Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-28 / 44. szám

A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettesek: NESZMERI SÁNDOR JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA Szerkesztőségi titkár: DUSZA ISTVÁN Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nő­szövetség KB 2IVENA kiadóvállalata, 897 19 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőséq 897 36 Bratislava, Martanovi­­cova 20. Telefon: köz­pont: 585 02, titkárság: 585 19, főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat - Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél - Előfize­tési díj negyedévre 23,30 Kcs. - Külföldi megrendelések: a Pos­ta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgá­lat - PNS, Ústredná expedíció a dovoz tla­­ce, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nán 6. Ma­gyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizet­hető bármely postahi­vatalnál, a kézbesítő­nél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.— Ft. — közü­leti 220.- Ft. Csekk­számlaszám MNB 215— 96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodosloven­­ské tlaciarne, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Nagy László felvétele OKTOBER 31-E VILÁGTAKARÉKOSSÁGI NAP Mennyi pénzünk van? Ilyen kérdést nemigen szoktunk feltenni egymásnak. Kinek mennyi a pénze, az többé-kevésbé magánügy, legföljebb akkor kerül szóba, ha éppen fogytán van. Októ­berben már hagyományosan mérlegeljük a lakosság pénzgazdálkodását — megtart­juk a takarékossági napokat. A takarékossági napok huszonötödik év­folyamát két jelmondat jegyében tartjuk: „A takarékossági napok a jól gazdálkodók napjai" és „A rendszeres takarékosság a családi költségvetés szilárd alapja". Az első jelmondat a munkahelyi takarékos­ságokra az ésszerű gazdálkodásra utal. Mert tulajdonképpen az egyéni takarékos­kodás is itt kezdődik. Ahogyan a munka­helyen gazdálkodunk, ahogyan a közös vagyonnal takarékoskodunk, olyan mérték­ben tudunk bánni a magunkéval is. Minél jobb eredményeket érünk el munkánkban, annál több kerülhet saját pénztárcánkba. A Szlovák Állami Takarékpénztár kimu­tatása szerint a hatodik ötéves terv tarta­ma alatt lakosságunk 13,5 milliárd koronát helyezett el a takarékpénztárakban. Ezzel június 30-ig a lakosság takarékbetéte el­érte a 46 milliárd 400 millió koronát. Az utóbbi időben nagyon sokan szerve­zett formában (vállalati, ifjúsági, készpénz nélküli folyószámla) takarékoskodnak rend­szeresen; számuk már elérte a kilencszáz­­ezret. Közkedvelt a fiatalok jutalékos ta­karékoskodása is; fennállásának 11 éve alatt 1 milliárd 764 millió koronával emel­kedett a betétek összege. Előrelátó, megfontolt takarékoskodás ez. Vannak célok, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, haszná­lati cikkek, amelyeket nem lehet egy fize­tésből megvenni. Ezek megvásárlásához rendszeres takarékoskodásra van szükség. Ebben segítenek a különböző nagyságú kamatokat kínáló betétkönyvek. Persze az így „félretett" pénz népgazdasági szem­pontból sem holt tőke, ebből folyósítják a lakosságnak nyújtott különböző kölcsö­nöket. Csupán a hatodik ötéves terv ideje alatt a lakosságnak 1 millió 403 ezer kölcsönt adott a takarékpénztár, több mint 17 milliárd 592 millió korona értékben! Ennek az összegnek csaknem a fele laká­sok építését és a fiatal házasok lakberen­dezését segítette. 1953-tól a Szlovák Állami Takarékpénztár 340 ezer kölcsönt nyújtott lakásépítésre, több mint 10 mil­liárd korona értékben. S az utolsó* öt év­ben családi házak, tömbházak, szövetkezeti lakások építésére több mint 61 ezren vet­tek fel kölcsönt. Az egyéb kölcsönök közül meg kell még említeni a vásárlásra nyújtott összegeket, amelyek a hatodik ötéves terv időszaka alatt elérték a 4 milliárd 128 millió koro­nát. Láthatjuk, milyen fontos szerepe van nemzetgazdaságunkban a takarékosság­nak. A pénz, amit munkánkért havonta kopunk, nem lesz holt töke, hanem cél­tudatosan szolgálja terveink megvalósítá­sát. Fontos tehát, hogy a pénzzel jól gaz­dálkodjunk, ne csak a takarékossági na­pokon, hanem az év minden napján. Ne szórjuk el pénzünket haszontalan dolgokra, hanem megfontoltan, okosan gazdálkod­junk vele. Ez az alapja egyéni jólétünk­nek, életszínvonalunk emelésének is. Zs. S. KOMMENTÁRUNK Francia jellem és kínai ínyencfalatok Valéry Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök egy­hetes kínai látogatását a ven­déglátók gondosan, a diplo­mácia követelményeinek, írott és íratlan illemszabályainak megfelelően előkészítették. Attól a pillanattól fogva, hogy a ma­gasrangú vendég lába a ven­déglátó földjére lép, napirend­je a lehető legrészletesebben megírt forgatókönyv szerint ala­kul. Sokszor még a látogatás befejeztével kiadandó közös közlemény szövege is készen áll, amiben utóbb esetleg csak egy-két jelző módosul, némi szórendi változás fejez ki vagy hallgat el menet közben ki­mondott árnyalatokat, finomsá­gokat. Mert más a teljes né­zetazonosság és megint más a nézetazonosság ... A francia elnök kínai látoga­tása az utóbbi tekintetben szo­katlanul rendhagyó volt. Már ott-tartózkodása