Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-03 / 45. szám
ÚTON, ÚTFÉLEN ]; ^EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN j] KIHEZ FORDULJUNK? I Egy jámbor utas töprengései Elöljáróban el kell mondanom, hogy Kassáról (Koéice) az ország nagyon sok vidékére járnak menetrendszerű autóbuszok, Bratislavába, Nyit rá ra (Nitra), Komáromba (Komárno), Banská Bystricába, Gottwaldovba például. A mi kisvárosunk, Szepsi (Moldava n. B.) harminc kilométerre van Kassától, nyolc koronába kerül a menetjegy. Ezen az útvonalon a távolsági autóbuszok csupán a Kelet-szlovákiai Vasmű állomásán, Sacában és Szepsiben állnak meg, az utóbbi helyen csak akkor, ha áthaladnak a város széli viadukton és bekanyarodnak a belvárosban végre megépült autóbusz-állomásra. A jámbor utas azt gondolja, azért van az autóbusz, hogy az utasokat szállítsa, de egyes buszvezetők úgy viselkednek, mint a volt főúri paloták lakájai: ha akarják felveszik, beengedik a buszba az utast, ha akarják, nem. Igaz, a távolsági buszok berendezése kényelmesebb, elegánsabb, de kétlem, hogy ezért csak bíborban-bársonyban lehet bennük utazni. Ámbár az említett buszvezetők viselkedéséből arra következtethetne az ember, hogy ilyen járműn csak előkelő, magas beosztású személyek foglalhatnak helyet... Egy ízben Kassán beszálltam egy távolsági buszba. A kalauz — miközben a jegyosztó automatát tekergette — megjegyezte: Panyi, tíz perc múlva indul egy másik busz a szomszédos megállóról, miért nem azzal utazik? Kísértésbe estem, hogy kiszálljak, s megmondjam neki, mit kezdjen a jegyével... (Útitársaim a megmondhatói egyébként, hogy a jegykezelők úgyszólván azt csinálnak a jeggyel, amit akarnak. Mintha „tömegsporttá" vált volna a csalás ...) De szerényen azt válaszoltam neki, hogy nekem a tíz perc is számít. Aztán elindult az autóbusz, félig üresen. Ha tele lett volna, nem tolakszom rá, mert tudom, az elsőség a nagyobb távolságra utazóké. A minap megint Kassán jártam, s örömmel vettem észre, hogy a Banská Bystrica-i járat benn áll az indulási helyén. Hatan-heten összeverődtünk, valahogy én szálltam fel elsőnek, s kértem a jegyet. A vezető faarcai közölte, hogy nem ad, mert nem jönnek be Szepsibe. Töprengtem. Hat személy fizetett volna 48 koronát a jegyekért, s még szabad ülőhely is maradt volna. Harminc kilométer után (az első megállón) a mi helyünk is üressé vált volna ... S mi történt azokkal, akik Szepsiben a városi autóbusz-megállón várták a menetrendszerű Banská Bystrica-i távolsági járatot — az már nekik is távolsági! —, mert intézni-utaznivalójuk akadt?! Energiatakarékosság? A negyvennyolc koronáért nem érdemes három-négy kilométeres kerülőt tenni? Vagy talán az autóbusz vezetője nem akarta „előkelő" utasainak megmutatni a mi új buszállomásunkat, melyet valóságos szeméttenger vesz körül ? Tudjuk, sok járat szűnt meg az energiatakarékosság bevezetésével, de a naiv állampolgár azt gondolná, a megmaradottak teljes kihasználtsággal közlekednek ... Robog az autóbusz, oldalfaláról lepattan a felcsapódó kavics. Az eddigi jelek szerint azonban az Autóközlekedési Vállalatot érő bírálat sem több falra hányt borsónál. GYŐRI SAROLTA. SZEPSI Hizlaló diéta A soványság és a lesoványodás orvosilag két elkülönítendő fogalom. Sok, látszólag sovány, valamivel az átlag testsúly alatt levő ember teljesen egészséges, munkaképes, jó étvágyú. Ha a soványság nem túlzott és nem fokozódik, az rendszerint öröklött, családi sajátosság, különösebb figyelmet nem érdemel, sőt alig befolyásolható. De mást jelent a lesoványodás. Alig van. különösen hosszabb ideig tartó vagy súlyosabb betegség, amely ne járna testsúlycsökkenéssel. Á lesoványodás okát az orvos állapítja meg, és a kezelés természetesen az oka megszüntetésével kezdődik. Az alapbetegség gyógyításán kívül pedig fontos a helyes étrend összeállítása. A diétás étrend is lehet hizlaló. Ennek összeállításakor arra kell ügyelni, hogy az emésztőszervek, a