Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-30 / 5. szám
J\ KÖrfYV PimDEPÍKIÉ „Szeresd a könyvet, a tudás forrását“ — a Gellei (Holice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola negyedik osztályának könyvszekrényén áll ez a felirat. Az osztály magánkönyvtára — pedagógusuk szorgalmazásából. Mesekönyvek, ismeretterjesztő irodalom, verskötetek, hazai és magyarországi kiadványok. Nehéz lenne megállapítani, hogy otthonról a helyes magatartás, az öltözködés kultúráján kívül mit hoznak magukkal a gyerekek. De ők már visznek haza. Azoknak a szülőknek is, akik a munkaidő letelte után kertjükben, fóliasátruk alatt dolgoznak — mert dolgos, szorgalmas nép él errefelé, s nemcsak a Csallóközben. De már nem az a nemzedék, amelyik ösztönösen átveszi az ősök örökségét, a munszeretetet. Ez már gondolkodó, könyvekből is élő nép. A munkásházaspár büszke szépen berendezett házára, gazdag könyvtárára. Esténként együtt olvasnak kilenc-tízéves fiukkal. A gyerek azonban eleibóbiskol a könyv fölött, szívesebben kapcsolja be a televíziót. A szülők elkeseredettek: hiába adnak szépirodalmat a kezébe, hiába olvasnak ők maguk is, a példa nem hat. Az egyik oldalon nyűg, a másikon a keserűség. A gyereknek csak az otthon megtalálható Jókai-. Móricz-, Mikszáth-könyveket kínálták fel, a kilenc-tízéves fiú pedig nem értette. Nem vonzotta a számára még nehéz irodalom. Taszítani kezdték a remekművek, s lehet, hogy soha többé nem kedveli meg sem Móriczot, sem Mikszáthot, sem Jókait. A jószándék rossz irányba haladt, . rossz vágányon. S egy életre elveszhetett volna egv olvasó, ha nincs, aki utat nyisson Verne, Boáena Némcová és a magyar mondák világába, hogy ott kedvére tegyen fölfedező utakat. Olvasómozgalmunk is ezt a célt szolgálja. Elvezetni a könyvhöz azokat a lányokat, asszonyokat, akiknek otthoni körülményei ezt nem tették lehetővé. Mert a kalendáriumon kívül nem volt más könyv a házban. Mert szégyen volt olvasni, titkolni való, csak a rest háziasszony vett könyvet a kezébe. Mert nem jutott idő az olvasásra - dolgozni kellett a megélhetésért. Mert nem egy-két gyermekről kellett gondoskodni, hanem ötről, hatról, s mellettük jó ba munkát könynyítő dalolásra, mesemondásra jutott idő főzés, mosás, takarítás közben. Falun nem volt könyvtár - legföljebb itt-ott akadt egy munkáját szívvel-lélekkel végző pedagógus, aki nemcsak a gyerekek nevelését, hanem szüleik látóhatárának tágítását is feladatuknak, hivatásuk velejárójának tartották. A városi könyvtárakba nem a munkások vagy az ö gyerekeik jártak. Ennek a generációnak a gyermekei a mai szülők. Azok is, akik szüleik nyomdokában haladnak, s azok is, akik nemcsak szakirodalmat, szépirodalmi műveket is megvesznek (nem dísznek). Számukra egy kissé ellenpélda szüleik magatartása — nemcsak a munkának, az örök gyűjtésnek, anyagi biztosításnak akarnak élni. Olvasnak. Ez jó. De vajon mit? Amit a szomszéd ajánl — a rongyosra olvasott krimit? Amit a könyvtáros ajánl? Nem mindegy, az sem, hogy anyanyelvén olvas-e az ember, vagy sem. Könnyebben, szívesebben, értőbben olvas az ember az anyanyelvén, biztonságosan mozog segítségével, általa, vele. Olvasómozgalmunknak nem az a küldetése, hogy a raktáron levő könyveket, amelyeket senki sem venne meg, az olvasni akaró asszonyokra rátukmálja, hanem az, hogy minden dolgozó lánnyal, asszonnyal, akiből édesanya lesz, megszerettesse a betűt, megtanítsa tájékozódni az irodalmi értékek világában, rávezesse a jó, értékes irodalomhoz vezető útra. Mert a betűre szívesen rákap