Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-03 / 45. szám
Kuckó SZAMUIL MARSA К November November hetediket Figyelj csak az útra le! Pirosbetűs ünnepen piros minden odalenn. Zászló leng a kapunál tüzes repeséssel, s ott. hol a villamos áll, Fúvószene lépdel Ifjú, öreg mind örül szabadságuk fénylik, piros gömböm felröpül egyenest az égig. FODOR ANDRÁS fordítása A forradalom születésnapja — Zsibrita Beáta, a Párkányi (Stúrovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola VII. a osztályos tanulójának rajza. KEDVES GYEREKEK! November hetedike nagy piros betűs ünnep valamennyiünknek. Ez a nap is születésnap. A forradalom születésnapja. Hatvannégy éve ezen a napon győzött a forradalom Oroszországban. Abban a hatalmas országban nagy szegénységben éltek az orosz munkások és parasztok. Amikor már nem tűrték tovább a cár és a nagyurak, a földbirtokosok uralmát, akkor tört ki a forradalom. A Néva folyó partján, Pétervárott — ez a mai Leningrád — állt egy páncélos hajó, az Auróra (a szó azt jelenti: hajnal); ennek a hajónak az ágyúit szólaltatták meg a matrózok ezen a reggelen. Ez volt a jel. Az emberek kiözönlöttek az utcára, és elfoglalták a Téli Palotát, a cár palotáját. A forradalmárok vezére Lenin volt. Róla még sokat hallotok, tanultok; lesz olyan könyvetek is, amelyben meglátjátok a fényképét, megtudjátok hogyan harcolt és győzött az orosz munkásokkal együtt. November hetedikén mindenütt a világon megemlékeznek róla. rrfli6l Nagyon szeretünk játszani — Végh László, a komáromi (Komámo) VII. számú magyar tannyelvű óvoda öt és fél éves óvodásának rajza SZAMUIL MARSA К: A keSZÍyÜ Ment. mendegélt egyszer egy öregember a kiskutyájával az erdőben. Hogy. hogy nem. az öreg elvesztene az egyik kesztyűjét. A rra szaladt a kisegér, bebújt a kesztyűbe, és azt mondta: — Jó lakásom lesz itt nekem! Éppen arra ugrándozott egv béka is, bekukkant a kesztyűbe, és kérdi: Ki lakik ebben a kész ívűben? — Cincogó, a kisegér. Hát te ki vagy? — Én vagyok Brekegő, a béka. Engedd meg, hogy veled lakjam! — Gyere, nem bánom! Most már ketten voltak. A rra szaladt egy nyulacska is, meglátta a kesztyűt, és ezt kérdi: — Ki lakik ebben a kesztyűben? — Cincogó, a kisegér és Brekegő, a béka. Hát te ki vagy? — Én Tapsifüles vagyok, a nyulacska. Fogadjatok be engem is! — Gyere, ha kedved tartja! így már hárman voltak. Egyszer csak arra jön a róka, egyenesen a kesztyű felé tart. Ki lakik ebben a kesztyűben? — Cincogó, a kisegér. Brekegő, a béka és Tapsifüles, a nyulacska. Hát te ki vagy? — Én vagyok Csalavér. a róka. Engedjetek be engem is. — Gyere, ha úgy tetszik! Most már négyen ültek a kesztyűben. Arra jött a farkas is, megállt a kesztyű mellett. — Ki lakik ebben a kesztyűben? Cincogó, a kisegér. Brekegő. a béka. Tapsifüles, a nyulacska és Csalavér, a róka. Hát te ki vagy? — Én vagyok az Ordas farkas. Befogadtok-e engem is? — Hát gyere, ha gondolod, hogy elférsz! Bebújt a farkas is. Most már öten voltak. Honnan, honnan nem, egyszer csak arra jött egy vaddisznó. — Röf-röf! Ki lakik ebben a kesztyűben ? — Cincogó, a kisegér. Brekegő, a béka. Tapsifüles, a nyúl, Csalavér, a róka, és Ordas, a farkas. Hál te ki vagy? — Röf-röf-röf! Én vagyok a Röf-röf disznó. Fogadjatok be a házatokba. — Mindenki csak a mi kesztyűnkben szeretne lakni, akinek erre tart az útja! Láthatod, hogy magunk sem férünk már el. — Én még meghúzódom valahogy, fogadjatok be! — Nem bánjuk, gyere! Bebújt a vaddisznó is. Már hatan voltak, de olyan szorosan, hogy meg sem tudtak moccanni. (UKRÁN NÉPMESE) Alig helyezkedtek el valahogy, hallják ám, hogy zörögnek a bokrok. A medve bújt elő, és egyenesen a kesztyű felé tartott. Ki lakik ebben a kesztyűben? — Cincogó. a kisegér. Brekegő a béka. Tapsifüles, a nyúl, Csalavér a róka. Ordas, a farkas meg Röf-röf, a disznó. Hát te ki vagy? — Brum-brum-brum I De sokan vagytok! Én vagyok a Mormogi medve. Fogadjatok már be! — Hová fogadjunk be, amikor magunk is szűkén vagyunk ? — Csak megleszünk valahogy. Hát gyere, ha kedved tartja, de csak a kesztyű szélére. Bebújt a medve is. Most már heten voltak. Ekkorra az öreg is észrevette, hogy útközben elhagyta a kesztyűjét. Visszafordult, hogy megkeresse. A kiskutya előtte futott. Amint szalad, egyszerre csak látja, hogy ott fekszik a kesztyű az úton. és izeg-mozog. Meg is ugatta! „Vau-vau-vau!" Az állatok erre igencsak megrémültek, kiugrottak a kesztyűből futott, ki merre tudott. Az öreg is odaért, és felvette e kesztyűjét. Ha az öreg nem talál rá a kesztyűre, az én mesém is tovább tartott volna! В A RZSÓ TIBOR fordítása
