Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-30 / 5. szám

' ^ befagyott ablaküvegen le-1 Keletünkkel, körmünkkel IB I „törtünk“ utat kíváncsi I gyerekszemünknek. Látni I akartuk, hogyan fogják meg a disznót. A szomszédok segítettek.

Manapság az ország minden tájáról jönnek a gyerekek megfogni a disznó fülét, farkát. Anyák, apák örömére hangos az udvar. Unokasereg ficánkol a hóban, sárban - még jó, hogy a házat erős alapokra rakták. Fájóbb a csend, a begyepesedett udvar.

Pirkadatkor visítás hasít végig a kerteken, szalmaláng csap magasba — „no, most már önthet, gazduram“. A szalmából nem sokat tesznek, csak úgy, hagyományt tisztelve. Majd a gáz, az jobban perzsel. (1-2.)

Aztán forró vizet a kopaszra! A megázott, barnára égett bőrt

viszi az éles kés. Utána fehéren sárgán ragyog a szalonna bőre.

Leemelik a nagykaput — hentes asztalnak.

— Az meg ott a hurkáját —

Dani csodálkozva, közben nagyot harap a fasírozottból, kenyérből, csak úgy állva. (3.)

Juhászéknál, Ipolyvarbón (Vrbovka) négy markos ember birkózik a disznóval. A disznó rúg, visít, hányja-veti magát, de ereje, állati ösztöne megtörik. Közel háromszáz kilója ellene fordul. (Ez az oldal hatoda lehet súlyának.)

Régi disznóölés jut eszembe: nagyapám dédnagyapám parancsára úgy rakta kupacba a havat, hogy az útról ne lehessen látni, mekkora malacot ölnek. (Ugyan hol vennénk ma annyi havat, hogy a hárommázsás malacot ne lássák?)

— Anyjuk, hány helyre kell aprólék? — az asszonya a kezén számolja: négy, öt, kevés az ujjak száma ... Hurka, kolbász tekeredik a zsíros asztalon, abárolt szalonna sorakozik katonás rendben. (4.)

— Jönnek a bakuszokl - Az Ipoly mentén Varbó, Bússá (Busince) környékén ez is a disznóöléshez tartozik. Régen a fiatalok, öregek egyaránt szívesen öltöztek be. Kapegy kis kóstolót, de volt, hogy a hátukra is egy „csomagot“. Mert a bakusz szemtelen; mindent megkóstol a disznótoros háznál, mindenkit megcsókol. (5.)

A hókupac ^ögé bújtatott malacnyi hízót, a kotnyeles bakuszokat mintha magával ragadta volna a tavaszi hóolvadáskor zavarossá duzzadt Ipoly árja.

Kép és szöveg: NAGY LÁSZLÓ