Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-25 / 48. szám
ELADÓ^GONDOK Miért olyan kevés a mosoly és a kedves szó a pult mögött? — Kérdezzük mi, vásárlók, akik megrövidítve érezzük magunkat, ha az elárusítónőtől nyájas szó helyett kurta választ kapunk, s csaknem bocsánatot kértünk tőle, amiért zavarni mertük. Ám most nem a vásárlók sokat emlegetett kifogásairól volt • szó, hanem arról, ami az elárusítónőkbe fojtja a kedves szót, meleg mosolyt. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága adott alkalmat a kereskedelemben dolgozó nőknek, megtanácskozzák, milyen segítségre lenne szükségük, hogy kulturáltabbá tehessék a kiszolgálást. Csaknem kétszázötvenen jöttek össze, közülük százhúszan a pult mögül... Állami és szövetkezeti üzleteink dolgozóinak háromnegyed része nő. Munkafeltételeik kialakításánál tehát tekintettel kell lenni arra is, hogy a kereskedelmi alkalmazott nemcsak dolgozó nő, hanem anya és feleség is. Szlovákia kereskedelmi dolgozóinak évente húsz százaléka van szülési szabadságon. Már a terhesség ideje alatt fáradékonyabbak, ingerlékenyebbek. Visszatérve a szülési szabadságról idegesebbek, gondterheltebbek, figyelmetlenebbek, nem tudnak kiegyensúlyozottan a munkájukra összpontosítani, mert a gyermekgondozási szabadság után egy másik problémával is hadakoznak: hol helyezik el gyermekét? 1976-tól, amikor Kassán (Koäice) megnyitották a Zdroj első bölcsődéjét (35 gyermek számára), a kereskedelmi hálózat üzemi bölcsődéinek befogadóképessége 214 helyre nőtt. További 110 gyermek van még a nemzeti bizottságokkal és más vállalatokkal közösen épített bölcsődékben. 1977-ben elsőként Nyitrán (Nitra) létesítettek mikrobölcsődét, majd SpiSská Nová Vesben, PreSovban, Senicában, Komáromban (Komámo). A Jednota jelenleg 885 óvodai és 305 bölcsődei férőhellyel rendelkezik. Saját bölcsődéjük van Galántán, óvodájuk Léván (Levice). Az üzemi óvodák, bölcsődék építése nehéz, hiszen az üzletek, ahol az édesanyák dolgoznak, távol vannak egymástól. Számukra nagy gond az is, ami a többi dolgozó nőnek könnyebbség: a nyitvatartási idő. Az üzlet és a bölcsőde, óvoda nyitvatartását csak nagyon kevés helyen sikerült összehangolni. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy az elárusítónők felmondásának huszonöt százalékában indokként a gyermekről való gondoskodás szerepel. Nem csoda tehát, hogy a kereskedelemben az olyan nőnek örülnek, akinek már felnőtt gyermekei vannak. Náluk viszont más jellegű panasz kerül előtérbe. Azoknak, akik húsz-huszonöt éve elárusítók, az állandó állás, a megengedettnél nagyobb súly emelgetése megviselte a lábukat, hátgerincüket. Állami üzleteinkben még mindig 5809 nő kénytelen a megengedettnél nagyobb súlyt emelni. A Zdroj üzleteiben 1192, a Zelenina boltjaiban pedig 2354 nőnek engedélyezték a nagyobb súly emelését; a Jednota 1734 nő esetében már targoncákkal, különböző ésszerűsítésekkel megoldotta az árumozgatást, további 3800 eladónőnél azonban nem tudták kiküszöbölni a túlterhelést. Gyakoriak a- megbetegedések az üzletek gyenge fűthetősége, a rendszertelen kosztolás miatt. A vállalat vezetőinek állandó gondja: kit állítsanak az üzletbe, ha az alkalmazott megbetegszik, amikor ráadásul munkaerőhiánnyal küszködnek. A Zdroj elárusítónőinek csak 27 százaléka ebédel üzemi konyhán. Ha figyelembe vesszük, hogy a dolgozók többsége ingázó, akinek nincs lehetősége másképp főtt ételhez jutni, ez nagyon kevés. Sok helyen hiányoznak az alapvető higiéniai követelmények, a Zelenina elárusítóhelyeinek negyven százalékában nincs ivóvíz sem. Az alkalmazottaknak ilyen körülmények között is meg kell birkózni a napi forgalommal, ki kell elégíteni az egyre igényesebb vevőket. A kiskereskedelmi forgalom csupán az 1976—1980-ban több mint harminc százalékkal emelkedett. Viszont ennek arányában nem javultak a kereskedelmi dolgozók munkafeltételei. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága azért rendezte az értekezletet, hogy javulást, megoldást keressen ezekre a kérdésekre. Mert a találkozón részt vettek a legilletékesebbek is: Rudolf Netík, az SZLKP KB osztályvezetője, Dezider Goga, a SZSZK kereskedelmi minisztere, Pavol Tonhauzer, a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezet elnöke, akik nőszövetségünkkel közösen keresik a megoldást a legsürgetőbb problémákra. Hogy elégedett legyen eladó is, vevő is. H. ZSEBIK SAROLTA ajon mi készteti a nőket arra, hogy megfosszák magukat attól a végtelen örömtől, amelyet csak a szoptató anya adhat gyermekének lés önmagának?