Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-03 / 45. szám
ÍV mit Örményországról hallottam, olvastam, olyan tiszteletet, mély rokoni érzelmet ébresztett bennem, hogy saját szememmel akartam látni. Személyesen találkozni azokkal az emberekkel, akikről azt tartják: kemények, mint a kő, de a világ legbarátságosabb. legmelegebb szívű emberei. Magas hegyekkel körülvett gyümöl csöskertnek képzeltem az országot. Olyannyira, hogy amikor átrepültünk a Kaukázus sziklafalain és a légikisasszony bejelentette, repülőgépünk néhány perc múlva Jerevánba ér, azt hittem, tévedés történt. Alattunk híre sincs a zöldellő tájnak, mindenütt kő. kopár, kihalt vidék, nem látni egy fát házat, élőlényt, csupán kietlen sivárságot. E kép olyan nyomasztóan hatott rám, hogy szinte félni kezdtem. Szorongásom csak akkor oldódott amikor Jereván közelében megpillantottam néhány falu nyflhangulatú az egész város. Mindegyik épület más és más stílusú, ugyanakkor harmonikus. A házak többsége a harmincas és ötvenes évek között épült, egyikükmásikuk gazdagon dekorált: vakárkádok, féloszlopok, tornyok és dús ornamentika. Mégsem hatnak túldfszftettnek, a rózsaszín mészkő igényli ezt a változatosságot. Itt cementből, betonból nem építenek, értelmetlen is lenne, hiszen az ország olyan gazdag tufában, hogy elláthatná a fél világot. A város rendezett, gondozott és nagyon tiszta. Nem véletlenül, hiszen Jereván az első szovjet város, amelynek kidolgozott és elfogadott távlati városrendezési terve volt már 1924-ben. Igaz, ekkor a várost még csak 170 ezer emberre tervezték, s ma lakosainak száma már meghaladja az egymilliót, de a legfontosabb feladatot, hogy gondoskodjanak az egészséges életkömyezetről, a mai napig érvényesítik. A sugárutakat mindenütt árnyas fasomény. Az örmény nép kegyetlen politikai, gazdasági, társadalmi, nemzeti és vallási elnyomásában kell annak okát is keresni, hogy a világ más tájain összesen annyi örmény él. mint magában Örményországban. A kivándorlást, a szökéseket éppen a nehéz életfeltételek idézték elő. Az örmény nép kemény. Kemény, mint a kő. A monda szerint, amikor isten a gazdagságot osztotta, Örményországra egy marék követ dobott. Követ melyből víz nem fakad, melyben mag nem fogan. Az örmény nép mégis erősebb volt a kőnél. Vizet is fakasztott belőle, gyümölcsöt is érlelt rajta. Mindehhez azonban emberfeletti munka, erős akarat, kitartás kellett. Ezek a tulajdonságok a mai napig sem hiányoznak belőlük. Dolgosak, igyekvők, célratörők. Egy jereváni lakos büszkén invitált: nézzük meg a metrót Az ő metrójukat. Fiatalok, idősek összefogásával épült sok-sok társadalmi munkával. Mert azt akarták. nekik is legyen földalattijuk. Az ország pénze kevés volt rá, a szovjet kormány pedig nem tudott hozzájárulni. De Jereván népének akarata megvalósult: ma már az első, 15 kilométeres szakasza az északkeleti lakótelepet köti össze az ipamegy eddel. Társadalmi munkával építették fel azt a 49 kilométeres föld alatti csatomét is. amelyen a Jerevántól 60 km-re lévő, 1916 méter tengerszint feletti magasságban fekvő világhírű Szevan-tóba vezetik a vizet. A világ minden részéről vonzza a turistákat. A sárgán szikrázó hegyek közt, vakító környezetben sötétkék tükörként csillogó tóról Maxim Gorkij írta: „Egy karéj ég idelenn a földön". De e turisztikai szempontból értékes helyet gazdaságilag is hasznosítani kellett. Örményország nagyon elmaradott állam volt szinte semmilyen iparral nem rendelkezett Az ország gazdasági élete a szovjethatalom évtizedeiben kezdett fellendülni. Negyven év ÖRMÉNYORSZÁGI ÚTIJEGYZET I. H. ZSEBIK SAROLTA да> ш гМ т * egyenes utcáit, fákkal övezett házait, kisebb-nagyobb gyümölcsöseit. Minél közelebb értünk a földhöz, annál kíváncsiabban vártam: milyen vagy hát, Örményország? Azt már tudtam, hogy területe kisebb, mint Szlovákiáé, lakosainak száma alig hárommillió. Északon Grúziával, keleten Azerbajdzsánnal, nyugaton és délen Törökországgal és Iránnal határos. Magasan fekvő ország, a legmélyebb völgyei is 500—600 méter tengerszint feletti magasságban vannak. Kiszálltunk a repülőgépből, s az első, ami feltűnt: a levegő szokatlanul tiszta, ózondús, a hőmérséklet eléri a huszonnyolc fokot, holott már október volt. Szemem az Ararátot, az Örményország nevével összefonódó bibliai hegyet kereste. A messzeségben pillantottam meg a felhőkbe burkolt, hófödte csúcsokat, amelyre az örmények olyan büszkék, hogy most is magukénak vallják, holott már Törökországhoz tartozik. A repülőtértől tizenhat kilométerre van a főváros, Jereván. Azt tartják róla, hogy a Szovjetunió egyik legrégibb és legszebb városa. A hozzávezető utat gyümölcsösökkel, lugasokkal körülvett családi házak szegélyezik. Maga a város csodálatos. Ahány ház, annyi szín. A legtöbb talán rózsaszínű, ezért is olyan derűs, vidám fTH~F rok szegélyezik. Egy városban sem láttam még annyi fát, bokrot, zöldet, mint itt Minden tenyérnyi helyen virág nyílik, fű zöldell. És az a rengeteg szökőkút... Azt mondják, kétezer-hétszázötven van belőlük Jerevánban. Nemcsak a látványért ragaszkodnak a szökőkutakhoz, frissíti, páradússá teszi a levegőt is, mely egyébként nagyon száraz, meleg lenne. Indulás előtt egyik ismerősöm azzal búcsúzott tőlem: üdvözöld Örményország anyánkat. Értetlenül néztem rá. de ő csak mosolygott: majd megérted. S valóban. Jereván kimagasló pontján, az Ahtanak park közepén ott áll a minden irányból jól látható 22 méter magas szobor, a győzelem emlékműve, az „Örményország anyánk" nevet viselő női alak, Jereván szimbóluma. Mit lehet megnézni egy városban, ahol olyan rengeteg a látnivaló, s olyan kevés rá az idő? Egy kicsit mindent, alaposan semmit. Melyik múzeumot válasszuk: a népművészetit, $ történelmit, az irodalmit és szépművészetit, vagy a nemzeti galériát? A Történelmi Múzeumot egy külföldi sem kerülheti el. Mert ahhoz, hogy véleményt tudjon alkotni a máról, ismernie kell a múltat is. Kétszeresen érvényes ez Örményországra, az örmény népre. Kevés nemzet szenvedett annyit, mint az ör-3 1. Geghard — sziklába vésett templom a 13—14. századból. A turisták ma csodálattal bámulják az egykori szobrász művét, akinek nevét a történelem nem jegyezte fel. 2. Jereván éneklő szökőkútjai este 20—23 óra között ontják magukból a zenét s a dallamhoz illően változatos vízsugarakat. 3. Örményország szinte szabadtéri múzeum. Lépten-nyomon találunk évszázados templomokat vagy kolostorokat. A Szent Gayane monostor 630-ban épült. Fotó: archív
