Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-16 / 38. szám
Illetlen kérdések, avagy gólyamese felnőtteknek? — VITAZÁRÖ -Paulovics László felvétele Családi (fotó) kör pályázatunkra érkezett. Ilyen hamar vitazáró? — kérdezheti az olvasó, aki szereti kivárni, amíg mindenki elmondja a véleményét, csak azután szól hozzá. Igen, úgy döntöttünk, nem vitázunk tovább, ez o téma még nem érett meg a vitára. Sajnos nem. - Akkor ez egy kísérleti - egy rendhagyó vita volt? - kérdezheti a pontosságot kedvelő olvasó. Igen — kénytelenek vagyunk így nevezni. Eddigi gyakorlatunktól eltérően, amikor mindig a legidőszerűbb társadalmi kérdésben késztettük nyílt állásfoglalásra olvasóinkat. Számtalan Ifjú szemmel ankétot idézhetnénk: Hogy Anna és Péter boldog legyen, Briliáns a kötényzsebben, Kicsi vagy kocsi. Kinek van igaza, Nem nagy ügy, Egy fedél alatt. Nagy volt a visszhangja, számtalan a résztvevője ezeknek a vitáknak. Saját életük, magatartásuk példájával érveltek fiatal és idős olvasók, hogy tisztázzuk, mi a helyes ebben vagy abban a kérdésben. Most más volt a helyzet, s talán kissé a társadalmi háttérben húzódóbb a vitát kiváltó ok, maga a téma: Miről „illik” őszintén beszélni gyermekeinkkel; ha gólyamesével nevelünk, miért; és ha nem - mikor kezdjük el, hogyan és miért. Maga az eset, amire vitánk épült — úgy tűnik — véletlenül adódott. A gútai (Kolárovo) iskolába járó gyermekek szülei közül néhányon meggyőzték lapunk kétszáz vásárlóját, rendeljék le a Nő-t, mert a világnézeti neveléssel foglalkozó versennyel párhuzamoson olyan nyíltan tárgyalja a Családi kör rovatban a családtervezés, a házosság „intim" kérdéseit, hogy az nem való a gyerekek kezébe. Ugyanúgy nem való a gyerek kezébe az a számunk sem, amelynek a címlapján szülő nő látható, vagy az a szám, amelyben egy szülőotthonban készült riportunk van. Mit szól ehhez a többi olvasó? — kérdeztük. Megszólaltattuk a szckembert, egy egész osztálynyi gyerek írta meg őszintén, hogyan látja a szüleit — s szerintük a szülő hogyan látja gyermekét. A hozzászólásokból ilyen alapvető következtetést vonhattunk le: 1. A szülök többsége elfogadja a korszerű nevelési elveket, viszont ismeretanyaguk — tisztelet a kivételnek — nagyon szerény, eszköztáruk hiányos, módszertanuk kialakulatlan. Tudatosan vállalják a gyermekek őszinte felvilágosítását, de csak ösztönösen tudják megvalósítani ebben a szellemben a nevelésüket. Ők is tanulni akarnak -, hogy biztosabbon nevelhessenek. 2. A családi nevelésnek ez a legbelsőbb, legintimebb szférája még a felvilágosult, tudományos világnézetet valló, aszerint nevelni akaró szülők mindennapi gyakorlatában is azért válik bizonytalanná, mert tele van gátlásokkal, előítéletekkel, az idősebb generáció, a rokonok, az ismerősök elítélő véleményétől való félelemmel. Tehát a korszerű nevelési elvek akarása, vállalása megalapozott tudásanyag nélkül feltételezi a kudarcot, s a személyes kudarc lehetősége (ha a gyermekem nem olyan lesz, mint szeretném; ha lányfejjel gyereket szül; ha nem úgy nősül, ahogyan szeretném; ha elválik; ha nem viszi semmire; megkérdőjelezi nevelési elveik helyességét. Hiányzik még az elvek szilárdsága, a bizalom s az önbizalom legszorosabb kapcsolatainkból; erkölcsi magatartásunk összetevőinek ismerete, egyáltalán erkölcsi önismeretünk: önbecsülésünk. Miből következtetünk erre? Abból, hogy a legőszintébb, legszenvedélyesebb, legszebb hozzászólások beküldői kérték, nevüket, címüket hallgassuk el - nehogy megtudja a család, a rokonság, a szomszédok, ők így nevelnek, így gondolkodnak. 3. A gyermek igényelné az őszinte szót, de már-már elfogadjo, megszokia^hogwa_szülőhöz_é£gen_Jegbensább_ ügyeivel, dolgaival nem fordulhat. „Nem vagyok édesanyámmal olyan bizalmas viszonyban", „erről nem szoktunk otthon beszélni", „azt hiszik, én ezzel még nem foglalkozom", „ki sem merném mondani", „felháborodnának, ha ilyesmit kérdeznék tőlük" — ezek a válaszok a kérdésre, szokott-e szüleivel arról beszélni, milyen legyen a fiú-lány közötti kapcsolat, hogyan születik a gyerek stb. Ezt támasztják alá a Négyszemközt-höz érkező levelek is, a Barátnő Bizalmas beszélgetés rovatának egész postája. E levelekből még az is kiderül, hogy például a lányok havi ciklusának élettani okairól az anyák többsége már hajlandó beszélni, de például a fiúk érzelmi-szexuális nevelésére - a serdülés kezdeti korától az első közösülésig, illetve annak kudarcáig - még egyáltalán nem fordít sem a szülő, sem a szakirodalom olyan figyelmet, amilyenre szükség lenne. 