“ — kérdezi Benjamin Spock, a világhírű gyermekgyógyász az anyáktól. A válaszokat meghallgatva (írásunk első részében) most ugyanezt a kérdést tesszük fel a szakembereknek: gyermekorvosnak, pszichiáternek, kutatóorvosnak. Mennyiben megalapozottak a kismamák érvei — ellenérvei? — Bősön (Gabcíkovo), a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás községében beszélgettünk előzetesen a kismamákkal. Az eredmény nem jobb, nem rosszabb az országos átlagnál. Ami mégis figyelemre méltó, az a járási kórház újszülöttosztályának úttörő munkája, a „drákói rend“, ahogy mostanában beszélnek az osztály életéről. — MUDr. Rummer Mária, az újszülöttosztály vezetője, a „drákói“ módszerek megteremtője, tizenhat évi gyakorlatát összegezi a felvetett kérdéssel kapcsolatban. — Az anyák, főleg az első szüléskor nincsenek felkészülve a szülésre, az anyaságra. Vagy pedig csak a szülésre összpontosítják figyelmüket, erejüket, és arról nem is gondolkodnak, hogy a világra jött gyermeket nekik táplálni is kell, még mindig a saját testükből. A terhestanácsadáson mindig szólunk erről, de ez nem elég. Többet, sokrétűbben, nyíltabban kellene beszélnünk az anyaság gyönyörű, de nem problémamentes összetevőiről. Szülés után az anyának éppen elég lelki és testi gondja van önmagával. Nagy és nehéz, kimerítő élményen ment át, saját magának is szüksége van a helyrerázódásra. Mégis ki kell iktatni gondolataiból azt a terjedő (vagy már nagyon is elterjedt) nézetet, hogy kényelmesebb a tápszert elővenni, mint szoptatni. És ha a dolgok mélyére néznénk, menynyi nevelési hiányosságot, mulasztást kellene még a szülés pillanatától kezdve egyszerre pótolni. Hogy csak egyet említsek, ami külön témát érdemelne: döbbenetes dolognak tartom, hogy olyan lányok, asszonyok szülnek az osztályunkon, akik (gyermekkorukban) nem játszottak babával. Veszteség ez érzelmi életükben, anyai ösztöneik fejlődésében... Éppen egy évvel ezelőtt radikális „belső“ intézkedést hoztunk. Azért „belső“, mert semmiféle előírás nem szabályozza, csupán tapasztalataink és felelősségünk tudatában tettük — szerénység nélkül mondhatom — a jövő nemzedék érdekében: Megszüntettük a mesterséges táplálást. A statisztikai adatok, és most már saját tapasztalataink alapján is bizonyíthatjuk, hogy az anyáknak csupán egy százaléka nem tud szoptatni. Nálunk pedig, mint általában szerte az országban, és a fejlett államokban mindenütt, már tömegméreteket öltött a mesterséges táplálás. Kerestem az okokat: vajon kiben lehet a hiba? Az anyákban vagy bennünk, egészségügyi dolgozókban"? Bár végkövetkeztetést most még nem mondok ki, az már nyilvánvaló: a módszerünk bevált. Az újszülöttek súlya nem csökken többet szülés után, mint azelőtt. A baba az ötödik-hatodik napon hazamehet a szülészeti osztályról. Egy kis türelemmel minden csecsemő „megtanul szopni“, ha egy sikertelen szopás után kiéhezik, jobban igyekszik a következőnél... A tejmirigyek pedig „munkára“ kényszerülnek... — És mi van a hatodik napon túl? — Az anya otthoni környezete ... hát ez az, amiért már nem tudunk jótállni... Bizony sok anyuka fut viszsza mindjárt az első napokban: Tessék felírni Sunárt, nincs tejem ... Lázas a gyerek ... Nem tud enni... Talán könnyebb volna a kétségbeesett anyukának egykét doboz tápszert felírni, de nem ez a célunk. Az első, amit kérdezek tőlük: Hát hová is lett az az anyatej? ... Aztán egy kis beszélgetés után kiderül. Mert tulajdonképpen van, csak kevés ... csak vizes ... csak attól sír a gyerek ... csak attól hízok ... csak azért nem hízik a baba... Mert ugye mindegyikük környezetében található egy (vagy több) „nagyokos“, aki sürgősen felvilágosítja, tanácsokkal látja el a fiatal, tapasztalatlan, gondjaival küszködő anyukát. Éppen elég sokszor gondunk, hogy újra megindítsuk (ha még lehet) az apadozó tejet, és megmagyarázzuk az anyának: rossz anyatej nincsen, minden cseppje kincs, és ez a legtöbb, amit gyermekének adhat... — Milyen általános csecsemőgondozási-szabályt adhatnánk a valóban tapasztalatlan anyáknak? — Egyetlen dologhoz tartsák magukat: várják és fogadják nagy szeretettel a kisbabát minden családban. Amit a szülészeten vagy szülőktől, ismerősöktől halinak, tanulnak, az csak égy vázlat, attól sokban el lehet térni. A csecsemő is ember, egyéni bánásmódra van szüksége, hiszen az ő élete — szokásai, testi-lelki fejlődése születése pillanatától — önálló emberi élet. Általában azt mondjuk, hogy három óránként etessük a babát. De van, akinek ez az idő kettő és félre rövidül, másnak három és félre nyúlik... Az egyik csecsemő több folyadékot kíván, gyakrabban iszik, a másik kevesebbel is beéri... Igényeit, kívánságait senki nem tudja, nem érzi jobban, mint az édesanya. A fiatal kismamák forduljanak bizalommal a gondozó nővérhez és a gyermekorvoshoz, és fogadják is meg a tanácsukat. Bizonyítsák be, hogy gyermekük testi és lelki fejlődése számukra a legfontosabb, éppen ezért szoptassák is kisbabájukat. Meghosszabbított szülési és gyermekgondozási szabadságuk lehetővé teszi az anyáknak, hogy gondtalanul együtt éljenek gyermekükkel ... — És az apák mit csinálnak addig? — tesszük fel a következő kérdést MUDr. Alica Sikulovának, a Pezinoki Kerületi Pszichiátriai Intézet pszichiáterének.
