Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-30 / 40. szám
JS KÖZTÁRSASÁG tehát a kamaszfiúk barkácsoló készsége? Klaus vezetett el a Berlin-Wuhlheide-i parkba, az DNK megalakulásának harmincadik évfordulóján átadott Ernst Thälmann pionírházba. Közelről kedves látványt nyújtott az üvegpalota falára tapadt sok pisze orr, maszatos kéz. A hatéven aluliaké. Akik sóvárogva várják, hogy múljon az idő, legyenek már ők is iskolások, úttörők, okik bemehetnek a csodálatos palotába, ahol annyi érdekeset lehet csinálni. A tervezők számítása ebben is _ bevált. Az óriás „kirakat”, amely látni engedi a belvilágot, vonzerő. Fogva tartja a gyermeki kíváncsiságot. Mi minden van ebben a kétszáztizenhárom méter hosszú, százhúsz méter széles épületkolosszusban, nem tudnám felsorolni. Annyit megjegyeztem, hogy többek közt nyolc különálló, ötven méteres úszómedence, egy hatszáz. egy kétszázötven és egy százötven férőhelyes kultúrterem. Műtermek, zenetermek, háromszáz műhely, kabinet, melyekben a kis geológusok, csillagászok, a jövő elektro- és építészmérnökei, fém- és famegmunkáló szakemberei, természetbúvárai, előadóművészei és megszámlálhatatlan más foglalkozás iránt érdeklődök kapnak „szakképzést". Nyugdíjas lakatosmester érdeklődik a tájékoztatónál. Ö is szívesen foglalkozna a gyerekekkel, otthon úgyis csak rozsdásodnak a csontjai... A szervezőtitkár máris két órát iktat be számára a másnapi órarendbe. A félemelet hetvenkettes termébe, ahol Sussy fia, Hans a zárak reparálását tanulta. Azt mondják, délutánonként nemcsak a gyerekek versenyeznek, ki ér előbb az üvegpalotába. A felnőttek is, a „ki tud többet adni a gyereknek” mozgalom hívei. Kétezer gyerekkel naponta háromszáz képesített pedagógus és mester foglalkozik. Mellettük — szabad idejükben — előadóművészek, élsportolók, tudományos dolgozók. Mert legalább olyan jó dolog tanítva szórakozni, mint szórakozva tanulni... Teherautó érkezik. Papírt, műanyagtekercseket, fémtörmeléket hoz a műhelyeknek. A hulladékanyagból, amelyet a védnökségi üzemek küldenek — a mesterek irányításával, a kis „inasok” keze alatt érték születik. Olyan érték, melynek most a gyerek, a család, az iskola — később az egész társadalom látja hasznát. J. HEGEDŰS MAGDA Mivel Bermonnál nem volt kontraindikáció, dr. Goodman a neuroleptikus altatás mellett döntött. Tudta, hogy Spalleket — mint a legtöbb ortopédsebészt — nem érdekli, mivel altat az altatóorvos. — Mit érdekel engem, mivel kábítod el, csak kába legyen, hogy rótehessem azokat a rohadt árleszorítókat. — így a sebész, ha megkérdezték, milyen altatást kér. A neuroleptikus altatás vegyes eljárás. A beteg bizonyos mennyiségű ideg- és fájdalomcsillapítót kap. Dr. Goodman Droperidolt és Fentanylt alkalmazott előszeretettel. Ez után Pentothallal elaltatják a beteget, és nitrogénoxidullal biztosítják az alvást. A kurárét az endotracheális tubus bevezetéséhez szükséges vázizomzatellazításra és általános relaxációra adják. Az altatás mélységét a műtét közben a szükség szerint beadott fájdalomcsillapító, illetve altatószerekkel biztosítják. Ehhez árgus szemekkel kell figyelni a beteget. Ezért szerette dr. Goodman ezt az eljárást. Gyorsabban telt az idő, ha el volt foglalva. A műtő ajtaja kinyílt, és az egyik műtősfiú segített Mary Abruzzinak betolni Berman hordágyát. Dr. Goodman azonnal munkához látott. Negyed egy múlt öt perccel. A vérnyomás 110/75 volt, a pulzus hetvenkettő, ritmusos. Mikor az érleszorító működni kezdett, dr. Spallek besuhant a szobába, és ettől kezdve minden gyorsan ment. Színpadias mozdulattal