4. A házasság ábécéjét sem ismerjük. Etikai normáktól kezdve a munkamegosztásig, a konyhától a hálószobáig minden ismeretünk csak esetleges. Magatartásunk közvetlen környezetünk szokásait, rossz beidegződéseit vagy abszolút ideális elképzeléseinket tükrözi. Kevés az ajánlott szakirodalom is. így aztán megnyilvánulásaink, magatartásunk helyességét vagy helytelenségét illetően is bizonytalanok vagyunk. Tekintélyünk — vélt tekintélyünk - megérzése érdekében igyekszünk gyermekeink elől eltitkolni még véleményünket is. Ezért tartjuk tabunak, ami erre vonatkozik. Kérhettünk volna még nyilatkozatot szexológustól, a házassági tanácsadó munkatársaitól, nőgyógyásztól, pedagógusoktól, de az ő véleményüket — más formában — kikérni a továbbiakban is lesz módunk. Kísérlet volt ez a vita, szonda. Sejtésünket igazoló, ha úgy tetszik, diagnosztáié: Még mindig keveset tudunk önmagunkról, erkölási normáinkról, fiziológiai igényeinkről, egymáshoz fűző kapcsolatainkról, testünk-szellemünk egészséges fejlődésének feltételeiről. Hivatkozhattunk volna más országok felméréseire, azokra a nagy visszhangot kiváltó interjúkra, amelyek a házasságot, a szerelmet, a szexualitás örömadó-örömszerző funkcióit, az érzelmi élet gazdaságának feltételeit elemezték, de mi jobban bíztunk saját eszközeinkben. Olvosóink őszinteségében, vitázó kedvében. Vitázni azonban csak akkor érdemes, ha tapasztalatot, tudást, véleményt oszt meg mással, másokkal az ember. Sajnos, a tudás és a vélemény nyílt vállalása — mint ahogyan említettem — nem egyértelmű még. Számunkra ebből is elég a tanulság: árnyaltabban kell foglalkoznunk ezekkel a kérdésekkel. Olvasóink tájékozottak, igényesek, elvárják az őszinteséget — és mi bízunk bennük. Ezért még több eszközt kell mozgósítanunk arra. hogy családjuk körében, házaséletükben, gyermekük nevelésében is azok lehessenek, akik: öntudatos, szocialista magatartásé, becsületes emberek. Bízunk benne, hogy belső bizonytalanságaink feltárásával, érzelmi-etikai normáink pontosabb megközelítésével, a szülői szerep körülhatárolásával eljutunk — minden olvasónk eljut - odáig, hogy minden lapunkat olvasó gyermek és szülő neve, véleménye vállalásával nyilatkozik majd nevelési módszereiről, tapasztalatairól, elképzeléseiről, magatartásáról. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET r „FÉNYKÉP ... Ü—211“ jeligére Attól tartok, fel kell ad- 2 nod a reményt. Főleg, mert JQ apróhirdetés esetén nagyobb TM a kockázat, hogy a partner se szó, se beszéd, abbahagyja a levelezést. Másodszor: annak alapján amit írtál, valóban eltűnhettek a levelei. Alapos okod van rá, hogy a kézbesítőnőre gyanakodj, de nem vonhatod őt felelősségre, mert ha nem létező leveleket kérnél tőle számon, nevetségessé válnál. Nincs más hátra, ezt az ügyet ad acta kell tenned. S ä N « „SAJGÓ ÖRÖM“ jeligére fi Kapcsolatuk a két év ^ alatt bizonyos próbán ment keresztül, amit kiállt. Mindketten tartózkodók, nehezen barátkozó természetűek, és sejtik, hogy ha most szakítanának, nehezen találnának ismét társra, harmonikus, örömteli kapcsolatra. Próbálják meggyőzni a szülőket arról, hogy makacs és értelmetlen nagyravágyásuk balul üthet ki. Ehhez persze sok türelemre lesz szükségük. És ha nem sikerül? Akkor vállalniuk kell a kompromisszumot. Véleményemet kérte: sajnos, a „teljes lelki nyugalom”, amiről levelében ír, nem egészen reális óhaj ... de egy ilyen kapcsolatért — gondolom — érdemes áldozatot hozni. „SZERETNÉK OjRA EGÉSZSÉGES LENNI“ jeligére A tünetek, amikről levelében ír, szívidegességre vallanak. Ha valóban annyira elviselhetetlenek, s annyira fél tőlük, kérjen beutalót belgyógyászati kivizsgálásra. Ha a kivizsgálás eredménye megnyugtató, akkor fölösleges szívinfarktustól tartania. A fölösleges és túlzott aggodalom (tehát nem az óvatosság!) önmagában véve is sok kellemetlen tünetet idézhet elő. „K. E.“ jeligére A korodhoz és a magasságodhoz a húsz kilós súlyfölösleg valóban aggasztó, később sok kellemetleségnek, bajnak lehet a forrása. Egyelőre a kenyeret, a tésztaféléket és az édességet (cukor helyett szaharin) iktasd ki étrendedből. Napirendedben legyen rendszeres tornázás, több mozgás, kerékpározás, úszás, gyaloglás. Ha ez sem segít, feltétlenül fordulj orvoshoz, ő írja majd elő a korodnak megfelelő diétát is. KEDVES TANÁCSTALAN OLVASÓINK! Úgy tűnik, az utóbbi időben rejtőzködőbbek, szégyenlősebbek. Sokszor elhallgatják nevüket, címüket. Pedig bizalmasan, „négyszemközt", kezeljük levelüket. Válaszadásunkat fékezik így, főként azokban az esetekben, amikor sürgős tanácsra lenne szükségük. Saját érdekükben kérem, hogy tüntessék fel címüket, így ha szükségesnek tartom, levélben válaszolok. Üdvözlettel:
