Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-21 / 43. szám

L. GÁLY OLGA ÖT HATÁROD RT v. Amsterdam Úti harmonogramunk szerint általában estére érkeztünk egy-egy állomáshelyünk­re. Ezúttal Amsterdam várt ránk, csak­hogy nem közvetlenül a városban, ha­nem a mintegy félórás autóútra levő kis Woerden városkában kaptunk szállást. Kiderült, hogy ez a megoldás nagyon kellemes, mert csendes, családias kis szállóban pihenhettünk. A woerdeni „De Eenhoorn“ (Egyszarvú, másként Bakkecske) szálloda amilyen kicsi, olyan modern. A bőséges reggeli­nél mindenki dicsérte a komfortot. Külön izgalmat keltett a piest’anyi Vavro házas­pár tapasztalata, akiket egy kifejezetten „szex-lakosztályban" helyeztek el. A pá­vakék színben kárpitozott bútorok, a rej­tett hangulatvilágítás és a hálószoba közepén gömbölyített csempével körülvett fürdőkád . . . Azután Amsterdamba autóbuszoztunk. Szinte természetesen adódott a kérdés: hol látunk útközben igazi holland szél­malmot. Ez a vágyunk is teljesült. Ki­szálltunk és körüljártuk az érdekes szer­kezetet, amely valamikor fontos szerepet játszott a talajvíz elvezetésénél, de ma már csak mutatóban van belőlük. A szél­malom környéke festői, nem hiába csá­bította ide ez a táj oly gyakran Rembrandtot. xxx Amsterdamba a Kennedy sétányon ér­kezünk. A Züider-Seebe torkolló Amstel folyó partján a 13. században települt egykori kis halászfaluból világvárossá fejlődött Amsterdam egyes jjontjain 1-4 méterrel a tengerszint alatt fekszik, ami egyébként Hollandia területének 40 szá­zalékára jellemző. A települést a tenger nemegyszer elárasztotta, ezért már 1275- ben megépítették az első gátat, amely­nek helyén ma kikötő van. KACSÁK ÉS HIPPI-REZIDENCIA Amsterdam legszebb útjai a vízi utak. Sók ház, akárcsak Velencében, vízben áll, alsó ablakain be is úszhatnának a fíjrdőző kacsák, egyenest a pecsenyés­­tálra. A városnak egyébként 50 csator­nája és 400 hídja van! A csatornák fél­körben épültek, felülnézetből pókháló­­szerűek. Az utcák a csatornák mentén kanya­rognak. A partoknál lehorgonyzott hajó­kat méregdrága turistaszállókként is ki­használják. A véletlenül megüresedett hajólakásokat nyomban megszállják a hippik, akik persze bért nem hajlandók fizetni. Amsterdam egyik különlegessége a ma már kiöregedett valamikori első hippi, aki egy ilyen hajón rendezkedett be. Mi is megbámultuk rezidenciáját, amely a legelképesztőbb kocátoktól tar­­ká I lőtt. Az egyetem épülete előtt kerékpár­parkoló, a rengeteg jármű leláncolva, rekeszekben várja gazdáját. A városban 30 ezer diák jár egyetemre, bár a jelen gazdasági helyzetben elég nehéz az el­helyezkedés. IRÁNY: A MÚZEUMOK A délelőttbe még sok minden bele­fért. Láttuk Anna Frank volt otthonát, ahol rejtőzött, és ahol megírta világhírű naplóját a saját és a hollandiai zsidók tragikus sorsáról a fasiszta megszállás idején. Megcsodáltunk néhány tipikusan holland stílusú házat, meghosszabbított nyakukon a harang alakú tetővel. Mind kissé előredőlnek, a talajviszonyokhoz alkalmazkodó statika miatt. Előbukkantak olaszosan tervezett házak is, az Alge­­meine Bank Nederland viszont indiai stílusú, talán a Holland Indiából - az egykori holland gyarmatról — hozott ha­tás alatt. Akárcsak Belgium, Hollandia is évszázadokon át gyarmattartó ország volt, ugyancsak billiós értékeket zsákmá­nyolt ki gyarmati földjéből és népéből. A kötetlen életstílus, amelyet a hollan­dok - hála éppen ennek a gazdaság­nak — folytathattak és részben még ma is folytatnak, a monarchikus államforma ellenére a szabadság és demokratizmus látszatát kelti. Érdekes, hogy annak ide­jén Jan Commeniust is vonzotta ez a „szabadság földje". Ide települt és itt is halt meg, itt a sírja. Ennek a demok­ratizmusnak mond ellent Rembrandt, a nagy németalföldi festő sanyarú sorsa. Megnéztük a szerény házat, ahol élt és meghalt. A Westerkircheben elhelyezett sírjánál ma örökértékű művészetének a világ minden tájáról ide sereglő csodá­­lói róják le kegyeletüket. xxx Vilma királyné szobra mellett jutottunk el a Főtérre. Közepén a Hősök emlék­műve körül kiképzett lépcsőkön Amster­dam alvilága, léhűtői lebzselnek. Tanúi voltunk, amint a rendőrség gyakori raz­ziáinak egyikét tartotta a hippik közt. Főleg drogot, kábítószert kerestek ná­luk. A kábítószeresek igen leleményesek, ártatlanul ható fényképezőgépekben, termoszokban csereberélik a drogot, a pénzt. Ebben az ellentmondásos hangulatban jutunk el a királyi palotához, amelyet 365 pillér emel meg, különben 1 méter mély vízben állna. A Holland Bank gyö­­györű, modem épületére viszont éppen a vízzel vigyáznak. Könnyű, gyors ebéd után a Rijks Mú­zeumba látogatunk el. Nekem minden eddiginél mélyebb élményt adott. Eláll­dogáltam a csodálatos Rembrandtok, az Éjjeli őrjárat, a Saul és David, a Két néger portréja és az önarcképe előtt. És Johannes Vermeer lágy pillantásé leányfeje, vagy Frans Hals gyermekfeje! így sorolhatnám vég nélkül. Hasonló értékeket nyújtott a nem messzi Vincent van Gogh Múzeum is. HARLEM - DE NEM NEW YORKBAN Első napunk délutánján útba ejtettük Harlemet is, az Észak-Holland provincia székhelyét, a nagy exportra dolgozó virágkertészet központját. Megnézzük a várost, a változatos szépségű virág- és gyümölcspiacot, belépünk a székes­­egyházba, ahol valaha a 12 éves Mozart és a 10 éves Schubert orgonáit, xxx Az élményekben gazdag nap után jót aludtunk a „Bakkecskében", majd más­nap ismét — most már poggyászostól — Amsterdamba kocsiztunk. Ott ki-ki kedve szerint bolyonghatott, hajózhatott, mehe­tett a zsebpénzét elkölteni. Néhányunkat a híres Bolhapiacra vitt a kíváncsiság. Valóságos Bábel ez, a vi­lág minden nyelvén kínálják, kérik a világ minden elképzelhető portékáját. Magam is horgára akadtam egy figurá­nak: mintha Chagall képe elevenedett volna meg. Egy szakállas, tengerész­sapkás, fekete csizmás idős kereskedő szaladgált a földre terített jókora pony­ván hegyekbe halmozott áruja körül. Nem is szaladgált, inkább táncolt egy magnó rock and rock ritmusára, ügye­sen adta-vette az árut, és úgy látszott: neki is, a vevőinek is az az érzésük, hogy jó vásárt csináltak. (folytatjuk) Moldován Domokos felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents