Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-28 / 44. szám

SZÁZ ÉVE, 1880. OKTOBER 25-ÉN SZÜLETETT BOHUMlR SMERAL Tizenhét esztendős volt Bohumír Smeral prógai diók, amikor aláírta a belépési nyi­latkozatot a Csehszlovák Szociáldemokrata Pártba. 1941-ben, hatvanegy évesen hunyt el Moszkvában a Komintern egyik vezetőjeként, a Nemzetközi Vörös Segély Végrehajtó Bizott­ságának tagjaként olyan múlttal, melynek alapján jogosan állapították meg a róla emlékezők: az osztrák—magyar monarchiában és Csehszlovákiában végigélte és végigharcol­ta a csehszlovák munkásmozgalom első nagy korszakát, századunk első négy évtizedében a nemzetközi munkásmozgalom vezéralakjai­nak, szervezőinek egyike. Már huszonegy évesen, a prágai egyetem joghallgatójaként ismert és elismert szerkesz­tője volt a kommunista sajtó elődjének, a Právo Lidunak. Huszonnégy évesen a Cseh­szlovák Szociáldemokrata Párt Központi Bi­zottságának tagja, s miután a századforduló első éveitől egyre erősödik a nemzeti függet­lenségi harc, mely sokhelyütt — különösen a Nagy Október után — a leghaladóbb szociális és politikai forradalmi áramlatokkal egyesült, Bohumír Smeral a cseh országrészekben, majd nemzetközi vonatkozásban is ennek a forradalmi irányzatnak lett a képviselője. A szociáldemokrata pártokon belül végbe­ment összes folyamatban (pl. a Cseh Szociál­demokrata Munkáspárt megalakulása) jelen­tős szerepe volt, minden esetben az egyre egységesebb és önállóbb baloldal élére állt. A marxista baloldali áramlatok kibontako­zásának tetőződésekor, 1921 májusában, ami­kor megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja, Bohumír Smeral tartotta a kongresszu­si beszámolót. Ez a kongresszus hagyta jóvá azokat a pontokat, amelyek által az új pár­tot felvették a Kommunista Intemocionálébo, s alelnökévé megválasztották Smeralt. Akkor­tól főszerkesztője a Rudé Próvonok, a párt központi lapjának, amely megjelenésének emlékére tartjuk a sajtónapot. S ha kommu­nista sajtónk hagyományaira hivatkozunk, annak forradalmi hagyatékait emlegetjük, akkor Bohumír Smeral szellemét is idézzük. Bohumír Smeral a CSKP KB tagjaként 1929- ben nemzetgyűlési képviselőként is szolgálta a párt politikáját. A húszas évek végén a Komintern kérésére Moszkvába költözött, ahol a Végrehajtó Bizottság, majd a VB elnök­ségének tagja lett. A müncheni árulást köve­tően a Moszkvában alakult CSKP külföldi vezetőségének harcos tagja lett. Haláláig — 1941. május 8-án holt meg — ugyanazért küzdött, amiért tizenhét évesen a munkás­­mozgalom harcosává lett: a munkások, a dol­gozó emberek jobb életéért, szabadságáért. A CSKP KB 18. ülése meg­győzően bizonyította, hogy az igényes belső és a mind bonyolultabb külső feltéte­lek között, a problémák és a fo­gyatékosságok ellenére, tovább fejlődött Csehszlovákia gazdasági potenciálja, fellendült, emelke­dett az életszínvonal. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB fő­titkára beszédében leszögezte: „Szocialista társadalmunk politi­kailag szilárdan, gazdaságilag erősen, kulturálisan fejletten, vi­lágviszonylatban szilárd helyzetet betöltve lép a nyolcvanas évekbe. A szocialista építés során meg­teremtett és a XV. kongresszus óta továbbfejlesztett anyagi for­rások, társadalmi és szellemi erő megbízható alapja a jövő évek feladatai és követelményei sike­res teljesítésének.“ A 6. ötéves terv megvalósítása kétségtelen sikerének tekinthet­jük, hogy az SZSZK-ban hozzá­vetőleg 25 százalékkal gyarapo­dik a nemzeti jövedelem, míg országosan 21—22 százalékkal. Te­gépekkel, tévékészülékekkel és egyéb tartós fogyasztási cikkek­kel való ellátottságában elérjük a legfejlettebb országok színvona­lát. Míg 1975-ben minden negye­dik háztartásnak volt személy­­gépkocsija, ma már minden har­madiknak. Tovább javult a táp­lálkozás összetétele, főleg azzal, hogy növekedett a hús, tej, gyü­mölcs, zöldség és az alkoholmen­tes italok fogyasztása. Az élet­­színvonal emelkedését tükrözi az is, hogy az emberek nálunk több anyagi eszközt fordítottak hazai és külföldi üdülésre. Csak az utóbbi négy esztendőben 30 szá­zalékkal több állampolgárunk utazott külföldre, mint az előző években. Nem azért emeljük ki ezeket a sikereket, hogy önelégültségben ringatózzunk, hanem bizonyítani szeretnénk: a gazdasági és a szo­ciális program céljai eléréséért vívott harc sok területen meg­győző eredményeket hoz. Ez egy­idejűleg elmélyíti meggyőződésün­ket, hogy elegendő erőnk és lehe­Előrehaladásunk meggyőző eredményei 1980. OKTOBER 14-15-ÉN TARTOTTA ÜLÉSÉT AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA kintettel a feltételekre, ez nem kevés! Az SZSZK gazdasági fej­lődésének általában sikeres dina­mikája döntő mértékben az ipar­nak köszönhető, amelynek terme­lése a 6. ötéves tervidőszakban több mint 33 százalékkal fog nö­vekedni, míg országosan 25 szá­zalékkal. A 6. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági termelés az előző ötéves tervidőszakhoz képest, az általában rosszabb időjárási fel­tételek ellenére, hozzávetőleg 9— 10 százalékkal lesz nagyobb. A mezőgazdasági termelés fej­lesztésével tovább növeltük a hús és egyéb állattenyésztési termé­kek fogyasztását, és e tekintet­ben elérjük az élenjáró államok szintjét. Persze, az állattenyészté­si termelés ilyen mérvű növelését részben a takarmánygabona fo­kozott behozatalával kellett el­érnünk. A személyi fogyasztásban, a mennyiségi növekedés mellett, javult az összetétel is. A háztar­tások hűtőszekrényekkel, mosó­tőségünk van a nehézségek és az akadályok leküzdésére, szocialista társadalmunk továbbfejlesztése útján. A CSKP XV. kongresszusán és az SZLKP kongresszusán hang­súlyoztuk, hogy igényesebbé és bonyolultabbá váltak a feltételek. Ez elsősorban a fejlett szocialista társadalom építésének igényes céljaiból és feladataiból s termé­szetesen a világ általános fejlődé­séből következik, amely objekti­ven hat népgazdaságunkra is. A 6. ötéves terv feladatai teljesíté­séért vívott küzdelemben ez a prognózis nemcsak igazolódott, hanem a feltételezettnél még bo­nyolultabb formában jelentke­zett. Maradéktalanul nem tudtuk teljesíteni mindazokat a feladato­kat, amelyeket a CSKP XV. kongresszusa és az SZLKP kong­resszusa tűzött elénk, az állami, a gazdasági és a társadalmi szer­vekben, illetve szervezetekben dolgozó kommunisták elé. Számos vállalat, szakág és ágazat eltért a 6. ötéves terv feladataitól, rész­ben objektív, de nagymértékben szubjektív okokból is. Értékelve a pártnak, valamint a párt-, az állami és a gazdasági szervekben, illetve szervezetek­ben dolgozó kommunistáknak szí­vós harcát, az FSZM, az ifjúsági és a nőszövetség, valamint más társadalmi szervezetek számos tisztségviselőjének aktivitását, sok élenjáró kollektíva lelkiismeretes, áldozatos munkáját és jó ered­ményeit, még kritikusabban kell tekintenünk azokra, akik nem já­rultak eléggé hozzá a kitűzött célok eléréséhez. Elsősorban azt kell bírálnunk, hogy az irányító stábok, a minisz­tériumoktól a vállalatokig, nem mindenütt és nem minden eset­ben fejtettek ki megfelelő igye­kezetét a belső tartalékok mozgó­sítására, a fogyatékosságok kikü­szöbölésére, nem harcoltak elég­gé erélyesen a munkafegyelem és a felelősségérzet megszilárdítá­sáért, a tudományos-műszaki ha­ladás, a nyersanyag, fűtőanyag és energia, valamint a termelési alapok jobb kihasználása és a gazdasági fejlesztés egyébb ténye­zői útján a gazdaság intenzívebb fellendítéséért. A 7. ötéves terv kidolgozásá­nak eddigi munkálatai arról ta­núskodnak, hogy a fűtőanyag, az energia, a fémek és néhány to­vábbi nyersanyag erőforrásainak lassúbb növekedése mellett kell biztosítanunk a további gazda­sági fejlődést, miközben az előző tervidőszakokhoz képest kisebb arányban fog gyarapodni a mun­kaerők száma, s a világpiacon számolnunk kell termékeink ér­tékesítésének mind igényesebb feltételeivel. Az ilyen korlátozó feltételek leküzdése érdekében jóval határozottabban kell mozgó­sítanunk az összes termelési té­nyező felhasználásának tartalé­kait. Elsőrendű feladat jobban felhasználni és értékesíteni a nyersanyagot, az energiát, az alapanyagokat, az állóalapokat és az emberi munkát, szélesebb mé­retekben érvényesíteni a tudomá­nyos-műszaki haladást, határo­zottabban tökéletesíteni az egész beruházási folyamatot, fokozni gazdaságunk exportképességét és növelni részvételünket a szocia­lista gazdasági integrációban. Csak ezen az alapon érhetjük el szociálpolitikai programunk céljait, biztosíthatjuk és emelhet­jük tovább az elért magas anyagi és kulturális életszínvonalat. (Részletek Peter Colotka elv­társ az SZLKP Központi Bizott­ságának október 14-i ülésén el­hangzott beszédéből.) CES

Next

/
Thumbnails
Contents