Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-27 / 44. szám
Tudatos harc a jogokért és a békéért A NŐK VILÁGKONGRESSZUSA — AMELYET ROMES CSANDRA, A В VT ELNÖKE, A NUKLEÁRIS HÁBORÚ ELLENI HARC LEGNAGYOBB IDEI ESEMÉNYÉNEK MINŐSÍTETT - TANÁCSKOZÁSA VÉGÉN NYILATKOZATOT, LIDICÉBEN FELHÍVÁST A VILÁG ASSZONYAIHOZ, KÜLÖNBIZOTTSÁGÁBAN ÉS HAT MUNKABIZOTTSÁGÁBAN PEDIG HATÁROZATOKAT FOGADOTT EL A NŐK HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁRA ÉS A BÉKE MEGSZILÁRDÍTÁSÁRA AZ EGÉSZ VILÁGON. <D Ф > c •ca 2 JОТ '55 N :0 c Ю commission* tuvrnéh <3itd tüvr.k Шб1 A prágai Kultúrpalotában a Nők Világkongresszusán három napig a nők társadalmi helyzetéről és ennek vonulatában a nemzeti függetlenség és a béke legidőszerűbb kérdéseiről tárgyaltak a kongresszus küldöttei hat munkacsoportban, illetve bizottságban. Az egyes bizottságokban elhangzott felszólalások (összesen 778) alátámasztották és kiegészítették a tanácskozások alapjául szolgáló dokumentumokat, s jelezték, hogy a kérdések, amelyek itt, e világfórumon terítékre kerültek, alapjában véve nemcsak a nők, hanem a családok, a népek és nemzetek létkérdései sorába is tartoznak. Mondhatnánk úgy is, hogy a tanácskozásokból le lehet vonni a végső következtetést: a nők egyenjogúságának kérdése szorosan összefügg a nemzeti függetlenség kérdésével, s mindkettő a nemzetközi helyzet alakulásával, a béke és a háború kérdésével. A kongresszusnak — és az egyes bizottságoknak — nem volt könnyű dolga, hiszen három külön „világ" véleménycseréjét, kívánalmait kellett öszszehangolnia. Merőben más helyzetrajzot adtak a fejlett tőkés országokból érkezett küldöttek, mint a fejlődő országok küldöttei, és megint más kép bontakozott ki a szocialista küldöttek felszólalásaiból. A tőkés világ asszonyai például számot adtak arról, hogy a legtöbb kapitalista országban a törvény „de jure" szavatolja ugyan a nők egyenjogúságát, ám a társadalom „de facto" nem biztosítja, sőt gátolja e jogok gyakorlását. Természetesen, nem élhet a nő a munkához való joggal — hangsúlyozta több felszólalás —, ha nincs kire bíznia kisgyermekét, mert a társadalom nem gondoskodik gyermekintézményekről. Az Afrika, Ázsia, Latin-Amerika fejlődő országaiból érkező küldöttek világosan rámutattak arra, hogy egyelőre törvények sem biztosítják teljes egyenjogúságukat, s ott is, ahol ilyen törvények már életbe léptek, gyakorlati hasznukat szinte semmissé teszi, hogy állandó küzdelmet kell vívniuk részben a gyarmatosítás csökevényeivel, részben az elnyomó parancsuralommal. „Nemzeti függetlenségünk kivívása nélkül nem valósulhat meg a nők egyenjogúsága!" — hangoztatták a harmadik világ asszonyai. A szocialista országok küldöttei felszólalásaikban kiemelték, hogy alkotmányos jogaink gyakorlását hathatósan segíti a társadalom, törvények, rendeletek, szociális intézkedések egész sora biztosítja a munkához, a művelődéshez való jogainkat, ugyanúgy gyermekeink egészséges fejlődését is. A megoldandó kérdések különbözősége nem húzott válaszvonalat a küldöttek problémái, felszólalásai közé, mert minden egyéni és nemzeti gondot közös nevezőre hozott az esztelen fegyverkezéstől való félelem, az emberiség, az eljövendő nemzedékek létét féltő aggodalom. A társadalmat jobbító szándéknak, a mindennapi küzdelemnek és az apróbb teendőknek csak akkor van értelme, ha elsősorban és mindenekelőtt megőrizzük a békét! A bizottságok három napig érlelt, tisztázott határozataiban ez a mondat — bővebben megfogalmazva — volt a legfontosabb építőelem. Mit visznek haza Prágából a küldöttek — a határozatokon, a záródokumentumon, a felhívásokon kívül? Úgy véljük, a legértékesebb, amit a kongresszus a világ minden tájáról érkezett küldötteknek adhatott, a szolidaritás érzése és biztos tudata volt. A tudat, hogy a banánültetvényeken, vagy az afrikai őserdőben, vagy a világvárosok kőrengetegében az egyenjogúságért, a nemzeti függetlenségért és a békéért vívott harcában egyetlen nő, egyetlen édesanya sincs egyedül. Milliók állnak mellette, s zárkóznak föl e célok eléréséért a világ minden részében!
