Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-27 / 44. szám
44. számunk riportja MEGYERI ANDREA Merre billen a mérleg nyelve? Mire jó a vásárlók könyve? Nem szónoki kérdésnek szántuk, hanem hogy eligazodjunk: miért is dúl a harc állandóan a vevők és a kereskedők között. Amíg az önkiszolgálóban kosárra várok, vagy a hentesnél húsra, sok mindent megtudhatok. Például azt, hogy hol szolgálják ki kedvesen, készségesen a vevőt. honnan nem lehet áru nélkül távozni, hol fogadják vállvonogatással az észrevételt, hol vannak álcázott hátsó bejáratok, hol mit lehet pult alatt kapni, sőt ha tovább forszírozom az ügyet: megtudhatok egyet-mást a kenőpénz erejéről, vagy néhány sofőr, kocsikísérő meg boltvezető fondorlatos együttműködéséről. Szemlére indulunk a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) üzletekbe: Farkas Mária, a helyi ellenőrző bizottság elnöke készségesen „vállal” bennünket ellenőrző napján. Jogkörébe a Jednota fogyasztási szövetkezet 32 boltja tartozik. Képviselőként pedig nem marad bejegyzése, észrevétele csupán a „vendégkönyvben”. Továbbviszi az ügyet, ameddig csak kell. Az új boltvezető Pónya György egy héttel ezelőtt került az Észak lakótelepen a 11096-os önkiszolgáló élelmiszerboltba. Szükséges volt a vezetőcsere. Amit most látunk: fejtetőre állt a bolt. Kinyílt egy elreteszelt ajtó, az üvegvisszaváltó átköltözött a vásárlók közelébe, átrendezték a polcokat, helyet cserélt a mérőasztal, néhány fontosabb állvány, lett még egy szociális helyiség .. . — Azt hiszem, így jobb lesz, kézügyben van. egyszerűbb az üvegvisszaváltás, az alapvető élelmiszerek jól megközelíthető, tágas helyet kaptak. A vevő jobban áttekintheti az árut. a kiszolgálók pedig könnyebben mozognak, nagyobb rendet Ha kicsi a választék, szükség van egymás „szakmai” segítségére. tudnak tartani. Meg azt hiszem, nemcsak praktikusabb, hanem mutatósabb, ízlésesebb is így a bolt — néz végig a polcokon, olyan nyugalommal, mintha saját lakásában teremtett volna rendet. A vásárlók könyve a vezető irodájából kerül elő, az ajtó mögül. Nehéz lenne utólag megállapítani, mikor tették oda, hiszen az utolsó bejegyzés 1975 szeptemberéből való. Az itt vásároló átlag nyolcezer ember közül hat év alatt senkinek sem akadt kifogásolni vagy éppen dicsérni valója? Mi a villámellenőrzésen megállapíthattuk: a számolás, a mérés pontos, megbízható. Am hétfőn délben nem kaptunk kenyeret. Üresen álltak a polcok, a három darab félbe vágott száraz kenyér is gyorsan eltűnt valahová, hiszen azt már mutatóban sem lehet otthagyni! Az1 üres kenyerespolcoktól három lépésnyire, két ládában a csöpögő tejeszacskók, a kövezetei éppen most törülték fel. Az üzletvezető türelmetlenül les ki az utcára, hiszen már rég itt lehetne a kenyereskocsi, — Pénteken, ugyanebben az üzletben este hatkor kétszázötven (nem elírás!) ember várt a kenyérre. Miért? — Friss kenyérre vártak. Hat óra előtt két perccel futott be a kocsi, majdnem hétig — túlórában — adtuk a kenyeret. A péntek esti kenyérszállítás ugyan „előszállítás” szombatra, de hát akik szeretik a ropogós, friss kenyeret (ugyan ki nem szereti?), vagy szombaton pihenni, utazni, kirándulni, esetleg „nagytakarítani” akarnak, inkább megvárják a pénteki szállítmányt, hogy ne kelljen csak a kenyér miatt eljönni szombaton is a boltba. És hétvégére mindenki többet vásárol. Egy kőhajításnyira van ide a kenyérgyár, de a szállítást még nem sikerült folyamatossá tennünk. A reggeli mennyiséget kél óra alatt eladjuk, aztán napközben sokszor egy darab sincs a polcokon. A kétkilós barna kenyerét megkedvelték a fogyasztók; tartósabb, nem szárad ki olyan hamar, mint a hét közben árusított kilós fehér kenyér. Igaz, forró kenyeret nem is szabad árusítani, de hát a pénzéért mindenki olyat akar venni, amilyet szeret. Itt a boltvezető bonyolult előírások részletezésébe bocsátkozik a vásárlók (?) érdekében, én meg közben szánalommal gondolok az utánam következőkre. Lehet, hogy én vagyok az utolsó sarj. aki még emlékszik a friss kenyér bódító illatára, semmihez sem hasonlítható ízére? És nyomban hozzágondolom azt is. az én asztalomon talán még ezért van a kenyérnek a legnagyobb becsülete, és dühöngve nézem, hallom, hogy a szemeteskukákban akár több kiló kenyér is rothad. A takarékossági hullám hamar eljutott az otthonokba is. Magam is tapasztalom, az emberek hajlanak az okos, meggyőző szóra: kevesebb villamos energia is elég, tanulunk racionálisabban főzni, nyersanyagainkkal takarékoskodni — elvégre a korona saját kötényzsebünkben marad. De vajon ki felel azért, ha az állam kasszájából gurulnak a koronák? Az üzletvezető némi megnyugvással mondja, hogy „már csak” 18—22 liter tej csurog el naponta. Jobbik esetben az üzlet kövezetére, rosszabbikban a vásárló táskájába, kabátjára. Ez utóbbi esetben a vásárló szitkozódik, az előbbiben az üzletvezető, kiváltképpen meleg napokon, amikor a bűzlő tej inkább a legyeket csalogatja, mint a vásárlókat. A megszáradt kenyérnek meg nyoma vész. A pékség nem veszi vissza, más módon értékesíteni nem tudják. Igaz, az üzletes sem károsodhat, jóvá kell írni a számláján. És vajon ki számolja össze, hogy országosan hány liter tej csurog el, és hány kiló kenyér vándorol a hulladékba — addig is, amíg egy újabb rendelet megszületik ? Az üzletvezető is választ vár, hiszen a legnagyobb igyekezete is csak fintorokat válthat ki a vásárlóból, ha kenyér nélkül áll a bolt, vagy az otthon takarékos háziaszszony maga körül bosszantó pazarlást lát. Gyors kiszolgálás — ki figyel oda? A kórházzal szemköztj 69—727-es büfé amolyan „gyorsbüfé”. Ide járnak falatozni az átutazók, a betegek. Törzsvendégek a kórház dolgozóiból kerülnek ki. Talán ezért is érdekelt bennünket elsősorban a tisztaság, a rend. a kiszolgálás kulturáltsága. az áruválaszték. Макку Ildikó, a „rangidős” elárusító kénytelen válaszolni kérdéseinkre, mivel a főnöknő éppen beteg. Vitatkozunk: relatív dolog, ki mit ért a tisztaságon. Végül megegyezünk: a padlónak, helyenként a falnak, a kenyérvágó deszkának tisztábbnak kellene lennie. Sokkal tisztábbnak. Akkor talán nem is volna szükség rovarirtó-szerekre, patkányméregre, ami amúgy sem tárolható hűtőszekrény tetején, emberek, élelmiszerek közelében. Gondoltuk, éppen erről tárgyalt a további két eladóval a „bent” üldögélő három „instruktor" is, de mint később kiderült, csak a „vendégkávéjukat” hörpintetlék ki. Egyikük éppen szemorvoshoz indult, a másik keltőről nem derült ki semmi, mert közben továbbálltak. .. Szerettünk volna mérési ellenőrzést is végezni, de nem volt miből. Hétfő lévén, nem volt friss áru. (A hétfői betegek, szolgálatos egészségügyi dolgozók hadd koplalják le a vasárnapi kiadós ebédet?!) Egy darabka undorítóan szőrös angolszalonna meg agyonszáradt sajt (ami semmiképpen sem üveg