megnyitotta az ízületet. — Voilá - mondta a szikét a levegőbe emelve, és elgyönyörködött keze mozdulatában. - És most Michelangelo munkához lát. Penny O’Rilley halvány mosollyal átnyújtotta neki a meniscus-kést. — Fertőtlenítsék — mondta dr. Spallek, és odatartotta a kést az asszisztensnek, hogy az fertőtlenítőszert öntsön rá. Aztán a kést a vágásba helyezve, pár percig vakon kotorászott benne, és a plafont nézte. Mindig tapogatással, érzés után dolgozott. Csendes, őrlő hang, majd halk kattanás hallatszott. — Oké — mondta, és összeszorította a fogát. — Megvan á tettes. Kivette a sérült porcot. - Nézzenek ide! Látják ezt a kis szakadást a belső élen? Ettől fájt a lába pasasnak. Dr. Colbert a porcról Penny O'Rilleyre nézett. Mindketten helyeslőén bólintottak, de közben arra gondoltak, lehet, hogy a kis szakadás a vakvágás következménye. Dr. Spallek elégedetten lépett hátra a műtőasztaltól. Ledobta a kesztyűjét. - Dr. Colbert, kérem, fejezze be. 4-0 króm, 5-0 sima és 6-0 selyem a bőrre. A pihenőben leszek. - És távozott. Dr. Colbert pár másodpercig közömbösen törölgette a sebet. — Meddig tart még? - kérdezte dr. Goodman a maszkon keresztül. Dr. .Colbert fölnézett. — Gondolom, tizenöt-húsz percig. Dr. Goodman először csak egyetlen kamrai estrasystolét észlelt, melyet kompenzációs szünet követett. A monitorra nézett. Az asszisztens újra öltést kért. Dr. Goodman növelte az oxigénáramlást, hogy kimossa vele a nitrogénoxidult. Hirtelen újabb két estrasystolét észlelt, és a frekvencia körülbelül 90/percre emelkedett.- Hát ez mi a fene? - kiáltott fel dr. Colbert, és fölnézett a varrásból. Dr. Goodman nem felelt. Reszkető kézzel a fecskendő után nyúlt. — Lidocaint! — ordított a nővérre. Megpróbálta lehúzni a tűről a műanyag borítót, de nem sikerült. — Az istenit! — üvöltötte, és dühében a falhoz vágta. Fölkapott egy másikat, letépte róla a celofánt, és végre sikerült szabaddá tennie a tűt: Mary Abruzzi készségesen odatartotta a Lidocainos üveget, de dr. Goodman keze úgy remegett, hogy sehogy se boldogultak. Végül kikapta Mary Abruzzi kezéből az üveget, és belevágta a tűt. — A kurva életbe, ez mindjárt elpatkol - hüledezett dr. Colbert, és jobb kezében a varrattal, a balban egy finom fogú csipesszel a monitorra nézett. Mielőtt sikerült volna beadnia a Lidocaint, a monitor hirtelen visszaváltott a krízis előtti ritmusra. Dr, Goodman értetlenül meredt az elektronikus képernyőn megjelenő ismerős normális jelekre. A lélegeztető balonnal levegőt fújt Berman tüdejébe. A vérnyomás 100/60 volt, a pulzus percenként 60 körülire csökkent. A verejték patakokban folyt a homlokáról, végigcsorgott az orrán, bele az altatási naplóba. A szíve több mint 100-at vert percenként. Rájött, hogy az altatás bizony nem mindig unalmas. — Az isten szerelmére, mi volt ez? — kérdezte dr. Colbert.- Gőzöm sincs róla - felelte doktor Goodman. - Fejezd már be. Fel akarom ébreszteni a fiút. Szerette volna tudni, hogy noha Bermannak nincs spontán légzése, kezd-e magához térni. Ezt a szemhéjreflexen lehet ellenőrizni. Megnézte, de a reflexet nem tudta kiváltani. Aztán az érintés helyett fölhúzta a szemhéját, és valami különös dolgot látott. A Fentanyl összeszűkíti a pupillát, Berman pupillája mégis hatalmas volt. Szembogara szinte elnyelte a körülötte levő szivárványhártyát. A pupillalámpáért nyúlt, és belevilágított. A rubinpiros reflex visszajelzett, de a pupilla nem mozdult. Hihetetlen. Újra megpróbálta, aztán újra meg újra. Megdöbbenve meredt a semmibe, s csak két szót tudott kinyögni: — Jóságos isten! (folytatjuk)
