Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-11-17 / 47. szám

ÚTON, ÚTFÉLEN ^ (egészségünk védelmében}) ( kihez forduljunk? )| ( négyszemközt" Külföldi arcképünk Az elmúlt években jelentősen megnöve­kedett az idegenforgalom hazánk és a szomszédos szocialista államok között. Déli országrészünk lakosai szívesen utaz­nak Magyarországra, hogy ott turistaként többé-kevésbé bevásároljanak. Komárom, Győr, Budapest áruházaiban tépten-nyo­­mon összefutunk honfitársainkkal. A minap a budapesti Skála áruházban vásároltam, miközben nagy torlódásra let­tem figyelmes. Egy csehszlovákiai hölgy „ottfelejtette" elnyűtt felöltőjét a próbafül­kében, helyette az akkor felpróbált vadonatúj kabátban szeretett volna kisétál­ni az áruházból. Ám a szemfüles elárusító­nő észrevette a kabátból kilógó árcédulát, így hát hölgyünk terve füstbe ment. A leleplezés után sok csípős megjegyzés hangzott el a „csehek" minősíthetetlen viselkedéséről. (Mert mi, Magyarországon röviden csak csehek vagyunk.) Utamat folytatván, felszálltam a négyes villamosra. Életvidám, nevetgélő fiútársa­ság mellett álltam. A sihederek azzal szó­rakoztak, hogy szlovák nyelvű társalgásu­kat „ízes" magyar káromkodásokkal fűsze­rezték. Hazafelé a Lővér-expresszel utaztam. A szomszéd fülkében egy jókedvű „banda" felváltva énekelt szlovák és magyar népda­lokat. Tatabánya után tetőfokára hágott a hangulat, és két kiürült cseresznyepálin­kás üveg repült ki a vonatablakon. Ennyi fonákság után nem mertem beval­lani, hogy jómagam is csehszlovák állam­polgár vagyok. Pedig biztosan többen van­nak köztünk olyanok, akik az államhatáro­kat átlépve sem felejtik otthon „jólnevelt­­ségüket". Tény, hogy egyéni viselkedé­sünk nem csupán saját személyünket, ha­nem egy egész ország arculatát tükrözi, legalábbis mások szemében. Ezért jól gon­doljuk meg minden tettünket, szavunkat, hogy ne nyomjuk rá a bélyeget azokra a honfitársainkra, akik külföldön sem fele­dik emberi mivoltukat. BUDAY MÁRIA Sárgolyók A gyermekek leleményessége néha egészen meglepő. Azokon a lakótelepeken, ahol nincsenek játszóterek, sem vesztik el élet-, ill. játékkedvüket a gyermekek. Talál­nak maguknak megfelelő elfoglaltságot. Mifelénk pl. esős napok után formás sár­golyókat készítenek, és a lakóházak falának dobják. Mi több, versenyszerűen űzik ezt. A tét, ki hajítja magasabbra. Lehet, a gyermekeknek ez látványos szó­rakozás, de a sárgolyókkal sűrűn ékesített házfalak nem nyújtanak lenyűgöző lát­ványt. Talán mégis jobb megoldás lenne a játszótér. Fokozatok Nem mondhatnám, hogy rövid múltú lakótelepünkön idegenforgalmi látványos­ságnak számítanak a szeméttárolók. Pláne nem „csúcsforgalom" idején, amikor a ku­kák környékén halomban áll a szemét. Igaz, nem esztétikus látvány, de szemünk már hozzászokott. Újabban azonban ütött-ko­­pott, fedél nélküli kukák jelentek meg a szeméttárolókban, s bőségesen és sza­badon áramlik belőlük az orrfacsaró bűz Mi következhet még? ... BODZSÁR GYULA Sózzunk, ne sózzunk? Egészséges embernél a sómentes vagy sószegény táplálkozás az idegrend­szerben okozhat zavart, csökkentheti a gyomorsav-termelést, megbonthatja a sav-bázis egyensúlyt. Egyes betegsé­gek esetén sószegény vagy sómentes diétát ír elő az orvos. A túlzott sófo­gyasztás faggyúsodást, hajhullást, ek­cémát okozhat. Magas vérnyomásban szenvedők és szívbetegek csak igen ke­vés sót fogyaszthatnak. Károsak az erő­sebben sózott ételek, élelmiszerek a fekélybetegeknek, valamint a gyo­­morműtötteknek is. Nem tanácsos a túlzott sózás az idült májbetegeknek sem. Szívinfarktus után tilos sóval ké­szített, tartósított főzeléket, húst. halat, sajtfélét, füstölt húst fogyasztani. Idős emberek szintén gyengén sózott ételt fogyasszanak, inkább sok színes főzelé­ket, salátát, zöldséget, gyümölcsfélét ik­tassanak étrendjükbe. Az epekövesek csak akkor fogyasszanak valamivel több sót, ha verejtékeznek, nehéz fizi­kai munkát végeznek vagy napoznak, tehát jelentős a folyadék- és sóvesztesé­gük. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Harmincnégy éves, 180 cm magas, barna hajú, elvált férfi, szeretne ismeretséget kötni házasság céljából intelligens lánnyal, hu­szonhat éves korig. Minden fényképes levélre válaszol. Jelige: „Nem mindenáron” Huszonnégy éves.' 173 cm magas, elvált asszony — két kisfiúval — szeretne megis­merkedni komoly, intelligens férfival har­minckét éves korig, aki neki hű férje, gyer­mekeinek megértő apukája lenne. Jelige: „Minden levélre válaszolok” Idősebb férfi (özvegyember) szeretne meg­ismerkedni házias asszonnyal hatvanöt éves korig. Nagy, kertes háza van. Jelige: „Egy célért küzdeni” Huszonhárom éves. 175 cm magas, barna szemű fiatalember, aki szereti a modern zenét és a sportot, szeretne megismerkedni magyar lánnyal húszéves korig. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Fehér szckfű” Két tizenkilenc éves, 170 cm magas barát­nő (szőke, barna) szeretne megismerkedni korban hozzájuk illő fiúkkal. Fényképes le­velek előnyljpn. Jelige: „Szeretném, ha szeretnének” Huszonnyolc éves. szőke, kék szemű fia­talember megismerkedne barna hajú és sze­mű, intelligens lánnyal huszonhat éves korig. Egy 2—3 éves kislány nem akadály. Jelige: „Lakásom van” Huszonhat éves. nagyon elfoglalt szak­munkás fiatalember szeretne megismerkedni becsületes, házias lánnyal házasság céljából. Jelige: „Rossz egyedül” Huszonhat éves lány megismerkedne ko­moly, intelligens férfival negyvenéves korig. Modern, kétszobás, berendezett lakása van. Jelige: „Melinda” „Nyugdíjkorhatár" jeligére A családi pótlékokról szóló rendelkezések szerint, az ellátatlan gyermek után a családi pótlék elsősorban annak a személynek jár, akinek a közvetlen gondozásában van a gyermek. A szülök közül, ha mindketten teljesítik a törvényes feltételeket, az anyáé az elsőbbség. Az 1968. évi 88. sz. törvény 19. szakasza szerint családi pótlék nem jár azután a gyermek után, akire a nyugdíjbiztosításról szóló rendelkezések értelmében nevelési pót­lék jár. Eszerint helyesen járnak el, ha az ön öreg­ségi nyugdíjához fizetik a kiskorú ellátatlan gyermeke után járó nevelési pótlékot, mert ez részesül előnyben. így férje alkalmazásá­ból kifolyólag nem jár a családi pótlék. „Végrendelet" jeligére Végrendeletet saját kezűleg készíthet úgy, hogy az egész szöveget saját kezűleg írja és aláírja, feltüntetve benne a végrendelkezés évét, hónapját és napját. Az így elkészített végrendeletet saját magánál tarthatja, más­nak is adhatja megőrzésre, vagy letétbe helyezheti az állami jegyzőségen. Ezenkívül végrendelkezni lehet ún. jegyzői okiratban is, amelyet az állami jegyző vesz fel és foglal okiratba. Mint özvegyasszony­nak, a törvényes örököse a gyermeke. Mint­hogy egyetlen gyermeke van, ő örökli az egész vagyonát, Így a szövetkezeti lakást, illetve a lakásszövetkezeti tagilletményt is. Lányát az örökségből végrendeletileg sem zárhatja ki, mert mint nagykorú leszármazott­nak, törvényes örökrésze háromnegyedét kell mindenképpen megkapnia. Csak a va­gyonának 1/4 részéről rendelkezhetne vég­rendeletileg más javára. Nevelt lánya, aki férje első házasságából származik, ön után nem örököl. Életében azonban átruházhatja a szövet­kezeti tagságot másra, ehhez a szövetkezet vezetőségének a hozzájárulása szükséges s eltartási szerződést is köthet az illetővel. Dr. B. G. KICSIK ÉS NAGYOK Kisasszonyjelöllek. Egyik gyermekebb (gyer­metegebb). mint и másik. A kevésbé gyermek valakit utánzó utánozhatatlan pózban trónol a buszban, a másik mellette áll. Bár lefelé kell néznie, ha a másikkal beszél, vagy