Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-06 / 1. szám

VITA JOGI TANÁCSADÓ NÉGYSZEMKÖZT Dilemma Levelemből biztosan megérzik, hogy küszöbön állok. Nem tudom, hogy hová kell lépnem . . . Házasságkötéskor sok Hatol érzelmileg még nem teljesen érett. Az együttélés során kiderülhet, hogy nem találta meg egyik a másikban a nagy Öt. Harmincon túl, a negyvenhez már közel, érzelmileg érettebben az ember tisztábban lát, s meg tudja Ítélni, hogy végig kell-e mennie az úton boldogan vagy boldogtalanul. Félúton állok, az öregség gondolata lel-lelvillon, a gondtalan fiatalság már mö­göttem. A nagy érzés hiányában úgy tűnik, csak lél ember voltam, s őszülő lejjel, karikagyűrűvel a kezemen találtam meg, akivel boldog lehetnék. Ilyenkor kezdődik az önmarcangolás, a bűntudat, a véget nem érő töprengések. Hogyan tegyük meg ezt a lépést, hiszen nemcsak önmagunkért vagyunk felelősek, viszont a szerelem érzésére ha joga van, ha nincs az embernek, erősebb, mint a kö­telességtudat. Vagy legalábbis ugyanolyan erős. Eddig jutottam. Lépnem kellene, előre — vagy vissza a meg­szokásba, de képtelen vagyok. El kellene válnom, hogy ne csak kötelességtudó feleség legyek, hanem boldog asszony is. De a saját boldogságom ára családom nyugalma lenne. Meddig lehet igy élni? Férjemnek mindent elmondtam. Válásról hallani sem akar, mindent megbocsát, csak ne hagyjam el, mert nem tudna egyedül élni. De igy nagyon nehéz. Nem élhetek két életet, nem bírom a képmutatást, néha úgy érzem, hogy összeroppanok. Kérem, adjanak tanácsot, nevemet ne tüntessék lel, csak ennyit: C. S. KICSIK ÉS NAGYOK (Variációk egy gyermekszájra) — Tanító néni! — Kérem? — Mit fogunk énekelni? — A Kislakálát. . . — Azt ne énekeljük. Az giccses. — Dehogy! Petőfi Sándor költeménye, a Távolból a címe. — Nem a vers giccses, a zenéje .. . — Hogy te milyen okos vagy?! És elénekelték . . . Gyermekdalt tonul az osztály. A tanító néninek nem biztos a hallása, ez adottság. Viszont néhány gyermek ilyen szerencsés füllel született. — Kis kece lányom... — énekli először a tanító néni, s tegyük hozzá, nem a legpontosabban. A gyermekek fegyelmezetten hall­gatják. Kivéve az egyiket. Jelentkezik. Mór óvodás korában meg­dicsérték a nagyok a hallását. — Tanító néni! E^ így homis. — ... ? — így a többi is rosszul fogja megtanulni, majd én eléneklem. — Hallgass, te nagy szájú! — csattan fel a tanítónő. És ö ének'i tovább.-gyor-SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonegy éves, 165 cm magos, szőke, szakközépiskolát végzett lány ezúton szeretne megismerkedni komoly, intelligens, minden káros szenvedélytől mentes liatalemberrel harmincéves korig. Fény­képes leveleket kér. Jelige: „Keletszlovákia" Huszonhat éves, háromgyermekes, önhibáján kívül elvált asszony, kis testi hibával, ezúton szeretne megismerkedni becsületes, minden káros szenvedélytől mentes lérfival harmincéves korig. Kalandorok kíméljék. Jelige: „Rossz egyedül” Magyarországi liatalember ezúton szeretne megismerkedni, leve­lezni magyar nyelven; huszonnégy éves. Jelige: „Magyarország" Tizenkilenc éves, 164 cm magas, szőke, göndör hajú lány ezúton szeretne korban hozzáillő, komoly, becsületes, intelligens liatal­emberrel megismerkedni. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Együttlét” Házasság, anyaság, Kedves Margitka! család 1945-ben, Csehszlovákia felszabadulása után a családjog terén, az 1918 óta a München előtti e'ső köztársaságban érvényes jogszabályok és intézmények továbbra is érvényesek maradtak. Változások, újítások csak 1948 utón következtek, amelyek a nemzeti demokratikus forradalom után elfogadott, új népi demokratikus alkotmány elvei­ből eredtek, és amelyek ennek szellemében rendezték a családjogi kérdéseket is. Az 1948. május 9-én elfogadott új népi de­mokratikus alkotmány után 1949-ben adták ki az új családjogi törvényt, amely az új politikai és társadalmi viszonyoknak megfelelően rendezte a családjogi viszonyokat is. Az 1949-ben kiadott Törvénytár 265. számú új családjogi törvénye politikailag és társadalmilag egyenjogúsította a nőket: a családban a nők teljesen egyenjogúvá váltak a férfiakkal, megszűnt az apai hatalom és helyébe a szülői hatalom lépett, amelyet mind a két szülő, az apa, és az anya együtt gyakorol. A gyermeknevelésben mindkét szülőnek ugyanazon jogai és kötelességei vannak. A tör­vény kimondta, hogy a nőnek a háztartásban, a családban, a gyermekneveléssel végzett mun­kája egyenértékű a férfinak a munkahelyén vég­zett munkájával. A törvény megszüntette a házas­ságban és a házasságon kívül született gyerme­kek közti jogi megkülönböztetést, s ezzel meg­valósította az új Alkotmány azon rendelkezését, amely szerint a gyermek származása nem lehet a hátrányára. Az új törvény végül bevezette a házasság egyetlen érvényes és kötelező formáját, a polgári házasságkötést a nemzeti