Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-27 / 44. szám
elszökött, gyáván cserbenhagyta a barátait. Pillanatok alatt elhatalmasodott rajta a gondolat, s rövid időre testi rosszullétet érzett tőle, tompa nyomást a bensőjében és nyomasztó félelmet, bár nem tudta, mitől fél valójában. Érzékeiben és gondolatai csapongása közben mégis alaktalan és tartalmatlan szorongást érzett. Uramisten, suttogta, bárcsak ne jöttem volna el. Bárcsak maradtam volna, és-verekedtem volna, mint a többiek, bár lettem volna velük, amikor Koleszárt meglesték. Akkor olyan lenne, mint a többiek, nem lenne más, hiszen nem akar más lenni. De hát miért jött el tőlük, uramisten, miért? Jeremiás Misa megkérdezi majd, hogy miért ment el, még jó, hogy szólt Palinak a szándékáról. Nem tudhatta még, hogy Misa majd így szól hozzá, ha találkoznak: Ej, cimbora, szárazon megúsztad azt a nagy verekedést, minden jó lenne, csak hát azok a tetves morék szegény Koleszárnak elvágták a nyakát, mint egy hízó libának ... Nem, nem ilyen választ várt, mert vétkesnek érezte magát, felelősnek a történtekért. A házból kilépett az orvos, kalap volt a fején, fekete táska a kezében. Azt mondta neki: — Mehetünk. Anyja kikísérte az orvost, és megköszönte, hogy ilyen rossz úton eljött a beteghez; a házban már megfizette a látogatást; öregmama felnézett munkájából, és tovább kopasztotta a tyúkot;, erős tyúkleves kell a betegnek, mondta magában, megbánjátok még, bolondok. — A doktor úr nem talált semmi komoly bajt — szólt anyja a fiúhoz. Persze hogy nem talált, ez csak a figyelmeztetés, morogta magában öregmama. — Láz ellen orvosságot adott meg fájdalomcsillapítót, ha szükség lenne rá. — Már mondtam ... — Az orvos méltóságosan, kimérten beszélt, távolságot tartott, de nem sértően, jóindulatú ember volt. — A láztól kissé legyengült a szív működése, zörejeket hallottam* és a tüdőben is észrevettem apróbb rendellenességeket. De túl van a nehezén, néhány nap alatt talpra áll, és felkelhet, ha valami előre nem látható közbe nem jön — tette hozzá. — Reméljük, hogy semmi ilyen nem lesz. A lovak a szederfa alatt álltak a szekér elé fogva, lóherét ropogtattak, és várták az indulást. A fiú felvetette istrángjukat, és elörement a szekérrel, hogy az orvos felszálhasson. Most sem beszéltek, az orvos a hátsó szekérdeszkán ült. Lassan hajtson, mert kirázza a telkemet a szekér, kérte öt, aztán a vidéket nézte, cigarettázott, és hallgatott. Nem mondta sem a fiúnak, sem a beteg feleségének, hogy mégis talált valami gyanúsat Nagybene szervezetében. Vérszegénységre gyanakodott, de nem tudta megbízhatóan kivizsgálni, és abban bízott, hogy tévedett. Ha nem, a magas láz állapota rövidesen újból jelentkezik, s akkor majd kórházba viteti, és komolyan kivizsgáltatja a beteget. Nyugat felől a láthatár szélén vékony, világos felhőcsík tűnt fel, és észrevehetően megindult a nap felé. Mikor a fiú visszafelé tartott, a szétterülő felhöabrosz elérte a napot, és világosszürke, leplével eltakarta a világ elől. Amikor félúton volt hazafelé a felhőpalást széle a feje fölé ért. Apró szemű, ritka eső permetezett belőle, kicsi lyukakat ütött az útszéli porba, aztán a végtelenül sok apró lyukacska összefüggő sötétszürke szőnyeggé egyesült, mint az asszonyok kötése, melyből sál vagy szvetter lesz, ha elkészül, és az utat, a határt, a fákat és növényeket ellepte a langyos, puha nedvesség. Egyszerre hűvösebb lett a levegő, és megtelt a csendes nyári esők jellegzetesen kellemes