Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-16 / 38. szám
asszonyaival énekkari és spartakiád-próba után találkozni, holott a néhány évvel korábbi tapasztalat kísértett: a családi béke bánja, ha az asszony egy, másfél órát saját kedvtelésére szán. A beszélgetést most nekünk kellett abbahagyni, befejezni. Érsekújvárott (Nővé Zámky) mérföldkő-találkozón hallani a Hét szerkesztőségének tagjaival közösen: a valóságunkról nyert kép komplexebb a két lapot olvasva, s közös, megoldására váró feladataink lesznek egyszerűbbé nyitott szemmel járva, másokra is figyelve. Üjságírói munkánk, hivatásunk értelmét látjuk igazolni, ha számonkérik a ritka látogatást, mint Pelsőcön (Pleáivec), Serkén (Sirkovce), Simonyiban (Simonovce), hiszen munkájukat ők is úgy végzik, hogy példát sugallhat, másokat megoldáshoz juttathat, vagy éppen a sajtóvisszhang segítheti át őket az akadályokon. Mi tudjuk csak, mit jelent egy ilyen jegyzet-Hárcm dokumentumkép - Pelsöc, Ipolynyék, Őrös - olvasótalálkozóinkról. Az idén húsz különböző helyen füzet. Hetek, hónapok vagy akár évek múltán fellapozni, és ennek alapján újra útnak indulni. Régi nyilatkozatokat, véleményeket idézni, nyilatkozókat újra megszólaltatni. Így látni, érzékelni változó valóságunkat, a leírt szó súlyát, foganatját a hétköznapok gyakorlatában. A hatvanéves kommunista sajtóra emlékezünk idei ünnepünkön. Riportutak, olvasótalálkozók élményei, hozzánk küldött levelekben megfogalmazott vélemények teszik ünnepivé sajtónapunkat. Tapasztalásaink, a hallott és olvasott visszajelzések. Persze, nem minden oldható meg újságíró és újságolvasó véleménycseréje szintjén; nem minden óhaj, igény válhat valósággá. Országot, társadalmat építő közös dolgaink megfogalmazása, megvitatása és megvalósítása mégis összeköti napi gondjainkat. Lehetőség, kötelesség összegezni munkánkat. Milyen távlatokkal? Visszatekinthetünk első jöttünk össze esti beszélgetésre olvasóinkkal. Fotó: Nagy (2) és Könözsi (1) sajtótermékünkre is, amelynek emléke ünnepünk, vagy a felszabadulás utáni kezdő lépésekre, esetleg első járási számunkra, melyet alig egy éve jelentettünk meg, éppen összegező, összehasonlító szándékkal. Hogy — ismeretében — legyen mihez mérni eredményeinket, a megtett utat. A múlt és jelen ismerete fogalmazza meg az új tennivalókat. Amit elértünk: — közös munkánk eredménye — legyen a holnapi feladatok megoldásához szükséges erő forrása, egyéni, családi és közösségi céljaink, terveink alapja. Nem a sajtónap mondatja velünk: együtt az olvasóval. Szándék, cél ez! A közvélemény tolmácsolója, a gondolkodásmód formálója lenni. Erre kötelez a kommunista sajtó hatvanéves hagyománya, olvasóink igénye és bizalma. NESZMÉRI SÁNDOR
