Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-17 / 47. szám
Mindössze két traktor hordja a kombájnoktól a kukoricát, a deáki szövetkezet gépparkját bővíteni kellene. Amit csak a fényképész láthat. Ő is csak akkor, ha felmászik a kombájn tetejére. A „tiszta és álló kukorica” Egy szem se vesszen kárba A többi kukoricatáblán — a bábolnai tapasztalatot hasznosítva — speciális tárcsákkal felaprítjuk és a talajba juttatjuk a kukoricaszárat zöldtrágyaként. Ez is a kisebb befektetést, de nagyobb terméshozamot szolgálja. Valamit valamiért .. . Egyelőre itt tartunk. Kell a zöldtrágya a földnek, de az eleség is, a téli takarmány. Bár sokkal nagyobb gondot okoz majd a szemestakarmány. Ez meg országos gond. Az előzetes információk szerint 500 darabbal kell csökkentenünk a sertésállományt. Még nem tudom hogyan, nem tudom, mit csinálunk a 15—20 kilós malacokkal. A tagságnak nem adhatjuk ki, bár a járási mezőgazdasági osztály azt sugallja, ösztönözzük tagságunkat, hogy vállaljon szerződéses sertéstenyésztést. Igen, de ok miből fognak nevelni? A szétosztott gabonamennyiség, helyesebben szemestakarmány a termésmenyiséggel arányosan csökken, hallottam már olyan hangokat, hogy nem viszik ki a malacokat, legalábbis annyit nem, amennyit írattak. így, adott esetben, az is a nyakunkon marad. Mindenesetre — a jövő évi jó termésben bizva — törzsállományunkat nem csökkentjük, ebben már megegyeztünk. („A lakosság élelmezésében jelentős mértékben részesednek a szocialista mezőgazdasági vállalatok, s így lesz ez a jövőben is. Ezekre jut e feladatok teljesítésének több mint a 90 százaléka, hús- és tejtermékkel pedig gyakorlatilag teljes mértékben ezek a vállalatok látják el a lakosságot, s ez a helyzet a liszttel és a tésztafélékkel való ellátásban is. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az elmúlt években nem tudatosítottuk megfelelően, milyen hatalmas lehetőségek vannak a kiskertészek és a kisállattenyésztők tevékenységében, főleg ami a mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületek hasznosítását illeti. A központi szervek az utóbbi időben éppen ezért számos intézkedést fogadtak el e tevékenység támogatására. Határozat született arról, hogy támogassák a háztáji termelést, s küzdjenek a megszüntetésére irányuló igyekezetek ellen. Bevezették a gazdasági állatok szerződéses hizlalását. (...) Megszüntették az ilyen munkából eredő jövedelem adóztatását is." U. o.) Tudnak a kistermelők arról, hogy nem lesz adó. Az eddig megkötött szerződések száma mégsem nyugtathat meg. . és nem is veszik, ha van, aki összesöpörje! S visszatér Топко mérnök megállapítása: nem viszik ki a malacokat, legalábbis annyit, amennyit írattak. Sok-sok beszélgetés, riportút tapasztalata: az anyagi ösztönzés még így sem lesz olyan, hogy érdemes lenne a háztájiban termelni, tenyészteni. Ennél még rosszabb hatással van az emberekre — a kistermelőkre és kisállattenyésztőkre — az értékesítés bizonytalansága. S ha az emberek elbizonytalanodnak, elkedvetlenednek, elszoknak a munkától, nagyon nehéz a legjobb határozatokat is megvalósítani, szolgálják azok bármennyire is minden egyén érdekeit. Komoly nevelö-meggyözö munkára lesz (van) szükség. Mindez valahol ott kezdődhetne, hogy bizalmat keltünk az emberekben. Olyan feltételeket kell szabni, amelyek ösztönöznek, olyan szerződéseket kötni, amelyek betarthatók a felvásárló részéről. S azokat BE KELL TARTANI! S úgy szervezni a munkát, hogy az anyagi hasznon kívül az erkölcsi megbecsülést is érezze a kistermelő. Azt hiszem, ez a legjobb nevelő munka. Süppedő talajon lépegetünk. Mi is kukoricát keresünk, bizony, akad. Igaz, metsző szél kapkodja kabátunkat, mégis figyelmeztető: CSAK három „legény van talpon a vidéken" ГИ13]
