezdte, ma munka­­biztonsági ellenőr.- Sok minden jóra fordult, de idővel az emberek mintha elkényelmesedtek volna. Valamikor magától értetődő volt a jó minőségű munka, ma versenyeket hirdetnek eléréséért, és prémium jár érte. Az a baj, hogy sokszor.félünk az embe­rek szemébe mondani az igazat... A munkaerkölcs nálunk nem rossz. Ha ellenőrzéskor nem látják is be a hibát, másnap azért utánam jönnek: Józsi bá­csi, ebben vagy abban igaza volt... Huszonöt éves korától a kommunista párt tagja. Három év múlva megy nyugdíjba.- Addigra biztosan kialakul az új termelési programunk is. S tón megint jobb lesz a hírünk. Bízunk az igazga­tónkban. Fiatal korától az üzemben dolgozik. Fokonként haladt előre a rang­létrán. Nekem még külön is rokonszen­ves, mert munkabiztonsági ellenőr is volt... Nyugdíjazás előtt Mendelík Ilona 41 éve cipőkészítőként kezdte a munkát. Az Elektrosvitben rak­táros lett. Az üzem hat aranyérmes szo­cialista brigádja közül ő a Csehszlovák- Szovjet Barátság nevet viselőnek a veze­tője. Valamikor tenyérnyi volt a raktár, ma óriási területen fekszik; tolókocsik, eme­lőkocsik nélkül nem is boldogulnánk. Az a baj, hogy gyakran akadozik az anyagellátás, és sok anyagot kell tárol­nunk, hogy a termelés folyamatos legyen. Mert inkább itt álljon tíz napig az anyag, mintsem kétszáz ember várjon ró fél napot! A belső munkaszervezést javíthatjuk, de az üzemünkön kívülin nehezen változtathatunk, habár igyek­szünk: 1978-ban 580 ezer koronát, tavaly 600 ezret takarítottunk meg vállalatunk­nak azzal, hogy a kartondobozokat — amelyekben Csehországból küldik a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents