Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-07 / 41. szám
azonban népek és nemzetek az emberek nyelvén beszélnek: elnémulnak a bombavetők. Népek megértése és békéje ma nem a szobatudósok álma, de népek egyetlen eredményes védekező lehetősége a barbarizmus ellen. A közös veszedelem a legjobb összekötő. És ez a közös veszedelem adva van: a Duna-medencét elnyeléssel fenyegető német fasizmus brutalitásában. A kassai magyarság egy hét előtt Rákóczi nagyságának áldozott, de vajon vállalta-e mai értelmét is? Rákóczi szabadságharca az itt élő népek harci manifesztációja volt a német hatalmi uralom ellen. Ma ez a veszedelem ezen a földön újra aktuális. Tegnap még Ausztria volt a válaszfal, ma az imperializmus leghohóbbja a nyakunkon! Nem a magyarok nyakán, nem a csehek, szlovákok, románok, szerbek és horvátok nyakán, de a Dunamedence nyakán! Rákóczi kesergője — „Jön a német, dúl-fúl, éget, mindent pusztít; rabol, kerget, hajh, már mit tegyek?” — ma új és keserűbb értelmet kapott. Nekünk azonban tudnunk kell, hogy mit tegyünk! Az antifasizmus internacionáléja — népek, nemzetek és vallások közös demokratikus tábora — ma Közép- Európa egyetlen mentsége! A magyar, ha élni akar, nem lehet újra a német imperializmus Ady szövegezte „mesebeli Jánosa”. A történelem folyamán egy nép sem vérzett annyit a németség érdekében, mint a magyar. Nézzétek a vér utolsó statisztikáját: a világháború halottainak arányszámában a magyar hősi halottak vezetnek. Ki meri mondani, hogy ez az irtó szám magyar érdekeket trágyázott? A szolgaveszély a magyarságot eddig is a németellenes táborba hajtotta, szabadságharcai mindig a németek ellen irányultak. Most nagyobb a veszély, és az ellenállás mégis kisebb! A magyarság nagy része még ma sincs tudatában annak, hogy történelme a közép-európai antifasiszta táborba utalja, hogy a csehszlovák demokrácia védelme — elsőrendű magyar érdek is. A mai manifesztáció a demokrácia védelmét — mely nem csehszlovák belügy. de közgp-európai feladat — történelmi szükséggé nyilatkoztatja ki. Kérdés, hogy ezzel szemben a magyarság mint kisebbségi nemzet, a magyar nyelv mint jövöalap ennek megfelelő elbánásban és védelemben részesül-e az itteni demokráciában? Ki tudna itt zavar nélkül igennel felelni? Nem kell messze mennünk. Itt a szomszédban a kassai kiállítás elsikkasztott magyar feliratai lehetetlenül rossz szolgálatot tesznek ennek a demokrácián belüli néptestvéri demonstrációnak. A masaryki gondolat és a szlovenszkói demokrácia valósága között még ma is áthidalhatatlan az ellentét. A kassai kiállítás most már szépségtapaszokkal átragasztott sovinizmus, bizonyítja, hogy az itteni népek és nyelvek testvérként és egymást erősítőn még •ez alkalommal sem találkozhattak. Ezt itt, ezen a helyen, így brutálisan meg kellett mondani. Ha a magyar író ezt kimondja, akkor ez a valóság illúziómentes kinyilatkoztatása. A demokrácia veszélyének a felmutatása a csehszlovák demokrácia felé, a Duna-tér földrajzi magját alkotó magyar népért és magyar nyelvért! A csehszlovák demokrácia élethalálharcban áll egy inferióris ellenféllel szemben. A harc legitimációja és apropója mindkét részről a kisebbségi kérdés. A fasizmus — farizeus módon — a kisebbségi kérdést csak hódítási ugródeszkának használja, mellyel szemben a demokrácia csak a kisebbségi megbékülés pozitívumát játszhatja ki. Ha a demokrácia erre képtelen: elvesztette a csatát. Épp ezért a közvetlen fronttól a legutolsó zugig, Prágától Kossáig egységes és mindenütt jelenvaló demokratikus szellemnek kell kisebbségi megbékülést előmozdítania. Minden más az ellenség malmára hajtja a vizet! A csehszlovák demokrácia ma a szabad Közép-Európa lehetőségének utolsó bástyája. A csehszlovák demokráciának — melynek napjaink világtörténelmi szerepet utaltak ki — méltónak kell mutatkoznia erre a küldetésre. Csehszlovákiának ma közép-európai példát kell statuálnia, itt félmegoldásokkal nem lehet kísérletezni, itt eddig volt többségi haszonélvezeti demokrácia helyett kötelezettségi — egyformán mindenkire kiterjeszthető — demokráciát kell demonstrálni. Napjaink Közép- Európa sorsát évtizedekre határozhatják meg. Ha Csehszlovákia népei nem találkozhatnak demokratikus közösségben, akkor a Duna-medence többi népei is elmulasztották a legjobb alkalmat Közép-Európa demokratikus megalapozására, és a fasizmus eleve csatát nyert. A dunai népek térképét majd átmázolják egy új névvel, és az utódok Közép- Európa helyett a „Szolgák országa” névre fognak döbbenni. Ez lesz örökségünk; és elődünk, ősünk, Ady Endre hangján újra kérdezheti majd valaki, hogy miért nem ébredt fel „e szolga-népek Bábele” ? Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, o'áh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. Miért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádokon? A szlovenszkói magyar író az itt élő népek testvériségét igenelve az utolsó szó jogán Adyt idézte, mert a felelet — Közép-Európa felelete, magyarok és nem magyarok felelete — még mindig nem hangzott el. Ady demokratikus hittevésre szólította Közép-Európa népeit. A dunai népektől függ, hogy milyen lesz a döntő felelet. Demokrácia vagy fasizmus? Élet vagy halál? Szabadság vagy szolgaság?! Elhangzott a kassai antifasiszta manifesztációs gyűlésén; 1938. július 31-én, ahol Klement Gottwald, Major István és Viliam Siroky után a szlovák írók nevében Laco Novomesky, és a csehek nevében Marié Pujmanová beszélt. FÄBRY ZOLTÁN Üzenet Kanén ét Az egykori kassai (Kosice) Munkásotthon épülete EEH
