Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-11-03 / 45. szám

Az idei könyvhét „csemegéje" volt a könyv, amelynek folytatásos közlését ebben a számunkban kezdjük el. Mi magyarázza a nagy érdeklődést a téma iránt? Maga a szerző válaszol erre. „A család — gazdasági, érzelmi és szocializációs viszonyaival együtt — történeti jelenség. Ezért formájában, struktúrájában, belső viszonyaiban a társadalom és ezzel együtt az egyén számára teljesített funkcióiban állandóan változik. A változó család és házasság eltérő tartalmú de észrevehetően szaporodó és mélyülő lényegi változásait esetenkénti válságát — az érdekeltek közül egyre többen — külső kapcsolattal akarják elfogadni vagy gyógyítani. Az igyekezet azonban hamar visszájára fordul, hiszen a külső kapcsolatok (a házasságon kívüli, alkalmi vagy tartós szerelmi-szexuális viszonyok) maguk is a monogén házasság ellen hatnak, mások jelenlétével „bombázzák" a házasság intimitását és így a legkevésbé sem alkalmasak a válságjelek elfedésére. Ellenkezőleg. Lehet, hogy felháborít, esetleg elszomorít — vagy megdöbbent — szókimondásá­val ez az oknyomozó írás, esetleg ellentmondásra késztet, vitát provokál. Mindene­setre rábír bennünket, hogy mérlegre tegyük emberi kapcsolatainkat, magatartásun­kat, szemléletünket, hogy állást foglaljunk, hogyan akarunk élni. MISKOLCZI MIKLÓS SZÍNLELNI BOLDOG SZERETŐT Látlelet Vannak folyók, amelyek forrásáról és folyásáról csak árvízveszélyben érdeklődünk. Ismeretlen magyar szociográfus a XX. sz. végéről. Úgy teszek, mintha aludnék. A Széchenyi strand meleg vizű medencéjé­ben negyven körüli, félkopasz — mint hallom — adminisztrátor kamatoztatja.hézagos filo­zófiai ismereteit egy korban hozzáillő molett családanyánál.' Húsz perce, a víz hőfokának kollektív megállapításával kezdődött az is­meretség, jelenleg a szabadság vulgáris ér­telmezésénél tartanak, nevezetesen, hogy mihez van joga az embernek, aki története­sen csak egyszer él. Messzemenően egye­tértenek, de mielőtt az egyetértés meddővé válna, antropológiai ismereteivel brillírozik a kopasz, és azt mondja: — Nézze, nem vagyunk már gyerekek Milyen igaza van! A molett asszonyka is egyetért, de mielőtt az elmélet áthatná a gyakorlatot, jelentőség­teljesen megmozdulok. Gondolom, a kopa­szodó szabadságelméleti kandidátusjelölt tudja, hogy nincsen mozgás anyag nélkül. Nyertem. Tudja. Rám néznek, viszont nem zavartatják magukat. Ismeretlen katona va­gyok, fegyvertelen és veszélytelen. De mintha nemcsak én, hanem minden, és nemcsak a Széchenyi strandon, hanem min­denütt megmozdult volna. Mozgalmas az élet. — Képzeljétek, vendégségben vagyunk a minap, vidám házaspárok valamennyien — kezdi a mesét valaki és mi elhallgatunk, hogy elképzelhessük. Történeteinket magunk kö­zött már százszor kicseréltük, sokról azt sem tudjuk, kié volt eredetileg. Őszintén örülünk, ha valaki újat hoz. Csak csodálkozni tudunk egyre nehezebben. A sztorik, helyzetek, jele­netek és tanulságok meg-megújuló áradata valóságképünkön már se nem ront, se nem javít. Jól tudjuk, hogy mi van. s mi várható. Hát ezért hallgatunk most is a törzsasztalnál, amit valahol Budapest belvárosában találna meg a kíváncsi olvasó, de amit a képzelet át is helyezhet Pécsre, Szegedre vagy Székes­­fehérvárra. A helyszín ilyen behatárolása se­gítségére lesz annak, aki már most megkér­dezi: vajon ki mesél itt, és kik hallgatják. — A mérsékelt hangulatban és homály­ban kinézek magamnak egy huszonéves, karcsú asszonyt. Életemben először látom. A férjét is — így folytatódik a történet. — Az általános bemutatkozás közepette termé­szetesen nem jegyzem meg a nevüket. A lakás kicsi, a társaság nagy, ezért két ütem­ben ülünk a vacsorázóasztalhoz. Whisky az aperitif. A whiskyt hallván bólogatunk. Ezt is fontos volt tudni ahhoz, hogy képet alkossunk a társalgásról. Valaki Dunhill-dohányt kínál körbe, többen pipára gyújtanak. A szünet alkalmat ad arra, hogy körbepillantsunk, mi­ről beszélgettünk eddig? A Rézkakasban istentelenül felemelték az árakat; Béla ví­­kendházáról lekapta a tetőt a szél; akinek nincs lakása, kössön eltartási szerződést; könyv formában vagy filmen volt-e jobb a Pillangó; bolond, aki nem az isztambuli ba­zárban vesz irtiabundát; mire gondol a ma­gyar vámhatóság; igaza van-e Joseph Heller magyar kritikusának; ki tudna kétszáz forin­tot kölcsönadni másodikáig. Az itt ülőket nem azonos életszínvonal, foglalkozás, szár­mazás, pártállás, világnézet, társadalmi és családi státus hozza össze rendszeres időkö­zökben és tartja össze évről évre, hanem a mindezekből összetákolt közelítő normák, értékek és célok, vagy céltalanságok. Csak az életkor, csak a lakáshelyzet, csak a szár­mazás, csak a munkamegosztás, csak a munka, csak a világnézet, csak az iskolai végzettség, csak a kierkegaard-i korai eg­zisztencialista filozófiáról alkotott vélemény nem teszi homogénné ezt a társaságot. Min­dazonáltal, ahogy körülnézek, itt mindenki fél kilencre vagy kilencre jár dolgozni. Ez hozzátartozik az életformánkhoz, ami sugár­zóan magabiztos és legalább ennyire hamis is. Tele van titkolt kételyekkel, kétségekkel, pótcselekvésekkel, ad hoc gyártott elméle­tekkel, (dacos) önigazolásokkal, de soha sin­csenek látványos megingásai. (folytatjuk) ШТв] KÖNYV Értékes, szép könyvet ad kis (és nagy) olvasói kezébe a MADÁCH Könyvki adó Kulcsár Ferenc Dióhintó című ver seskötetével. Az az igényesség, amely Kulcsár korábbi, fel nőtt verseit jellemez te, nem szállt alább a gyermekeknek szán takban sem KI LCSAR FERf.Nf Dióhintó A kortárs magyar gyermekirodalomban ugyanúgy helyén van, mint a hazaiban, s nem is mentes annak legjobb törekvése­itől, szándékaitól. így aztán nem csoda, hogy didaktikus szájbarágás helyett a nyel­vi játékok, a szavak és hangok összecsen­­gése, a nyelvtörők jellemzik elsősorban a verseket. Az anyanyelv valódi izére, a nyelv szépségének és mélységének, zenéjének és csodájának felfedezésére bátorító szép könyv a Dióhintó, óvodások, kisiskolások egyaránt tanulságosan forgathatják. Mert szórakoztató is, van benne valami a nép: mesék hangulatából, valami népköltésze­tünk igaz értékeiből, a gyermek önfelfede­zésének folyamatából, s megkapó, hogy a költő önmagát sem zárja ki verseiből: vi­szonya a gyermekekhez szervesen beépül egy-egy versébe, verssorába. Ez persze nem azt jelenti, hogy mentorkodva kiszól olvasóihoz. Ö maga tud gyermek lenni, a gyermek szemével látni, láttatni, a gyermek szájával szólni. Versei azért jók, hitelesek és játékosak. S talán éppen ezért sikerült Kopócs Tibor illusztrátornak rajzban ugyanilyen megkapóan, kifejezően újrateremtenie azt a világot, amelyet Kulcsár Ferenc papírra vetett. A könyvet Zalabai Zsigmond szerkesz­tette, a grafikai elrendezés Varga Lajos munkája. FILM-9У­Olyan híres rendező, mint