gyomor, a bél állapotát ismerjük, mert ha ezek teljesítőképességét túllépjük, akkor nem javítunk, hanem esetleg rontunk a beteg állapotán. A hizlaló étrend célja, hogy lehetőleg kis tömegben bőségesen jusson tápanyag a szervezetbe. Az ételsor csak fokozatosan bővíthető, ennek mértékét legjobb, ha a beteg étvágya szabja meg. Az ételek elkészítésekor azokat a konyhatechnikai eljárásokat alkalmazzuk, amelyek a tápanyagokat dúsítják, emelik kalóriaértéküket, ugyanakkor könnyen emészthetők, nem terhelik meg az emésztőszerveket. Elsősorban a zsiradékokat kell jól megválasztanunk. Használhatunk növényi zsírokat, baromfizsírt, vajat, tejfölt, sőt tojássárgával is „zsírozhatunk" magas zsiradéktartalma miatt. A zöldfőzelékeket, leveseket zsíron párolva készítjük. Mielőtt a főzeléket, levest tálaljuk, tojássárgával, tejszínnel dúsíthatjuk, Hizlaló hatása van a szénhidrátoknak is. De az édességek túlságos fogyasztásával könnyen elvehetjük a beteg étvágyát. A legkevésbé unhatok meg azok az édességek, melyek gyümölcskészítmények felhasználásával készülnek, mert ezek savanykás ízűek, kevésbé émelyítők. A fehérjék mennyiségét nem emeljük (hús, tej, tejtermék), mert a fehérjék nem hizlalnak, laktató értékük viszont magas. Nyers gyümölcsöt, gyümölcsleveket, pépet vitamin- és ásványianyag-tartalmuk miatt okvetlenül iktassunk be az étrendünkbe. Ősszel a gesztenye, a dió, a mandula, a mogyoró is jó hizlaló. A konyhasó és a folyadék fogyasztását általában nem korlátozzuk, hacsak az orvos nem utasít máshogyan. Tévedés azt hinni, hogy a szeszes ital étvágyjavító, ennélfogva hizlaló. Kivétel csak a duplamalátás sör, kis adagban. Mindenféle alkohol csak a gyomor nyálkahártyáját izgatja, nagyobb mennyiségben határozottan rontja az étvágyat. A hízást a beteg mindig diétás, könnyű, vegyes koszttal kezdje meg, s csak fokozatosan térjen át a kalóriában gazdagabb ételekre. Mert ahogy a fogyókúrás diéták esetében már többször hangsúlyoztuk, a hirtelen változás gyengíti a szervezetet, nehézségeket, újabb panaszokat okozhat. A hizlaló kúrának magát alávető beteg és környezete kétszeresen ügyeljen erre az „átmenetre" s legyen elég türelmük kivárni az eredményt. „Rózsa” jeligére Férjes nő gyermeke apjának a törvény értelmében mindig az anya férjét kell tekinteni. A férj a gyermek születésétől számított 6 hónapon belül, vagy attól a naptól számított 6 hónapon belül, amikor a gyermek megszületéséről tudomást szerzett, az apaság megtagadása iránt keresetet indíthat a bíróságon az anya, valamint a gyermek ellen. Az anya ugyancsak a gyermek születésétől számított 6 hónapon belül indítványozhatja, hogy a bíróság mondja ki: a férje nem a gyermeke apja. E határidő eltelte után sem a gyermek anyja, sem az anya férje nem indíthat apaságmegtagadási keresetet. „Nem tudom mit tegyek" jeligére Kitanulta az asztalosmesterséget és szerződésileg is kötelezte magát, hogy azután 3 évig asztalosként fog az üzemben dolgozni. Most más munkára osztották be. A Munka Törvénykönyve 51. szakasza 1. bekezdésének d) pontja alapján felmondási okot képez, ha a munkaadó nem teljesíti alapvető kötelezettségeit a dolgozóval szemben, vagy ha az utolsó 12 hónapban legalább 6 hónapon át nem használja ki a sza kképzettségét. Minthogy még nem töltötte be 30. életévét, a fenti rendelkezés értelmében a törvényes felmondási idő 1 hónap. Egyébként a szerződésben meghatározott munkától eltérő munkára csak az ön beleegyezésével, vagy beleegyezése nélkül, fontos üzemi okokból s legfeljebb 30 napra lehet beosztani. A férjhezmenetel nem felmondási ok. Felmondási ok azonban a Munka Törvénykönyve 51. szakaszának 1. bekezdése e) pontja szerint az a körülmény, ha a férjét az ö lakhelyére akarja követni. Ezt a felmondási okot akkor érvényesítheti, ha eddig a férjétől eltérő lakhelye volt, s a jövőben a férje lakhelyére (más községbe) akar költözni. Dr. B. G. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Harmincéves, 157 cm magas fiatalember, akinek van saját lakása, ezúton szeretne megismerkedni házasság céljából komoly, intelligens lánnyal, aki nem kalandra, hanem boldog családi életre vágyik úgy. mint ö. Jelige: „Szeretnék apa lenni" Harmincöt éves. 175 cm magas, barna, falun élő legényember társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni becsületes lánnyal vagy elvált asszonnyal, aki hú élettársa lenne. Egy-két gyermeket szívesen vállal. Jelige: „Nekem nem sikerül semmi” Huszonkét éves. 160 cm magas, barna szemű, fekete hajú lány ezúton szeretne megismerkedni komoly, intelligens férjiva! huszonnyolc év« korig. Jelige: „Nebáncsvirág” Huszonnégy éves, 17i cm magas, barna hajú fiatalember társaság hiányában ezúton szerelne megismerkedni komoly, intelligens lánnyal huszonnégy éves korig. Szereti a modern zenét. Jelige: „Lehulló őszi falevél” jfNÉGYSZEMKÖZT Kedves D. Anna! Leveledet nyugodtan írhatta volna egy múlt századbeli jó házból való úrilány is, dehát sajnos. Te írtad, most, a szocialista társadalomban felnőtt fiatat. Azt nem mondhatom, hogy a társadalom által nevelt, mert ilyen nevelésnek a nyomát nem fedeztem fel soraidban. De lássuk „problémádat". A fiatalember, aki „kerülget", illetve aki vívódásodat okozza, jól keres, emeletes háza van s kocsija. Kérdésed, hallgass-e szüleid tanácsára, s komolyabb kapcsolatba bonyolódj vele, vagy várjál, amíg eljön a Nagy Szerelem ... Hat oldalnyi vívódásodból nem derül ki, hogy milyen az a jól szituált fiatalember: gyengéd, kedves stb. — mi a foglalkozása, a hivatása. Van-e közös érdeklődésetek, esetleg egy munkaterületen dolgoztok-e ? Még azt sem írod, rokonszenvesnek találod-e, hol ismerkedtetek meg, érez-e valamit irántad, tetszik-e neked, vagy tényleg csupán a szülök házasságszerzési törekvései késztetnek arra hogy rászánd magad, feleségül mész hozzá. Vagy úgy képzeled, házasságot kötsz egy anyagi okokból előnyös férfival, s aztán, ha eljön a nagy Ő, a férjed kocsiján sietsz elébe ? Azt hittem, hogy a mai fiatal, a társadalmunk anyagi biztonságában felnőtt ember ilyen meggondolásokból nem adja el magát, nem adja fel elképzelését, álmait s céljait. Vállalja érzelmeit, s erre építi családi életét Miért nem gondolod át: mije van ún. jövendőbelidnek, amit te nem tudnál megszerezni a munkáddal? S mit ér mindez két ember igaz és mély kapcsolata nélkül? Neked tán még az ts hízelegne, ha a világnak azon a táján élnénk, ahol marháért, aranyért vehető a feleség, s érted elegendő háziállatot ajánlanának fel?... Lehet, hogy nem tudok higgadtan érvelni, de leveled bosszantóan ostoba és kicsinyes, szűk látókörű gondolkodásra vall. Ha családod ilyen, sajnállak érte, de nem mentelek fel: a saját életedért te vagy felelős, nézeteidet nemcsak családod, hanem az iskola, az egész közvélemény is alakíthatta volna. Úgy látszik, nem becsülöd magad eléggé. Nem éred fel ésszel egy ilyen lépés következményeit Gondolj bele, ha nehezedre esik is: azt akarod, hogy a gyermeked is így éljen, így vívódjon, hogy egy palota teremnek beillő szobáiban élje céltalanul és boldogtalanul életét? Hallottál valaha alkotó munkáról? Elfáradtál már egyszer is a másokért végzett munkában? Örültél már a kezed nyomán született értéknek: virágnak, egy-egy kész terméknek, ruhának vagy tervrajznak ? S tudnál-e örülni olyan kényelemnek, amely nem a te törekvésed eredménye? Vagy lehet-e egy egész életet önbecsülés nélkül leélni, abban a tudatban hogy mindezért halálodig „szolgálni fogsz" valakinek, „hálából", amiért így ellát?! Idejétmúlt dolgok ezek, már Jókai elítélte romantikus hősei sorsában az ilyen magatartást, mint a tiéd! Mondhatod ugyan, hogy mi közöd neked az irodalom kedvelt hősnőihez Jókaitól Szabó Magdáig, te a kényelmes, gondtalan életet akarod. Akkor viszont miért kérsz tanácsot, miért írsz levelet? Elnézést kérek a többi olvasótól, hogy a Magyar Úri Asszonyok Lapjába illő kérdést figyelemre méltattam. ШП]