bizottság képviselője e'őtt. A további fejlődés előidézte változások, a tár­sadalmunkban, a gazdasági életben, az ideoló­giai és kulturális fejlődés sikerei, amelyek során győztek a szocialista termelési viszonyok és ame­lyek egy új, szocialista embertípus kialakításához vezettek, szükségessé tették, hogy mindezeket a változásokat az alkotmány is tükrözze. Igy ke­rült sor 1960-ban az új Alkotmány kiadására, amelyet a Törvénytárban 100-as szám alatt hir­dettek ki. Ez az Alkotmány a csehszlovák állam­szövetségről 1968-ban alkotott alkotmánytörvény­ben foglalt változtatásokkal és kiegészítésekkel, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság jelenleg is érvényes alaptörvénye. Az 1960. évi új Alkotmány szellemében fogad­ta el a Csehszlovák Nemzetgyűlés az új család­jogi törvényt, amelyet a Törvénytárban 1963-ban 9. szám alatt hirdettek ki, s amely 1964. április 1-én lépett hatályba. Ezzel egyidejűleg lépett hatályba az 1964-ben 40-es szóm alatt kihirde­tett új Polgári Törvénykönyv is, amelynek egyes rendelkezései - így a házastársak hányadnélküli osztatlan közös tulajdonáról szólóak - szoroson összefüggenek az új családjogi törvény rendel­kezéseivel. Az 1960. évi új Alkotmány 26. cikkelye kimond­ja, hogy az anyaságot, a házasságot és a csa­ládot az állam védi. Az állam és a társadalom gondoskodik arról, hogy a család az ifjúság fej­lődésének egészséges alapja legyen. A több gyermekes családoknak az állam külön könnyí­téseket és támogatást nyújt. A 27. cikkely pedig arról rendelkezik, hogy a nők egyenlő érvénye­sülési lehetőségét a családban, a munkahelyeken és a közéletben a munkafeltételeik különleges rendezése, valamint a terhességben és az anya­ságban nyújtott különleges egészségügyi gondos­kodás biztosítja, (folytatjuk) Dr. BERTHA GÉZA Nagyon nehéz tapintatosan és finoman meg­fogalmazni levelére a i'álaszt, mert enyhén szólva bosszantó és elképesztő, mennyire két­ségbe tud esni a legkisebb szellőfuvallatra. Érthető, hiszen „vattában” nevelték, és hogy az előbbi képpel éljek, a széltől is óvták. Lehet, hogy az első mondatok elolvasása után sírva fakad és megsértődik. Mert eddig csak finom és halk szóval próbáltak a lelkére be­szélni, körüljárták, minden kívánságát lesték. Sajnos, férje nem tudhatta, milyen mimó­zát kapott, s ki sem derült, amíg a szülőknél éltek. Igaz, néha félig tréfásan fölemelte a hangját, ha a nagymama — a Maga édes­anyja — el volt foglalva, nem főzött vacso­rát és ö — véletlenül a feleségétől kérte. Persze, Margitka, Maga még az ujját sem dugta soha mosogatóvízbe, nem arra nevel­ték, arra sem, hogy „kiszolgálja a férjét". Ű legyen hálás, hogy Maga hozzáment. A duzzogás, az engesztelés egy-két hónapig még csak a kibéküléseket édesítette, a szülők főztek, vették a kozmetikai- és a mosószere­ket, illetve fizették a mosodát, rendben tar­tották a lakást. Maga — miután megkapta a diplomát — pihent, majd munkájával ismerkedett. Az állást is a papa szerezte, a kezdő diplomás fizetését arra fordíthatta, hogy ruhatárát kiegészítse, ajándékokat ve­gyen a családnak. Most a lakást is megkapták a szülők jó­voltából, azzal bocsátották útnak Magát, hogy még néhány ezrest az ifjúházas kölcsönhöz hozzácsapnak, hadd rendezkedjenek be ked­vükre, s most már éljenek önállóan, álljanak a saját lábukra. Ettől Maga kiborult, ideges lett és fáradt, mert képtelennek érezte magát, hogy meg­szervezze a házimunkát, beossza kettejük — kölcsönnel is megterhelt fizetését. Azon tört ki a nagy veszekedés, hogy a férje szóvá tette, nem hagyhatnáj-e legalább egy időre abba a méregdrága „tuzexos" rúzsok, lakkok vásárlását... mert fontosabb dolgokra kell a pénz. „Nem elég, hogy elvárja tőlem: főzzek, takarítsak — még mondjak is le mindenről, amit lánykoromban a szüleimtől megkap­tam.” Azt elfelejtette megjegyezni, hogy ebben a munkában ő is szívesen vesz részt, csak éppen egyedül nem kívánja 'vállalni. Háborgásra a férjének lehetne oka, aki okosan beosztó, szerényebb anyagi lehetőségű, nagy családban nőtt fel. Nem várt mindent a szülőktől, egyedül, a saját erejéből tanult, keresett és talált kedvére való munkát, és szeretné kialakítani közös életüket. Persze, nehéz a dolga, mert Maga eddig mindent készen kapott, dolgozni, önerejét próbára tenni nem tanult meg. Szereti a férjét — azt írja. Akkor viszont szedje össze magát, és próbáljon meg úgy dolgozni, élni, ahogyan a környezetében, munkahelyén a többi fiatal házaspár. Amit könnyen szerez-kap az ember, könnyen kiad­ja a kezéből, nem becsüli. De a munka értéke által talán megtanulja, milyen fontossági sorrendben követhetik egymást egy háztar­tásban a bevásárlások, kiadások. Ha képes­ségeit, megszerzett tudását szívós munkával kamatoztatja, akkor rájön, hogy igazi öröme abban telik az embernek, amiért meg­dolgozott. Üdvözlettel CÉL»]

Next

/
Thumbnails
Contents