Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-03 / 45. szám
Kommentárunk Visszaparancsolni a szellemet a palackba! A meséből vett képpel pontosan kifejezhetjük napjaink életveszélyes realitását, s a célt, melyet a leszerelési hét — az ENSZ-közgyűlés határozata szerint október utolsó hete — követ: nagyszabású és főleg párhuzamos vagy közös akciókkal demonstrálni az emberiség békevágyát s rákényszeríteni a kormányokat a féktelen fegyverkezési hajsza megállítására, a leszerelési tárgyalások folytatására. Már a leszerelési hét elején nagy, tömeges megmozdulásokról érkeztek hírek: a legkülönbözőbb békevédő bizottságok, szervezetek követelték Nyugat-Európaszerte, hogy békében élhessenek és dolgozhassanak. A békemenetek meggyőzően fejezték ki mind a több ezer ember jelenlétével, mind a transzparensekkel, hogy a „kisembert" ma már aligha tehet szépen csengő szólamokkal rávenni az ágyútöltelék szerepének vállalására. Persze, a nukleáris fegyverkezés korában az ágyútölteléket is már csak szóképként használhatjuk, hiszen bolygónkon az élet fennmaradása vagy elpusztítása forog kockán. A korlátozott atomháborúról szóló, a Homo sapienst megcsúfoló mesével ugyan kit lehet ma már eikábítani? „El a rakétákkal!" jelszóval vonult végig 150 000 ember Rómán. „Nem engedjük meg, hogy megismétlődjenek Hirosima és Nagaszaki gyötrelmei!" — ezzel kezdődött Tokióban a leszerelési hét „Nem bombákat hanem munkát akarunk!" — így 200 000 ember a londoni Hyde Parkban. „Élni akarunk!", és „Állítsátok meg a neutronbombát!" — hangzott Bonnban, ahol — a leszerelési hét nyitányaként talán — már egy héttel korábban tartották meg a hatalmas békemanifesztációt a Hofgartenben, ahová mindössze százezren fértek be, kétszázezren kintrekedtek... És New York-ból is érkezett visszhang: az amerikai békeszervezetek koalíciója a városi könyvtár épülete előtt tartott tüntetést, tiltakozva a kormány militarista politikája ellen, s a fegyverkezési hajsza megállítását követelték. Okkal-joggal felüti fejét a kétely is: van-e egyáltalán értelme a tüntetéseknek, jelszavaknak, megmozdulásoknak, követeléseknek — van-e egyáltalán szava a „kisembernek", súlya a közvéleménynek? Hiszen úgyis mindig az történt, amit a világ hatalmasai akartak ... — legyintenek a borúlátók, a kétkedők. Természetesen, ha valaki azt várná, hogy egy-egy akció — légyen bármely nagyszabású, tömegméretű — valóban megoldhatja a világ, az emberiség nagy kérdéseit, az öreg hiba lenne. A megoldást csak a tárgyalóasztalnál lehet elérni. De a közvélemény növekvő súlyát, kényszerítő erejét azért mégsem vonhatjuk kétségbe. Hogy csak egy példát említsünk: Carter elnök éppen a közvélemény nyomására halasztotta el a neutronfegyver gyártását. S egy másikat, közelebbit: Görögországban a tömegek akaratát tükrözi az a tény, hogy szocialista kormány került az élre. Ezeknek a fejleményeknek az összefüggésében kell látnunk a békemozgalmat is. Ahogy a bonni manifesztáció egyik szónoka mondta: „A békemozgalom azoknak a szövetsége, akik nem akarnak többet tudni a fegyverkezésről, az a közös akarat, hogy széttépjük az „elő"- és „utófegyverkezésnek" azt a láncolatát, amely mindannyiunkat pusztulásba dönt ..." Hisszük, hogy ennek a közös akaratnak lesz annyi ereje, hogy a palackból kieresztett szellemet visszaparancsolja. Legalábbis tárgyalásokra kényszerítse. Щ6] LÁNG ÉVA H. atalos baráti látogatáson járt i kínunkban Somora Moises Machet, a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke, aki Gustáv Husák köztársasági elnök, a CSKP KB főtitkára meghívásának tett eleget. A látogatás fontos mérföldkő a csehszlovák— mozambiki kapcsolatok fejlődésében. A legfelsőbb szintű tárgyalásokon a felek megelégedéssel nyugtázták, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Mozambiki Népi Köztársaság kapcsolatai szüntelenül szilárdulnak és fejlődnek mindkét nép, a szocializmus és a béke javára. Intenzívebbé váltak és elmélyültek a politikai kapcsolatok, sikeresen fejlődik a gazdasági, a kereskedelmi és a tudományos-műszaki együttműködés, s hasonlóan jók a kapcsolatok a közoktatásban, a kultúrában és az egészségügyben. Mindkét fél kifejezte — s közös nyilatkozatban rögzítette —, hogy országának érdeke a csehszlovák—mozambiki együttműködés további dinamikus fejlesztése, tekintetbe véve a két ország szükségleteit és lehetőségeit. A nemzetközi helyzetet értékelve Gustáv Husák és Samora Moises Machet napjaink legfontosabb feladatának a béke védelmét és az atomháború veszélyének elhárítását jelölte meg. A mozambiki vendég Szlovákia fővárosába is ellátogatott, ahol Józef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének a tagja, az SZLKP KB első titkára fogadta, majd Kelet-Szlovákiába utazott. Bratislavában megkoszorúzta a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékművét (képünkön — CSTK felvétel). A béke védelme a legsürgetőbb feladat Október 19—22-e között Moszkvában tartotta IX. kongresszusát a Nemzetközi Újságíró Szervezet. A szervezet több mint 150 ezer tagját több mint 400 küldött és megfigyelő képviselte. A négynapos tanácskozáson elsősorban a szervezet feladatait vitatták meg a béke, a biztonság és a népek közötti együttműködés terén, valamint eszmecserét folytattak az új nemzetközi információs rendről. A kongresszust'valamennyi résztvevő kedvezően értékelte, s a hivatalos vélemények szerint is nagy a jelentősége a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetben. Ezt bizonyítják a táviratok is, amelyeket a tanácskozás során kaptak a kongresszus résztvevői, alátámasztja Romes Csandra felszólalása és a Felhívás a világ újságíróihoz, amely többek között megállapítja: az újságírók jól tudják, hogy a lázas háborús készülődéseket hamis propagandakampány kiséri, amelyben azt állítják, hogy a szocialista közösség országai veszélyeztetik a „nyugati demokráciát" és a nyugati nagyhatalmak létét. A Szovjetunió és a többi szocialista ország „agresszivitásáról" terjesztett hazugság értelmetlen. Az említett országok hűek a békés egymás mellett élés elveihez és a helsinki Záróokmányban rögzített ajánlatokhoz. Már többször javasolták a lázas fegyverkezés megfékezését. Moszkvában ismét meggyőződhettünk arról, hogy a Szovjetunió más néppel őszinte és szilárd barátságra törekszik. Ezután felszólítottak minden újságírót, hogy leplezzék le az igazságtalanságot, s minden erejükkel járuljanak hozzá a békevédők harcához. A kongresszuson a csehszlovák delegációt Zdenek Horení, a Csehszlovák Újságíró Szövetség elnöke vezette. Megválasztották a Nemzetközi Újságíró Szervezet új vezetőségét is. Az elnöki tisztet továbbra is Kaarle Nordenstreng, finn professzor tölti majd be, a főtitkárit pedig újra Jiri Kubka, hazánk képviselője. A 43. HÉT A NAGYVILÁGBAN Hétfő: A Spanyol Kommunista Párt jegyzékben követelte a kormánytól, hogy az ország tervezett NATO-tagsága ügyében tartsanak népszavazást. A kabinet elé terjesztették" a több mint félmillió aláírást tartalmazó listát, melynek aláírói követelik, hogy referendumon döntsenek az ország jövője szempontjából sorsdöntő lépésről. A spanyol alkotmány értelmében akkor kerülhet sor népszavazásra, ha ezért legalább félmillió személy száll síkra. Kedd: A görögországi választásokban az ellenzéki Pánhellén Szocialista Mozgalom jutott győzelemre, s 175 mandátumos abszolút többségével maga alakíthat kormányt. Ez azt jelenti, hogy Görögország történelmében először szocialista kormány kerül az élre, mely választási programjában kilátásba helyezte Görögország kilépését a Közös Piacból, s ígérte, hogy felülvizsgálja az ország területén levő amerikai katonai támaszpontok státusát és a NATO-hoz fűződő viszonyát. Szerda: A Dél-afrikai Köztársaság csapatai elfoglalták Cunene angolai tartomány közigazgatási központját, közölte a Jornal di Angola című napilap tudósítója. A dél-afrikai agresszorok kórházakat, hivatalokat és lakóházakat támadnak meg, polgári személyeket, ottani lakosokat ölnek meg. Az Angola elleni kiterjedt agresszióban a dél-afrikai fajüldözők nyugati gyártmányú fegyvereket és haditechnikát alkalmaznak. Csütörtök: Reagan amerikai elnök tizenkilenc tagú tanácsadó bizottságot nevezett ki, amelynek feladata a titkosszolgálat ügyeinek irányítása. Az elnök intézkedésével az amerikai kémirodák tevékenységét kívánja „felélénkíteni'. A bizottság elnökévé Anne Armstrongot, az Egyesült Államok volt londoni nagykövetét nevezték ki. A tanácsadó bizottságot Carter 1977-ben szüntette meg. Péntek: A kolumbiai fővárosban, Bogotában az e heti általános sztrájk mintegy 800 résztvevőjét letartóztatták, s 25-öt azonnal átadtak a katonai bíróságnak. A sztrájkot a Kolumbiai Dolgozók Konföderációja szervezte az 1977-ben egy hasonló akció során életét vesztett 30 munkás emlékére. A sztrájkolok a rendkívüli állapot megszüntetését követelték. Szombat: Az olasz szenátus honvédelmi bizottsága úgy döntött, felszólítja a kormányt, hogy akadályozza meg az amerikai neutronfegyverek állomásoztatását az ország területén. Az egyhangúlag elfogadott határozatban a bizottság ajánlotta, hogy a kormány maga vagy más nyugat-európai kormányokkal közösen juttassa kifejezésre elutasító álláspontját a Pentagon erre vonatozó terveivel szemben. Vasárnap: A Francia Szocialista Párt háromnapos kongresszusán Pierre Mauroy kormányfő rendkívüli érdeklődés közepette elemezte részletesen a kormány eddigi politikáját, és nagyra értékelte a kommunista miniszterek munkáját. Hangsúlyozta, hogy Franciaország tovább folytatja a reformok végrehajtását, amelyeknek hozzá kell járulniuk az ország jelenlegi válságának leküzdéséhez.
