Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-13 / 7. szám
A múlt századbeli gavalléros banditák állítólag ezzel az udvarias felszólítással támadtak rá áldozatukra ... bár ki tudja, így volt-e vagy sem. Mindenesetre tréfás szállóigévé vált. A tőkés világban az élet számos területén a könyörtelen kenyérharc, az ádáz versengés dzsungel-törvénye uralkodik. így a szórakoztató iparban is - kezdve a (izedrangú varietéktől a távolról sem veszélytelen szórakozásokkal kecsegtető óriási vidámparkoktól és a kommerszfilm-gyártástól egészen az előkelő Kennedy Center-ig vagy a Metropolitanig — egyet jelent: ha ki akarod elégíteni az esztelen igényeket, ha „benn" akarsz maradni, ha sikert akarsz, ha sok pénzt akarsz, mindent kockára kell tenned, gyakran a saját életedet, vagy akár a gyermeked életét is ... MORETTI, A KIRÁLY Függetlenül a bulvárlapok magasztalásától és a hangzatos hírveréstől, a legkomolyabb szakértők az illuzionisták királyának tartják Hans Morettit, akinek minden fellépése megdöbbentő, felejthetetlen élmény. Mindig tökéletesen kidolgozott számokkal lépett fel, akár mint hipnotizőr, vagy gondolatolvasó, vagy mesterlövész; ki tud szabadulni a legfurfangosabban rátekert láncokból. Egyik legsikeresebb számában „eltűnt" egy kartondobozban, amelyet a nézők döftek át 16 karddal, s ő ez alatt a néhány pillanat alatt átöltözött klaunná, szabályszerű maszkot festett, és ismét kipattant a dobozból tyúkkal vagy galambbal a vállán. Az egyik inflációs hullám alaposan megemelte a belépőjegyek árát, foghíjasak lettek a nézőterek. Moretti tudta, hogy nagyobb pénzért nagyobb látványosság dukál, ráadásul már túl sok illuzionista dolgozott hasonló számokkal. A művész új attrakciója lélekzetelállító volt: egy 12 méteres lánccal tetőtől-talpig megbéklyóztatta magát, s helikopter emelte 100 méter magasba, amint fejjel lefelé lógott egy égő kötélen. A kötél 120 másodperc alatt égett végig, ennyi ideje volt Moretlinak, hogy a láncokból kiszabaduljon, megragadja a pótkötelet, s épségben földet érjen. Az életveszély látványos és reális volt, de Moretti tapasztalatával a pillanatok töredékéig minden mozdulatot ki lehetett számítani, így mutatványa biztonságos volt. Persze nem ő volt az egyedüli, más neves csillagok is vakmerő számokat produkáltak. S mikor egy újabb inflációs hullám tovább emelte a belépőjegyek árát, s rohamosan apadt a közönség, Morettinak, ha nem akart leszorulni a ranglétráról — márpedig nem akart, nem akarhatott, hiszen mint minden nagy művész, ö is megszállottja hivatásának -, új számot kellett kidolgoznia. Olyat, amilyet a világ még nem látott, olyat, amit egyhamar nem fognak utánozni, legalábbis nem ilyen mesteri tökéllyel. Tavaly mutatta be, s élete legnagyobb sikerét aratta vele, határtalan elismerést mind a közönségnél, mind szakmai körökben. De milyen áron ... ? A Hobby c. nyugatnémet lap írja le részletesen a mutatványt: „Két nagyöbű revolver céloz egyenesen a homlokára, és senki sem tudja, milyen töltény következik, vak-e vagy éles. A művész halántékán verejtékcseppek gyöngyöznek, egy hosszú pillanatra lehúnyja a szemét. „Hála szellemem és gondolataim erejének, tudom, milyen töltény következik..." mondja fojtott hangon. Aztán parancsolón csattan a hangja: „Tűzi" Aki a revolvereket tartja, habozva, óvatosan tapogatja ki a ravaszt, végül is lenyomja mindkettőt. A halálos csendben két lövés dörren, és Moretti máris kilép a „tűzvonalból", meghajol, és szemmel láthatóan élvezi a döbbent meglepetést. A szakértőknek tartott előadásán a töltényekre vonatkozó valamennyi elméletet megdöntötte: minden mozdulata világosnak, teljesen megfigyelhetőnek tűnt. Ott volt a két revolver, az egyik hat-, a másik nyolclövetü, és ott voltak a töltények, összesen 52 darab — 26 éles és 26 vaktöltény, amit mindenki szeme láttára kevert össze. A jelentkezők közül valóban senkinek sejtelme sem lehetett róla, milyen töltényekkel tölti meg a töllénytárat. Aztán következett a próba, amit egy másik önként jelentkező végzett. Moretti összpontosított, s közölte: „Az első töltény éles". A célpontok ebben az esetben porcelántányérok voltak. Következő bejelentései is pontosak voltak, további tányérok repültek diribdarabra; öt lövés az egyik, három a másik revolverből. A helyzet egyre idegfeszitőbb lett, Moretti felkapott egy széndarabkát és gyors mozdulatokkal a homlokára rajzolta a célpontot. „Most egy mindenre elszánt lövészre van szükségem, mert a vonakodás tönkretenné az egész mutatványtI" Természetesen, akadt ilyen, két lövés dörrent, s „a Német Szövetségi Köztársaság legvakmerőbb illuzionistája" máris kiadta az utasítást: „Ürítse ki a tölténytárat!" A szétlőtt tányérok cserepei csörömpölve hulltak a földre. Hogyan tudhatta ... ? Jövedelmezőbb kenyérkereset, iparkodás a jobb, kényelmesebb megélhetésre, bizonyos életszínvonal elérésére — természetes, emberi dolgok. De a tőkés világban sokszor kényszerű versenyfutássá torzulnak az inflációval, a jó „job“-ra éhesen leső konkurrenciával. És senki sem ütközik meg, ha hároméves apróságok naphosszat „dolgoznak" mint reklámbébik, senki sem veszi észre a loholó kifutófiú kimerültségét, sőt megszokott jelenséggé rsNzi