kezdetén vaj­mi kevés, de inkább semmi sem utalt arra, hogy a közös köz­leményben miképpen kell majd megfogalmazniuk az illetékes írnokoknak a nézetek azonos­sági fokát. Sőt, amint a végén kiderült, ha törték, hát hiába törték a fejüket. Ugyanis a francia elnök tisz­teletére rendezett fogadóson, diszebédeken és vacsorákon, a kínai vezetők - közmondásos évezredes udvariassági hagyo­mányaikhoz híven - a kínai konyha legjobb inyencfalatait saját kezükkel rakták a vendég tányériára, de körítésként poli­tikai nézeteiket is kínálták. Sze­mére vetették például nyugat­európai kollégájuknak, hogy a vitás nemzetközi kérdések ren­dezésével kapcsolatos francia álláspont túlságosan „elnéző". Két fogás között azt is felrótták Giscard d'Estaing-nek, hogy májusi találkozója Leonyid Brezsnyevvel „a Szovjetunióval szembeni engedmények meg­nyilvánulása* volt. Továbbá ki­oktatták arról is, hogy „szüksé­ges a nemzetközi helyzet kiéle­zése, valamint egy világszövet­ség létrehozása a Szovjetunió és a szocialista közösség or­szágai ellen*. Egy-két kérdés­ben - talán a cukros lében pácolt pekingi kacsánál - ösz­­szecsendültek a nézetek, de ettől a vendéglátók nem hatód­tak meg. Csak Vietnam és Kambodzsa, illetve Afganisztán kérdésére bólintott rá a ven­dég. A legnagyobb falatot mindenekelőtt Teng Hsziao­­ping rakta a francia államfő tányérjára, amikor nyíltan kije­lentette, hogy Kína mindent megtesz egy „erős* Nyugat- Európáért, ha az szembeszegül a „hegemonizmussal* (értsd: a Szovjetunióval). Ezután - és hadd folytassuk a megkezdett kulináris hangu­latban és nyelvezetben - Valé­ry Giscard d'Estaing megkö­szönte a kínai konyha inyenc­falatait, melyeket számára oly körültekintő gonddal főztek, s közölte, hogy a francia kül­politika alapja a nemzetközi enyhülésre való törekvés, és hangsúlyozottan elutasította Kí­na felhívását, hogy Francia­­ország csatlakozzon a szocia­lizmus elleni „közös fronthoz*. A diszétkezésen jelenlevő diplomaták szerint a vendég­látók a politikai körítést úgy tálalták, hogy az erősen sértő volt a más nézetet valló ven­dégre nézve. Ezzel szemben a pekingi vezetés úgy döntött, hogy ilyen mély és nyilvánvaló nézetkülönbség nem érdemes az írott szóra. Vagyis: hogy „aki nem lép egyszerre..." annak a látogatásáról nem ad­nak ki közös közleményt. (Persze, ettől a francia repü­lőgépgyártás tovább szállítja Kínának a Mirage-vadászgépe­­ket, dehát az üzlet az Kínában is, Franciaországban is üzlet.) LANG ÉVA €il& A 42. hét a nagyvilágban Hétfő: — A Koreai Munkáspárt VI. kongresszusán Kim ír Szén, a párt főtitkára egyebek között ismertette az ország békés újraegyesítésére vonatkozó tízpontos új javaslatot; a párt véleménye szerint egy közös megállapodás alapján létrehozott „demokratikus szövetségi köztársaság“ egységes nemzeti kor­mánnyal rendelkezne, és nem venne részt semmiféle politi­kai-katonai szövetségben vagy tömbben. Kedd: — Algériában a természeti katasztrófa — melynek követ­keztében mintegy 150 000-en maradtak fedél nélkül — követ­kezményeinek felszámolására háromszakaszos segélyprogramot hagyott jóvá a kormány, amely a legsürgetőbb feladatokon kívül ideiglenes lakóházak és iskolák építését, valamint a he­lyi közigazgatás mielőbbi felújítását irányozza elő. Szerda: — Budapesten az európai ifjúsági szervezetek kétnapos konferenciáján — amely az elmúlt 35 év legnagyobb európai ifjúsági találkozója volt — megalakították az Európai Ifjúsági Együttműködés Szervezetét azzal a céllal, hogy a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása és a teljes egyenjogúság alapján elsősegítse a szervezetek közötti párbeszédet, információ- és tapasztalatcserét. Csütörtök: — Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága megkezdte a vitát a leszerelésről, annak a húsz napirendi pontnak az alapján, amelyeket túlnyomórészt a Szovjetunió és a többi szocialista állam kezdeményezésére vettek fel a napirendre. Péntek: — Iráni repülőgépek ezen a héten már négyszer bom­bázták az iraki főváros, Bagdad ipari központját és a keleti elővárosban levő olajfinomítót. Iraki katonai jelentés szerint iraki csapatok súlyos veszteségeket okoztak az irániaknak. A katonai akciókkal párhuzamosan nemzetközi fórumokon tovább folynak az erőfeszítések a konfliktus békés megoldá­sára irányuló közvetítésért. Szombat: — Andreasz Papandreu, a Pánhellén Szocialista Moz­galom vezetője felszólította a görög kormányt, hogy vesse el azokat a terveket, amelyek Görögországnak a NATO katonai szervezetébe való visszatérését célozzák; az ellenzéki mozga­lom vezetője hangsúlyozta, hogy a kormány politikájával szembeni elégedetlenség miatt idő előtti általános választások kiírására van szükség. Vasárnsyp: — A múlt hét végén végrehajtott kínai légköri atom­robbantás nyomán keletkezett hatalmas radioaktív felhő elérte az Egyesült Államok nyugati partjait; a környezetvédelmi hivatal megfigyelői 9—12 km magasságban észleltek radioaktív szennyeződést. Szakértők véleménye szerint a kínai atom­robbantás legalább tízszer erősebb volt az 1945-ben Hirosi­mára dobott atombomba erejénél.

Next

/
Thumbnails
Contents