a cseh Oldr­­rich Lipsky fogott Verne Gyula regényének megfilmesítéséhez. Ám nehogy azt gon­doljuk, hogy a Limonádé Joe vagy az Uraim, megöltem Einsteint! rendezője egy percig is komolyan gondolta a dolgot. Annál inkább komolyan vette és változó sikerrel űzte filmjében a komédiázást. A Titokzatos kastély a Kárpátokban paró­dia. A rendező és szövegkönyvíró — Jirí Brdecka — akik világhíressé tették a cseh­szlovák filmvígjátékot, harmadik közös munkája ez a film. Brdecka és Lipsky humora rendkívül színvonalas, fejlett, erről azonban inkább korábban tettek tanúbizonyságot. Most az alkotók a kedves, naiv humor, az enyhe irónia felé igyekeznek, jórészt mellőzik a crazy-komédia dinamikus elemeit. Ez válik kárára a filmnek, s ily módon, ha mégoly színvonalasak is a szópárbajok, s magunk­ban kuncogunk a félhomályban, nem te­remtik meg s egyúttal nem oldják meg a szituációt, sőt az egész film poénjét sem. Nagyon gondosan, és meg kell hagyni. ötletesen elegyítik nemcsak a hires Verne filmek elemeit, hanem gúny céltáblájává teszik a híres Drakula vagy Frankenstein­­filmek legkülönfélébb „rekvizitumait" is. Külön ki kell itt emelni a berendező, Vladi­mír Labsky tökéletes munkáját. A színé­szek alakításai kitűnőek, amit csak tudtak, megtettek a film érdekében: Michal Doco­­lomansky mint Félix Teléke gróf, angol hidegvérrel száll szembe a kiváló Miloá Kopecky — Gorc báróval, a titokzatos vár­úrral, aki elrabolta tőle szerelmét, Salza Verde (ami magyarul annyit tesz, mint Zöldfőzelék) operaénekesnőt, akivel együtt tündökölt a színpadon, ugyanis ő másodál­lásban a híres II Contecanto (éneklő gróf). És hogy valójában mitől titokzatos a vár­kastély? Úgy tűnik, elsősorban a megszál­lott Orfanik professzor (Rudolf HruSinsky) zseniális és fantasztikus találmányaitól. A részletek kitűnőek, a színészi alakítá­sok, pillanatok kiválóak. Határozottan meglepő hát a dolog, hogy miközben nagy­ra tudjuk értékelni a szövegkönyv szelle­mességét, a kitünően kreált légkörbe, mint derült égből villám, csap be helyenként — őszintén szólva — az unalom. SZÍNHÁZ A MATESZ műsora-fm— november 4.: Nagymegyer (Calovo) Szélestenyerű Fejenagy ... (14.00) november 5.: Érsekújvár (Nővé Zámky) A négylábú is botlik (19.00) november 6.: Pozsonyeperjes (Jahodná) — A négylábú is botlik (19.30) november 7.: Bátorkeszi (Vojnice) — A négylábú is botlik (19.00) november 8.: Szögyén (Svodín) négylábú is botlik (19.00) november 11.: Komárom (Komárno) — A négylábú is botlik (19.00) A THÁLIA műsora november 6.: Lekenye (Bohúnovo) — Tar­­tuffe (19.00) november 7.: Kaposkelecsény (Kap. Kla­­cany) — Tartuffe (19.00) november 8.: Licce (Licince) — Tartuffe (18.00) ÉVFORDULÓ — A 1901. november 3-án született ANDRÉ MALRAUX francia író és politikus (1976. nov. 23-án halt meg). 1906. november 3-án, azaz hetvenöt éve született LEA MRÁZOVÁ szlovák festő és publicista. 1946-ban szintén ezen a napon alakull meg az UNESCO, az ENSZ kulturális szer­vezete. 90 éve, 1891. november ötödikén szüle­tett MIROSLAV KREJCÍ cseh zeneszerző 170 éve, 1811. november 7-én születeti KAROL JAROMÍR ÉRBEN költő, a cseh romantikus irodalom kiemelkedő egyénisé­ge. 1921. november 8-án halt meg PAVOL ORSZÁGH HVIEZDOSLAV szlovák költö 1956. november 8-án született EDMOND HALLEY angol csillagász, geofizikus, a róla elnevezett üstökös pályájának kiszámítója

Next

/
Thumbnails
Contents