az hozzá, mégis fölnéz rá. A nagy kisasszonyra. Három Inegállónyi beszélgetéstöredéket hallgatok akar­­va-akaratlan. Akarva, mert olyan hangnemben társalognak, hogy mindenki kénytelen rájuk figyelni, akaratlan, mert nem szívesen „hallga­tózom ”. A földrajztanártól rettegünk — pislog a kisebbik. — 'Attól? — húzza föl szép ívűre tépkedett szemöldökét a tapasztaltak fölényével a nagy. — Az ö óráiról lógtunk a legtöbbet. A biológi­ától sem kell félned. Bedobtok egy-kél kérdési az óra elején, az ősemlős ráharap, átdumálja az egész órát. A középiskola más. De itt is csak egy kis ész kell, fiacskám — mutat a jellegzetes mozdulattal homlokára a nagy. — Nahát. Hogy ti milyen okosak vagytok! néz (föl, lefelé) áhítattal a kicsi a nagyra. Kedves Édesapa! Pletykát kedvelő néhány ismerősük felhív­ta figyelmüket, hogy fiuk csinos, fiatal fele­sége „helytelenül" viselkedik. Többen észre­vették és most már figyelik is, hogy az autóbuszban munkába menet és onnan jö­vet, mindig egymás mellett ülnek egy fiatal­emberrel és bizalmasan beszélgetnek. (Meg­jegyzésem: már amennyire bizalmasan le­het egy zötyögő. zajos buszban beszélgetni!) Látták őket a városban is együtt menni az utcán, és a múlt héten Ön is abba az eszpresszóba tért be — véletlenül! — üdítő­re, ahol a menye feketézett a fiatalember és egy másik hölgy társaságában, a busz indu­lási ideje előtt. Ennyi a terhelő adat menyük ellen. A fentieket még tetézi az Önök megfi­gyelése, hogy az utóbbi időben a fiatal­­asszony otthon idegesebb és türelmetlenebb kicsi gyermekeivel. Az Önök gyanúja, hogy van mit takargatnia férje előtt, s ez teszi ingerültté. Én viszont arra is gondolnék, hogy fáradt, kimerült, mert naponta jó néhány kilométert buszozik, korán kel és későn fekszik, a munkahelyén bosszúsága is lehet, otthon várják a házi teendői, amiket soha nem tud időben és egészen elvégezni, még akkor sem, ha férje sokat segít. Szeretne többet játszadozni gyermekeivel, elbeszél­getni a férjével, és talán egy kicsit önmagá­val is többet törődni. Fia viselkedésében nem vettek észre sem­mi változást, sőt a férj, feleség közötti kap­csolat jó, a régi hangon ékelődnek. Önök mégis nyugtalanok, sajnálják fiukat, hogy nevetségessé válik, féltik házasságának nyugalmát, és sajnálják a két kis unokát. Azon töprengenek, kivel kellene beszélniük, menyükkel vagy fiukkal?! Eddigi magatartásuk gyermekük és csa­ládja iránt a gondos szülői szeretet bizonyíté­ka. Minden segítség, amit Önöktől kaptak, az életüket könnyítette. Most, úgy látszik, olyan időszak következik, amikor a szülői szeretetnek a tapintatosságban kell megnyil­vánulnia, az egész család érdekében. Fiuk hallgat, tehát vagy nem tud a pletykáról, vagy nem tulajdonít nagy jelentőséget neki, vagy tisztázták a helyzetet egymás között. Fiuk ezt a dolgot saját ügyüknek tekinti, melynek rendezése rájuk tartozik. Ezért ne szomorkodjanak. Ellenkezőleg: örüljenek, hogy megkíméli Önöket és felesége szüleit az esetleges vitáktól. S ha mégsem tudná­nak belenyugodni a tehetetlenségbe, azt tanácsolom, beszéljen a két édesanya egy­mással a pletykáról. Az édesanya bizalmasabban, nyíltabban és erélyesebben beszélhet lányával, mint az anyós a menyével, még akkor is, ha az eltelt nyolc év alatt egyetlen koccanás sem volt a családban. Önöknek azt ajánlanám, hogy a további pletykák hordozóinak nyugodtan mondják meg: nem hajlandók semmit meghallgatni. Saját és gyermekeik nyugalma érdekében pedig ne figyeljék állandóan menyük visel­kedését. Akár van alapja a pletykának, akár nincsen, a helyzetet a fiataloknak kell tisz­tázniuk. Majd a pletykázók is elhallgatnak, és a családban megint olyan nyugodt lesz az élet, mint eddig volt. Az Önök okos viselke­désén is múlik, hogy ez így legyen. СШИ

Next

/
Thumbnails
Contents