Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-30 / 40. szám
31 ÉVE ALAKULT MEG A NÉMET DEMOKR Ha azt kérdezik tőlem, mi ragadott meg leginkább utolsó NDK-beli utamon, nem kell sokáig gondolkodnom. Az ifjúság nevelése. Munkára nevelése. Két családnál voltam látogatóban. Sussyék tizenkét éves fia a szekrény zárjával bajlódott. Kicserélte, mert elromlott. Hozzáértéssel forgatta a csavarhúzót, s ami a legjobban meglepett, a papa csak állt és nézte. Nem szólt bele. Másnap Helgóéknál tizenegy éves „mázolómesterrel" ismerkedhettem meg. Klaus mustársárgára festette éppen a fűtőtest bordáit. Olyanra, mint a konyhabútor. Az „összhang" kedvéért és tehetségének megcsillogtatására. Egyik papa sem ért a szerszámokhoz. Honnan Üvegpalota maszatos falakkal L. GÁLY OLGA ÖT HflTtiROn RT ív. Rubens jegyében Antwerpen városa Paul Rubens flamand festő kultuszának jegyében él. Utunk hatodik napján, a hozzánk tartósan hűséges napsütésben érkeztünk az „ezerarcú" forgalmas belga kikötővárosba. Antwerpent, a fontos ipari központot a gyémántcsiszolás és a gyémántkereskedelem tette ismertté. Évszázadok óta itt sürgölődtek a világ legjelentősebb gyémántszakemberei, és tevékenységüktől függött a máig mozgalmas börze, illetőleg a börzén érdekeltek sorsa. Amióta a kereskedelmi forgalom súlypontja a Scheldekikötőből áttolódott az északkabbra fekvő tengeri kikötőbe, megkopott a város képe. A magunkfajta turistáknak Antwerpen ezer arca közül a legvonzóbb az, amely kultúráját - múzeumainak kincseit, a gótikus építészet remekeit - mutatja; a szépen megkomponált modern felhőkarcolók, a dúsan zöldellő parkok és a Schelde vizén sikló fehér hajók is varázslatosak. A Schelde-kikötőben Meunier „Rakodómunkások" című szobra lenyűgöző, a kis „ékszer" terek a különleges, keskeny, tornyos homlokzatú lakóházakkal kedves látványt nyújtanak. A legemlékezetesebb az apró kerti kávéházaival hívogató hangulatos Rubens tér; itt csaknem valamennyi bolt a nagy festő nevét viseli. Nyelvismeretünkre támaszkodva a Bonaparte-eszpresszóba tértünk be, de a felszolgálónő nem volt hajlandó franciául beszélni - ragaszkodott a fián nyelvhez. Kis ízelítő volt ez a belgiumi nemzetiségi villongásokból. MEZÍTLÁBAS PARADICSOM A Middelheim parkot nem túlzás paradicsomnak nevezni. Smaragdzöld, selymes pázsitján, az árnyas fák és a változatos színekben tobzódó hortenziabokrok között talán a világ leggazdagabb szabadtéri szoborkiállítása tárul a szemünk elé. A puha fű csábításának és a szobortól szoborig vándorló sajgó lábunknak engedve csakhamar sokan követjük a kisgyermeküket kosárban magukkal cipelő fiatal svéd turisták példáját és mezítláb sétálgatunk. Valamennyi százat nehéz lenne felsorolni, bennünket Henry Moore (annak idején a bratislavai Nemzeti Galéria kertjében is kiállított) Királyi párja, Émile Antoine Bourdelle Ijazó Herkulese, Aristide Maillol Folyója, Max Bill szép ívű rézformációja, Ossip Zadkin Főnixe, Gustav Seitz Francois Villonja, Varga Imre magyar szobrász 1965-ben alkotott Prometheusa, Camiel Breedam Napszekere, Periclo Fazzini Sybillája nyűgözött le. HOLLAND FÖLDÖN Eddig csak könyvekben olvastam róla, újságban ritkábban, mert bel- és külpolitikája meglehetősen eseménytelen. A TV-ben felvillantottak néha jellemző képet valamelyik nagyvárosáról a gyarmati felszabadító mozgalommal, az infláció szülte sztrájkokkal és az ide is átszivárgón terroristákkal kapcsolatban. Hallottam, olvastam a holland fapapucsról, főkötőről és a szélmalmokról. Tudtam azt is, hogy földjét a tengerszint alatti mélysége miatt szüntelenül védelmezni kell a tenger behatolásától. Később kiderült, Hollandia nemcsak a szélmalmairól, de a kerékpározásról is híres. Állítólag itt a gyerekek hamarabb megtanulnak biciklizni, mint járni. Hága felé robogva elsősorban a kiváló minőségű utat és a környezet rendezettségét érzékeltem. Az út elején mintha még mindig belga földön járnánk, nem észlelhető a talajszint fokozatos süllyedése. Vezetőnk menet közben adatokat olvas be a mikrofonba; a hollandok az utolsó 50 év alatt 350 ezer hektár földet hódítottak el a tengertől. A nemrég elkészült 28 kilométer hosszú autópálya - két oldalán a kerékpáros-sávokkal - ugyancsak része a tenger elleni ún. „polderprogramnak", mert egyúttal magas gátat is képez az örök ' ellenséggel szemben. HÁGÁBAN A forgalmas, mozgalmas kikötőváros nekünk csak rövid megálló. Jellegzetesen keskeny, magas épületek egyike előtt romantikus, fűzfákkal övezett tó vizén vadkacsa család úszkál. Az épület a város szépművészeti galériája, termeiben Rembrandt, Rubens, Franz Hals, Pellegrini, Van der Heyde, Weermeer, Ruizdeal remekei. Szívesért elidőznénk a városban, de indulunk a tengerhez. A szokatlanul szép májusban megnyílt Scheweningen tengeri fürdőhelyen az idény. A parton ennek megfelelő a forgalom. Az egyik halárusnál finom sült lepényhalat és hozzá ropogós hasábburgonyát vásárolunk, kicsit sütkérezünk a verőfényben, beszívjuk a só- és halszagú tengeri levegőt és megbámulunk egy nagy lelkinyugalommal, félmeztelenül napozó leányt. Amikor fotósaink lencsevégre kapják, csak nevet, a partnere azonban féltékenyen elhessenti a kíváncsiskodókat. Azután robogunk tovább, végig a tengerparton, hatalmas szállodák és épülettömbök mentén, üzlet sehol, aki az itt lakók közül vásárolni akar, az beutazhat, vagy bekerékpározhat a belvárosba. 1 Mi még önellátók vagyunk. Zuzka Minácová táskájából magyar cseresznyepálinkát varázsol elő. Az egyetlen pohár kézről kézre, szájról szájra jár. Jólesik a hosszú korty a halcsemege után.
