Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-16 / 38. szám

Az Igazságügyi Palota egy részlete

Az ATOMIUM

Brüsszelt erőd-fallal vették körül és a városba csak 7 kapun át lehetett bejutni. A kapuknál egészen a 19. század végéig nagy vámot szedtek az alkoholért és a Soignes-i erdőkben elejtett vadakért, amelyeket a városba hordtak eladni.

A mai Brüsszel, ez a hatalmas, rohanó ritmusú szigetváros állandó harcban áll a talajvízzel. A modem magasépítkezéseket, az autópályák hálózatát felemelt cölöpös rendszerrel oldják meg. A lecsapolás állandó folyamat. Ezt a gyakorlati célt szolgálja a várost átszelő csatorna is, amelynek építését V. Károly király, a már említett Charleroi kezdte el még 1560-ban. A talajvíz máig nehezíti az ilyen nagy városban annyira szükséges METRO megépítését is.

A fűre lépni szabad!

Brüsszelnek 200 hektárnyi a közparkja. A talajvíz hatására a vegetáció, a parkok pázsitja buja, friss zöld. A füves területeken a város lakói és a turisták is szobádon mozoghatnak, a nyárias időben sok a labdázó fiatal, vagy az egyszerűen csak heverésző, pihenő ember.

Belgium fővárosa a második világháborúban nem sok kórt szenvedett, így megmaradtak gondosan ápolt és védett műemlékei és kikötői a csatornává szélesített kis Seile folyó partjain. Az egyik forgalmas kikötő előterében Constant Meunier „Rakodómunkások" című híres szoborcsoportja gyönyörködtet.

Elhaladunk a XIV. Lajos stílusú egyik királyi palota előtt, amelyet még I. Lipót építtetett, és benne a Habsburg uralkodók hatalmas képtárat gyűjtöttek össze. A palota egyszer leégett, sok értékes kép elpusztult. Az épületet a mai királyi pár nem lakja, nagykövetek fogadására, turista idényben pedig nyilvános múzeumként szolgál. Albert herceg és Paula hercegnő rezidenciája, a Belvedere palota, egy teraszoson kiképzett gyönyörű parkkal. Itt kiszálltunk az autóbuszból és végignéztük a pirosmellényes, szőrmekucsmós 300 tagú királyi testőrgárda felvonulását és őrségváltását.

Am hagyjuk az ilyen prózai témát, hiszen mi elsősorban műemlékek és képzőművészeti alkotások után érdeklődünk. Tovább járjuk hát Brüsszel 19 kerületét, megnézzük a 9 tartományt jelképező Szabadság szobrot, Lord Byron egykori otthonát, az Európai Közös Piac modern vonalú székházát, az Igazságügyi Palota előtti szép teret, ahol szombat-vasárnaponként antik tárgyak piaca nyüzsög, majd a több. mint 8 ezer zeneszerszóm múzeumát és az állandó bútorkiállítás hatalmas háromemeletes csarnokát.

Brüsszeli legendák

Találkozunk a világszerte ismert „Monneken Pis"-s'zel is. A kisdolgát kedves pózban végző kisfiú szoboralakja Brüsszel jelképe lett. A legenda szerint létrejöttét annak köszönheti, hogy egy gazdag brüszszeli polgár egy népünnepély alkalmából a tömegben elvesztette egyetlen kisfiát, öt nap múlva egyszerre csak rátalált a Rue de l'Etuve (Etuve utca) sarkán, amint éppen a kisdolgát végezte. A polgár örömében megcsináltatta a Monneken Pis szobrot. A legendának más változatai is vannak.

Ugyancsak legenda övezi a Szent Anna kápolnát, amelybe a hiszékeny nők járnak jó férjért imádkozni.

Nincs lehetőség felsorolni a rengeteg képzőművészeti alkotást, amelyekkel a „Művészetek Hegyén" emelt képtárakban ismerkedtünk meg. A régi korok mestereinek munkái a Királyi Múzeumban, mintegy 1 millió értékes könyv és kézirat az Albertina Könyvtárban, a modernebb műalkotások a Szépművészeti Múzeumban várják az érdeklődők szinte soha el nem fogyó sorait.

Nem mehettünk el Brüsszelből anélkül, hogy ne néztük volna meg az 1958. évi világkiállítás a ma és a jövő embere számára egyaránt izgalmas fő attrakcióját, az „ATOMIUM"-ot. Fényképészeink is szorgalmasan lencsevégre vették Pollock építésznek ezt a remekművét, amely 50 pillérén 25 méter mélyen a földbe alapozva magasodik félénk 18 méter átmérőjű, gömb alakú laboratóriumaival, helyt adva bennük az atomológia, a meteorológia és más fontos tudományágak kutatóinak. A nem mindennapi konstrukciójú építmény iránt nem szűnik az érdeklődés. Eddig 42 millió belépőjegyet adtak el az ATOMIUM látogatóinak.

előtt azt mondta, nem

______úgy nézek ki, mint

egy orvos - kezdte, és fogta a ragtapaszt, hogy az infúziós csövet Berman kézfejéhez rögzítse vele. — Maga szerint hogy néz ki egy orvos? — kérdezte árnyalatnyi incselkedéssel a hangjában.

— Lehet, hogy hülye megjegyzés volt — mondta Berman, és szeme követte a csövet leragasztó Susan minden mozdulatát. — De ismerek néhány lányt még a gimnáziumból, aki orvosi pályára ment. Persze mind nagyon okos, de még véletlenül se lehetne egyikükről se azt állítani, hagy nőies.

— Valószínűleg azért nem tartja őket nőiesnek, mert orvosi pályára mentek — mondta Susan, és csökkentette, aztán beállította a cseppszámot.

— Lehetséges — mondta Berman elgondolkodva. — De nem hiszem. Kettőt közülük történetesen egészen közelről ismerek. Csak a gimi utolsó évében határozták el, hogy orvosok lesznek, de az elhatározás előtt éppúgy nem volt bennük semmi nőies, mint utána. Ezzel szemben magából, kedves leendő doktor Wheeler, valósággal árad a nőiesség. Ha ki kellett volna találnom, mi a foglalkozása — folytatta —, biztosan azt mondtam volna, hogy táncosnő.

Berman tehát ráhibázott arra, omit Susan a másik énjéről elképzelt, és ezzel megtalálta az utat a szívéhez.

— Köszönöm, Mr. Berman — mondta Susan őszintén.

— Nagyon kérlek, szólíts Seannek — mondta Berman.

— Köszönöm, Sean — ismételte meg Susan. — Nem is tudom megmondani, milyen jólesett a bókod. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az elmúlt két évben egyáltalán nem érzem nőnek magam. Megnyugtató érzés, hogy ezt épp egy olyan férfi mondja nekem, mint te. Nem mintha különösebben foglalkoztatna a dolog, de az utóbbi időben egyre inkább úgy gondoltam magamra, mint... — abbahagyta, a megfelelő szót kereste. — Mint semlegesneműre. Még most is csak akkor vagyok igazán a tudatában, hogy nő vagyok, ha találkozom a régi osztálytársaimmal, és összehasonlítom magam velük.

Hirtelen abbahagyta az elmélkedést és felállt. Maga is meglepődött váratlan őszinteségí rohamán.

— Boldogan kigyógyítanálak ebből a betegségből - mondta Berman, és örült a frappáns kifejezésnek. — Feltéve persze, ha akarnád. Szóval ... — Megvakarta a tarkóját. — Nem hiszem, hogy ebben a megalázó hálóingben, ebben a személytelen miliőben képes lennék rá, hogy értelmesen társalogjak, mégis nagyon szeretném folytatni ezt a

beszélgetést. Biztos vagyok benne, hogy állandóan ajánlatokat kapsz, és nem szeretnék a terhedre lenni, de szeretném, ha találkoznánk, és meginnánk egy kávét vagy valamit, ha végre rendbe jön ez az átkozott térdem. — Fölemelte a jobb térdét. - Pár évvel ezelőtt futballozás közben megrántottam.

— Ezzel operálnak? - kérdezte Susan, s közben azon töprengett, hogyan reagáljon Berman ajánlatára. Tetszett neki Berman.

— Igen, meniscus-műtét vagy mi a fene — mondta Berman.

— Mennem kell — mondta Susan minden átmenet nélkül.

— És a randevú? — kérdezte Berman.

— Nem tudom, Sean. Nem tudom, hogy találkozhatom-e veled; végül is... az orvosod vagyok.- Az orvosom? - Berman teljesen elképedt. — Te nem vagy észnél?

— Jó, akkor mielőtt elmész, még benézek — mondta Susan, és elindult az ajtó felé.

Az ajtóban utat kellett engednie a beteghordónak, aki tolókocsival jött Bermanért, hogy a meniscus-műtétre a 8-as műtőbe vigye. A folyosó végéről Susan visszanézett Bermanra, s a hüvelykujját födélé fordította. Berman ránevetett. A nővérállomás felé menet Susant gyötörte a gondolat, hogy az orvosi etikához nem méltóan viselkedett. Úgy látszik, minden tekintetben nehezen lesz belőle orvos.

Február 23., hétfő,

12 óra 10 perc

Susan úgy kerülgette a zsúfolt folyosón a seszínű ételekkel megrakott tálalókocsikat, akár egy szlalomsíelő. A megrakott tálcákról meglepően kellemes illat szállt fel, s erről eszébe jutott, hogy aznap, leszámítva azt a két szelet pirítást, amit nagy sietve bekapott, tulajdonképpen semmit sem evett.

A lifthez sietett, és felment a másodikra, az intenzívre. Megállt a bejárat előtt, s viszolygását leküzdve, minden erejét összeszedve kinyitotta a súlyos, nehezen mozduló ajtót.

Nancy Greenly, az orvostudomány halálraítéltje, a technológia áldozata most is ott fekszik mozdulatlanul, mint egy kőszobor. Az életére, szerelmeire gondolt, és arra, hogy egy kis menstruációs rendellenesség, egy vacok egészségügyi küret miatt vége, örökre vége mindennek.

Elfordította tekintetét Nancyről, körülnézett, és látta, hogy a csoportja közben elment. Valószínűleg a nagyvizitre.

A lifthez ment, megnyomta a gombot, aztán hagyta,

hadd passzírozza a tömeg a fiit hátuljához. A kilencedik emeletnél előrefurakodott az ajtóhoz. A tizediken megkönnyebbülten ugrott ki a zsúfolt szardíniásdobozból.

A lifttel szemben tábla jelezte a tanácsterem irányát. Végig ment a folyosón. Belépett a tanácsterembe, és hagyta, hogy az ajtó csöndben becsukódjon mögötte. Néhány másodpercbe telt, míg szeme hozzászokott a sötétséghez, mért a villany nem égett. A terem végében egy emberi tüdő kivetített képe látszott, s előtte egy férfi elmosódott árnyéka, amint egy mutatópálcával a kép részleteit magyarázza.

A következő diakép mikroszkopikus metszet volt, és valamivel jobban megvilágította a helyiséget. Susan felismerte Niles feje búbját. A fiú a két széksor között egy pótszéken ült. Odament, és a vállára tette a kezét. Észrevette, hogy egy széket üresen hagytak neki. A hely Bellows mellett volt.

(folytatjuk)

ROBIN