Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-20 / 43. szám
Kuckó CSILLAGASSZONYOK (Indián népmese) Zapalo esténként a kunyhója előtt heverészett a gyékényen, és bámulta a csillagos eget. Egy szép tüzű csillag nagyon megtetszett neki, és arról álmodozott, milyen jó lenne, ha ez a csillag asszony alakban leszállna hozzá. Addig-addig merengett ezen, míg belefáradt és álomba szenderült. Egyszerre csak felriadt. Két aszszony állott előtte, állott előtte. Megkérdezte tőlük: — Kik vagytok? Az asszonyok így válaszoltak: — Csillagasszonyok vagyunk, kívántad, hogy szálljunk le hozzád. Mindkettő ott maradt Zapalónál. Nagyon szépek voltak. A férfi vadászni ment, és sok vadat ejtett el. De az asszonyok nem ettek belőle, csak a fákon kibuggyanó gyanta ízlett nekik. Azt mondták, vadat még csak nem is láttak soha. Amikor másnap Zapalo a mutum-madár tolláit gyantával összeragasztotta, hogy kardíszt csináljon magának, az asszonyok jóízűen mind megették a gyantát. Alig maradt belőle egy kevés. Zapalo elindult hát gyantát keresni. A két aszszony követte. Gyantát azonban nem találtak, de útközben észrevették egy bakaba-pálmát, amely tele volt érett gyümölccsel. Az asszonyok felküldték Zapalót a fára, és maguk is utána másztak. Amikor fenn voltak, a fa gyorsan nőni kezdett. Zapalo megijedt, és szeretett volna lemászni a földre, a két asszony azonban erről hallani sem akart. Kényszerítették Zapalót, hogy mindig magasabbra és magasabbra másszon, már olyan magasan járt, hogy a földről látni sem lehetett volna. A pálma nőttön-nőtt, pillanatról pillanatra. Végül is Zapalo és a két asszony az égbe jutott. Az égben rosszul ment a férfi sora. Nem evett egy falatot sem, mert nem volt ott más eledel, csak gyanta. Az égiek aggódva nézték. hogyan koplal napról napra Zapalo, készítettek hát egy nagy edényt, a tukum-pálma rostjaiból erős kötelet fontak, rákötözték az edényre. így akarták Zapalót leereszteni a földre. A férfi belekuporodott az edénybe, az égiek pedig kezdték utána ereszteni a kötelet. Nemsokára azonban elfogyott a kötelük, lekiáltottak hát Zapalónak, és megkérdezték : Leértél-e már, Zapalo? Nem, még nem — felelte a férfi. Az égiek új kötelet készítettek, hozzákötötték a régi végéhez, s eresztették Zapalót tovább lefelé. A dolog még jó néhányszor megismétlődött, míg végre Zapalo már egészen közel járt a földhöz. Ekkor az égiek hirtelen eleresztették a kötél végét, az edény nagyot koppant a földön, és darabokra tört. Darabjaiból lettek a teknősbékák. A kötélből meg a kígyók. Zapalo a sok koplalástól annyira lefogyott, hogy kis híján belehalt. Amikor végre visszatért övéihez, elmesélte, hogy a csillagok gyantát esznek. EMILY DICKINSON A Ikony és hajnal Lement a Nap, s nem nézte más; csak egy madár meg én voltunk jelen a nagy Király győzelmi ünnepén. Feljött a Nap, s nem látta más; csak egy madár meg én köszöntöttük a nagy Királyt trónjának tépcsején. Tótfalusi István fordítása HO SI MINH A Ikonyat Fáradt madár odút keres. Felhő a mennyet átszegi. Hegyi faluban asszony őröl, kemence világit neki. Weöres Sándor fordítása EH ui Óvodánk udvara — Kustyán Eszter, a komáromi (Komámo) 7. számú magyar tanítási nyelvű óvoda öt és fél éves óvodásának rajza. fl 1 Z i KEDVES GYEREKEK! Egyre rövidebbek a napok, reggelente nem a korán beszökő napsugár ugraszt ki benneteket az ágyból, hanem az ébresztőóra csörgése ver fel álmotokból. Ilyenkor sóhajtva gondoltok a nyárra, a vakációra, amit kellemes pihenéssel, kirándulással töltöttetek. Rejtvényünkben is egy nagy vakációról szóló regény címét találjátok, ha helyesen fejtitek meg a függőleges sorokat. Megfejtésül küldjétek be a regény címét és írójának nevét. 1. Ravasz állat 2. Női név 3. Közkatona 4. Füzet 5. Leningrád folyója 6. Egyenletes felületű 7. Tejtermék 5 6 7 6 8. Nem tud beszélni 9. Tengeri hal 10. Európai főváros 11. Kisebb béka 12. Pásztorok viselete 13. Húsétel 14. Működő tűzhányó 9 -to ii u 1г 14
