Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-16 / 38. szám

- Akkor szívesen látom a nyár folyamán is az intézetben — mondta a professzor, és Vilma elpirulva köszönte meg a kitüntetést. Úgyis ez volt a titkos vágya. A professzor maga sem ment el szabadságra, folytatta kísérleteit, s szívesen vette, ha Vilma segít a kísérletekben, különösen a táblázatok és számítások készítésében.

A két angol lány ezen a nyáron is eljött Zürichbe, sőt még egy társnőjüket is magukkal hozták. Mathilde aszszony boldogan adta oda a két üresen maradt szobát, de Phyllis és Gwendolyn csalódottan kereste Pulheriját és Annát. És Vilmával is elégedetlenek voltak. Vilma ezen a nyáron alig járt velük, a nap nagy részét az intézetben töltötte.- Jövőre nem jövünk ide! — zsémbeskedett Phyllis. — Ezt igazán nem érdemeltük tőled, Vilma! Télen olyan sokszor gondoltam rád, amikor a tanítványaimnak Magyarországról tanítottam. Még összetűzésem is támadt az igazgatónővel; azt hitte, hogy mindaz, amit elmondok, csak mese. És ahelyett, hogy meghálálnád, amit hazádért tettem, egyszerűen faképnél hagysz bennünket! Mit csinálsz te abban a rossz szagú laboratóriumban?- Gyere el egyszer - ajánlotta Vilma —, s nézd meg, milyen érdekes kísérleteket végzünk az állatokon, sőt növényeken. Nemsokára megjelenik a professzor dolgozata, már mindenki érdeklődéssel várja.- Lehet — vont vállat Phyllis —, de én képtelen lennék végignézni ilyenfajta kísérleteket. Hát nem sajnálod az állatokat? Megszakadna a szívem értük! Mit mondasz? Hogy meg is mérgezitek a halakat? Ne haragudj, darling, de én ilyesmit nem nézek végig, akármilyen magasabb cél érdekében bántjátok is az állatokat.

Vilma nem akarta megbántani az angol lányokat, és szakított időt, hogy legalább uszodába menjen velük. Még korábban kelt, és még későbben feküdt le. Néha maga is csodálkozott, hogy napi négy-öt órás alvás és a nyers koszt mellett milyen erős és munkabíró. A professzor egyszer meg is kérdezte, hogy még mindig nem szakított-e a vegetáriánus életmóddal. Amikor közölte, hogy most is csak tej, kenyér és gyümölcs a' tápláléka, Hermann tűnődve nézett végig rajta.- Már tavaly is említettem, hogy maga élő cáfolata az elméletemnek, az idén kénytelen vagyok ezt megerősíteni. És még azt is hozzá kell tennem, hogy nem átlagember. Nagyon erős akarata lehet! Ez az akarat hajtja előre. Maguk, nők, mind ilyenek. Ahány nőtanítványom volt, mind ilyen lázasan, megszállottan tanult, dolgozott. Mit akarnak maguk elérni? Hová igyekeznek? És aztán ... ha eljutottak oda, ahová olyan vadul törtettek, vajon jobb lesz? Igaz, miért kérdezem ezt magától, éppen annyira nem tud rá válaszolni, mint én. Majd az idő mutatja meg, hogy miféle utat törtek maguknak. Mindenesetre kívánom, hagy boldoguljanak, és előrejussanak azon az úton, amelyen elindultak.

A professzor kezet fogott Vilmával, aki fülig pirult zavarában. Ritka eset volt, hogy Hermann ennyi figyelemre méltatta egyik hallgatóját, s magánbeszélgetést folytatott vele. Rendszerint csak a kísérleteket és a felmerülő problémákat tárgyalta meg tanítványaival.

Amikor a professzor kiment, a kollégák közrefogták Vilmát, és élénken érdeklődtek a lezajlott beszélgetésről. Vilma azonban kitért a felelet elől. A fiúk abba is hagyták a faggatást, de a két vele dolgozó lány - egy angol és egy amerikai — nem nyugodott.- Talán szerelmes beléd a prof? - kérdezte ingerkedve Mary.

Vilma egy pillanatra csodálkozva nézett Maryre, aztán bosszúsan bólintott,

— Tökéletesen eltaláltad - mondta —, bámulatra méltó az éleslátásod, és ha már így eltaláltad, meg kell mondanom, hogy ez alatt a rövid idő alatt szerelmet is vallott! Csak azért nem térdelt le előttem, mert túl sokan voltatok a közelben. De ha nagyon igyekeztek, a következő alkalommal megleshetitek, hogy térdre borulva fog újra szerelmet vallani. Mert sejthetitek, hogy elutasítottam, de bizonyosra veszem, hogy nem hagyja annyiban, és újra ostromolni kezd!

Mary és Susy megütődve pislogtak Vilmára. Fel sem tételezték volna a hallgatag, mindig nyugodt és mindig udvarias kolléganőjükről, hogy ilyen gunyoros is tud lenni.

— Úgy látszik, a fejébe szállt a dicsőség — súgta végül Susy Marynek —, azt hiszi, neki mindent szabad, mert a prof megszólításával tüntette ki.- Hiába, ezeknek a balkániaknak nincs modoruk - állapította meg Mary, és megvető pillantással mérte végig Vilmát.

De a pillantás célt tévesztett. Vilma már otthagyta két fuljánkos társnőjét, és leült az íróasztalhoz. Az előtte való nap végzett kísérletek számításait másolta le. A másolás sokkal lassabban ment, mint a számítás, tudta, hogy írása nehezen olvasható, és nagyon kell igyekeznie, hogy a táblázatok könnyen áttekinthetők legyenek.

Vilma rendszeresen írt hetenként haza. Néha, amikor leült az íróasztala mellé, az intézeti évekre gondolt: az intézetben is hetenként egyszer kellett levelet írniuk, akár volt kedvük, akár nem. Gyakran kötelességnek érezte a levélírást, töprengett, milyen témát keressen, mi érdekelhetné férjét. Tudta jól, hogy a tanulmányai nem érdeklik; ha az elért eredményeiről írna, talán még bosszankodno is. Hiszen minden levelében megkérdi: nem unta még meg Zürichet? Nem akar hazajönni? Ezeket a kérdéseket válasz nélkül hagyta. A legszívesebben csak kérdezett volna a levelében, a kisfiáról: milyen nagyra nőtt, mivel játszik a legszívesebben? Tanul-e szorgalmasan? Olvasgat néha? De György nagyon ritkán felelt a feltett kérdésekre. Vilma gyakran érdeklődött anyósa állapota felől, néha külön is írt neki, erre sohasem kapott választ.

(folytatjuk)

KERTÉSZ ERZSÉBET

VILPl/I

DOKTOR/ISSZOriY

1906 decemberében a Felső-magyarországi Szociáldemokrata Párt kerületi konferenciája elhatározta, hogy 1907 elején hetilapot indít Kassán a párt politikai és szervezeti munkájának kiszélesítése érdekében. A terv valósággá vált: a lap első száma tetszetős szedéssel, 4-rét formátumban 1907. március 16-án hagyta el a sajtót.

(Botka Ferenc: Kassai Munkás. 1907—1937. Akadémiai Kiadó, Budapest 1969.)

BALÁZS BÉLA

Legenda készül

(Korvin Ottó emlékére)

Soha, soha még ilyen árva csatát!

Meztelenül harcoltatok, és a halálba Lelketek is egyedül szállt. Harcos elődök Árnya nem várat ott körbe köszöntve kupával,

Régi csaták muzsikája se gőzölt veszejtő,

Búsharagos mámorsisakot fejetekre.

Roppant ősi legendák kürtje üvöltő Szörnyetegként nem taposott utcákat elétek.

Meztelen eszmével, jeges űrben, árva legelsők,

Veletek hadak útján nem harcoltak az ősök.

Ti világ árvái, őstelen hősök, jaj ti ezerszer hősök Meg kell halnotok itt fegyvertelen árva legelsők.

Nem diadal, de legenda készül itt holnapi harcra,

Dallá halnotok így kell, mert csak a dal diadalmas.

Nevetek csatabárdja ha zúg majd, és röpülő lobogókon a ti véretek bíbora leng unokáknak előtte.

Hadak útján akkor harsogó lelketek árja Proletár seregek rohamát diadalra röpíti.

(Kassai Munkás, 1920. június 17.)

Az 1920—1921 közötti évek döntő fontosságú változásokat eredményeztek a csehszlovákiai sociáldemokrata párton belül. A Szovjetunió kommunista (bolsevik) pártjának és a III. Internacionálénak példája, valamint az osztályharc megoldást sürgető hazai problémái fokozott balratolódást eredményeztek, s alulról, a helyi és területi pártszervek részéről megindult a harc a régi szociáldemokrata vezetéstől független kommunista pártért. A Kassai Munkás, amely 1920. február 15-től ismét napilapként jelenik meg, e harc szlovákiai szakaszának élvonalában állott. 1920. június 29-30- tól, a pártszervezetek kassai konferenciájától kezdve jelentősége túlnő a helyi érdekeken, s hivatalosan is felveszi a „szlovenszkói és ruszinszkói proletariátus országos orgánuma“ alcímet. A lap a Csehszlovákiai Kommunista Párt megalakulása után (1921. május 20.) a párt „szlovenszkói magyarajkú központi közlönyévé“ válik, s országos jellegének kiemeléseképpen 1922. március 1-től kezdve címét is megváltoztatja: elhagyja a kassai jelzőt, s a továbbiakban mint Munkás jelenik meg.

(A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája. 1919—1938. Szerk.: Botka Ferenc. Bevezetés 8—9. I.)

*

MÄCZA JÁNOS:

A nemzetközi gondolat tetté válása Csehszlovákiában

(részlet)

A háború tömegvakságából először a legyőzött államok proletariátusa ébredt. Az úgynevezett győztes államok munkásait még sikerült egy időre elbolondítania a nagytőkének, az imperialista diplomáciának a nemzeti frázisokkal, s ez volt az oka annak, hogy a tavalyi májusunk nem volt olyan teljes, mint az idei.

A csehszlovák állam magyar nyelvű proletariátusa már akkor hirdette a nemzetköziséget, nemcsak a nemzetköziség eszméjét, hanem a nemzetköziség gyakorlati megvalósításának, tetté váltásának szükségességét a szőkébb határokon belül is. Testvéri kezünket az ország másnyelvű proletárjai felé nyújtottuk, azonban tavaly még erősek voltak azok az elemek, amelyek a munkásság vezetése címén a kapitalizmus szolgálatában meg akarták akadályozni a különböző nyelvű proletárok testvéri egyesülését ebben az országban.