az ember — felnőtt és gyermek egyaránt —, ellopja a házi íróival együtt — felfedezésére, munkára, az alvásra szánt órákból azt a néhányat az élet feltárására, megismerésére. Nem lényegtelen azonban, hogy elringatja-e magát az ember, álmokat kergetni vonul-e félre rongyosra olvasott könyvvel (aminek annyi köze van az irodalomhoz, hogy valamelyik szépirodalmi könyvkiadó gondozásában jelent meg), vagy még attól sem fél, hogy az olvasmányélmény felkavarja, felizgatja, nem hagyja nyugodni, gondolkodni kényszeríti — akár éjszakákon át. Aki azelőtt csak tankönyvet olvasott — azt is ritkán —, a könnyed, úgymond olvasmányos regényeket kedveli, ami nem megerőltető. Aki még az újságfoszlányt is átböngészte, az igényes irodalmat keresi, kedveli. Ezt hidalja át A könyv mindenkié olvasómozgalom, melynek kötelező és ajánlott könyvei között vannak alapozók (ilyen Szabó Magda Abigélje, Vincent Sikula Muskátlija), de vannak már nagyobb fölkészültséget, mélyebb elemzést igénylők, mint Csingiz Ajtmatov A fehér hajó vagy Galgóczi Erzsébet Vészküszöb c. könyve. Kétszeres küzdelmet kell vívnia annak, aki felnőtt korában kap rá az olvasásra. A választásnál jobban oda kell figyelnie, hiszen bepótolnivalója hatalmas mennyiségű, és át kell ugornia néhány lépcsőfokot, amelyeken a gyerekkoruktól olvasó kényelmesen, módszeresen lépked, tempója egyetlen szabályozója olvasáséhsége, mohósága. Gyermekének is szívesebben ad könyvet az az édesanya, aki maga is olvas. Tudatosabban kötődik hazájához, népéhez, szülőföldjéhez az, aki anyanyelvén olvasott könyvek által ismeri meg népe, szülőföldje, hazája történelmét, kultúráját és tanulja megbecsülni más népek történelmét, kultúráját. A Szlovákiai Nőszövetség szándékát olvasómozgalmunk indulásakor csaknem kétezer olvasónk — nőszövetségünk magyar nemzetiségű tagjai — köszöntötte örömmel. Kérték, igényelték a kötelező és választható olvasmányokat. Kicsit megcsappant olvasási kedvük, amikor a könyveket c -k korlátozott példányszámban kaphatták kézhez. Felhívásunkra, hogy egyéni megrendeléssel, jelentkezéssel biztosítsák az olvasómozgalom soronkövetkező könyveit, az elmúlt évben a vártnál kevesebb igénylés érkezett be. Remélhetőleg nem az olvasókedv lett kisebb. Valószínű, hogy az olvasókörök, csoportok munkájának megszervezése, működésük módja nem alakult még ki. Lapjainkat igényes, tájékozott, minden őket segítő kezdeményezést hálásan fogadó édesanyák, asszonyok, családok olvassák. Olyanok, akik a jó könyvet kézbe veszik, szeretik, értik, becsülik. Örömmel szervezik az író-olvasó találkozókat is, s ha íróink egy községben, kisvárosban dedikálnak, százszámra fogynak el ott könyveik. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága a napokban rendezi meg a magyar olvasómozgalom idei országos szemináriumát. A cél egyértelmű: szeretné még hatékonyabbá tenni a magyar nemzetiségű tagság kultúrpolitikai nevelésének formáit, kibontani lehetőségeit. Bízunk abban, hogy ezen a szemináriumon közös erővel — nőszövetségi funkcionáriusok, járási módszertani tanácsadók, könyvtárosok, könyvterjesztők, írók, szerkesztők — megtaláljuk a hiányzó láncszemet, mely a Szlovákiai Nőszövetség e művelődés- és nemzetiségpolitikai törekvését a nők könyvszeretetével szilárdan összekötheti. És pedagógusaink, könyvtárosaink, népművelőink segítségével szervezett formát kaphat e nemes elképzelés. GRENDEL AGOTA 70. születésnapja alkalmából köszöntjük Lőrincz Gyula érdemes művészt. (Grafikáit a Dózsa katonái és a Kosúti sortűz című ciklusból válogattuk.)