illatával, melyet bőven lehel magából láthatatlan párák és finom ködök alakjában a megázott föld. Nem, Koleszár alakja nem tűnik előle, nem bírja feledni, sem a felelősséget. Egy dolgot tudott, de azt biztosan, mert a lehetőség váratlan felvillanása után eltökélte magában, a padláson előveszi a kémény mögül az ovális, magas fadobozt, és elolvassa a leveleket. Előtte átnézi a fényképeket, figyelmesen, aprólékosan. Aztán kibontja a cukorspárgával átkötött, vaskos levélcsomót, és sorban elolvassa a leveleket. Estig végez velük. Gyerekkora óta ismeri a levélcsomót. Színes bélyegekkel ékes borítékokban (kopertákban, mondta anyja akkor) őrizték a régi leveleket. Gyűröttek voltak és porosak, egyikmásik szakadt vagy egérrágta. Még az ő születése előtt íródott mindegyik. Hétéves lehetett, második elemibe járt, s az olvasás megnyitotta előtte a betűk és könyvek birodalmát, és ő ámuldozva, lelkesen járta csodálatos tájait ennek a birodalomnak. A padlás kincsesbányának bizonyult. Öreg kalendáriumok és tankönyvek, régi újságok, pókhálós iratok és levelek tömegét nézte át; a tankönyvekben, melyekben megtalálta apja és anyja szálkás írással, kaparó vastotlal rótt keze vonását. Apja utolérhetetlen szép érzékkel, színes ceruzával „kifestette" az állatok és hadvezérek képeit, a tájképeket, és bajúszt meg szakállt festett a tudósoknak és szenteknek; régi énekeskönyvekben megtalálta a rég volt Nagybenék nehéz írását, mellyel a nevüket, tulajdonjogukat és a könyv vételének dátumát örökítették meg. A kalendáriumok olyan történetekkel kápráztatták el, amelyek a messzi Amerikában, nagy dzsungelekben és félelmetes, kietlen sziklákra épült angol várkastélyokban játszódtak le, a tenger zúgása és a sarki szelek dermesztő süvítése közben. Ócska papírok és kacatok között találta meg a leveleket egyszer. Akkor még nem voltak cukorspárgával összekötve, hanem szanaszét dobálva hevertek a fedélzugban a pléhtető alatt. Úgy kellett egyenként összeszedni őket. Először a bélyegek kötötték le a figyelmét, és még inkább a különféle bélyegzők meg a címek. (folytatjuk) TÓTH LÁSZLÓ versei A másik ember „A gyerekeimre azt mondom: gyerekeim. A férjemre azt: férjem. Ennyi az egész. Ennyi. ” Csak zoknik, csak (görcsök) levesek. Az ablaküvegben láthatatlan remegés. w Az erotika ideje Szeptember, világűr, szobabelső: nem, most nem szabad aludni, behavazott tükrök táncolnak körbe-körbe, madaras, madaras ez az éj Madár jár benned, szárnyai kívül verdesnek. Körbe közepén ruha, ahogy a testről lecsúszott: tektonikus gyűrődés a gumipadlón.) Nem tudom, hányféle évszakból épül föl az éj, hányféle időből, s hányféle tér illeszkedik egymás mellé egyletien éjszakán. A klíma is sűrűn változik; a magasságok és a mélységek is. „Kevesebb s több leszel minden éjszakával. Nem Az éjszaka lehet csak több vagy kevesebb veled. Egy> poharat közelítesz a szádhoz: az érintés pillanatában hirtelen kicserepesedik az üveg ajka. (A szoba Ezt még Ezt még hadd mondjam el: hajóink kiúsztak az erdőből minden pontosan a tervek szerint történt nem volt semmi fennakadás egyik részlegen sem pompásan sikerült mind igazán büszkék lehetünk a horizont legszélén már zöld füstjüket látni csak a baj később történt s ezt hadd mondjam el még: nélkülünk mentek el mi a parton maradtunk s ha ott maradtunk mi mást tehetnénk: integetünk utánuk miközben arcunkat torz fintor i'érzi be integetünk s ezt hadd mondjam még el: integetünk és szemünkkel a történelem kitakart erogén zónáit keressük
