Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-19 / 34. szám

JAN JANOVIC, MÉRNÖK. A TUDOMÁNYOK KANDIDATUSA. A SZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTERE BETAKARÍTANI MINDENT. AMI MEGTERMETT Július végéig sem az üdülők, sem a tu­risták, sem a vakációzó gyerekek nem részesültek a nyár örömeiben. A termé­szet szeszélyei azonban másutt is érez­tették hatásukat: tavasztól egyfolytában nehezen leküzdhető akadályokat gördí­tettek a földművelők munkájának útjába. Szembe kellett nézni a múlt év kedve­zőtlen következményeivel, amikor is nagy mértékben elhasználódott a mezőgazda­­sági technika, bonyolult intézkedésekkel kellett javítani a vetőmag és palánták silányobb biológiai értékét, amit nem lehetett megoldani bizonyos mennyiségű vetőmag behozatala néfkül, mégpedig valutáért. Sok kerületben meg kellett változtatni a vetemények tervezett struk­túráját, mindenütt nem is tudtuk elvetni a malátaárpát, ehelyett a kevésbé koc­kázatos hüvelyes terményeket és kukori­cát választottuk. De fokozott igyekezet­tel sikerült biztosítanunk a tavaszi mun­kálatok elvégzését s így jól előkészíteni a talajt az idei terméshez. Az időjárás nem volt mindig kedve­zőtlen. Június második felétől mégiscsak rámosolygott a „szerencse" a földműve­lőkre, mert a bőséges májusi esőzések sok mindent helyrehoztak. Persze, a me­zőgazdaságibon a jóból is megárt a sok, így a túl sok fölös csapadék hihetetlen bonyodalmakat okozott. Az esőzések, a jégverés, a szélviharok nagy területe­ken földre fektették o gabonát. A kelet­szlovákiai síkságon a búzamezőkön bo­káig állt a víz, a sár; állt a munka s fő­leg a takarmónyfélék betakarításában nagy a lemaradás. A legnagyobb baj azonban az, hogy nem érett be időben a termés, s így na­gyon későn kezdtünk aratni. Olyan ké­sőn, hogy ilyesmire még az öregek sem emlékeznek. A rendkívüli helyzet rend­kívüli intézkedéseket követelt a tárcától is, ezekről a napi sajtóban tájékoztattuk a lakosságot. A beavatotton számára nyilván paradoxonnak tűnik, ha azt mondom, hogy az adott helyzetben a bőség az, ami aggaszt. Igen, a lábon álló termés olyan kitűnő, mint az 1977-es rekord-évben. Nagy az esélyünk, hogy most a 6. ötéves terv kevésbé jó évei után olyan eredményt könyvelhetünk el, amely jó alap a következő ötéves terv­hez. Az ország közös célja: betakarítani mindent, ami megtermett a lehető Leg­jobban, minimális veszteséggel; és meg­őrizni a mogos tápértékét a begyűjtés után is, jó szárítással, raktározással, tá­rolással. Ez pedig ugyancsak derekas munkát, mi több: „férfias" helytállást követel, különösen annak tudatában, hogy oz elemi csapósok veszélye még mindig fennáll, tehát gyorsítani kell az ütemet, rohommal megvívni a kenyér­csatát, hogy időben megmentsük a ter­mést. Nemcsak a szemről, a szénáról, a tarlóhántósról van szó, hanem a takarmónyfélékről, kapásnövényekről, a zöldségről, gyümölcsről is, és ráadásul menet közben még az úgyszintén nehéz és bonyolult őszi munkálatokra kell ké­szülni. Az utóbbiakat sem lehet halogat­ni, azért, mert halogatnunk kellett az aratást. Az ősz majd időben érkezik, és időben kell betakarítanunk az őszi terményeket, előkészíteni a talajt, elvé­gezni az őszi szántást, az ősziek vetését. Itt figyelembe kell venni az agrotechni­kai határidőket, mert a tél a szokásos­nál korábban lephet meg bennünket - ezzel számolnunk kell. Az SZSZK kormánya július 9-én fele­lősségének teljes tudotában tárgyalta a helyzetet, mérte fel, hogy földműveseink hogyan, mennyire vannak felkészülve az idei aratásra az adott bonyolult körül­mények között. A kormány megtette a magáért, időben intézkedett, főleg az anyagi-műszaki ellátást biztosítandó. In­tézkedéseivel meggyorsította a pótalkat­részek szállítását, a hajtóanyag-szükség­let kielégítését, a kellő mennyiségű kő­olajat és könnyű fűtőolajat a szállítás­hoz és a szárítóberendezésekhez. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a párt- és állami szervek hatékony támo­gatásával az aratáshoz a műszaki fel­készültség minden kérdését megoldottuk. A hagyományos jó együttműködés révén elegendő kombájnt állíthattunk csatasor­ba - csak Csehországból 1300 jött, a többi Magyarországról, Kárpát-Ukraj­­nóból. Egy-egy kombájnra nem egészen 100 hektár jutott, ez ennyi, hogy még ott is, ahol nehezebbek a körülmények, 14-18 nap alatt be lehetett fejezni az aratási munkálatokat. Nem kis gondot okoz azonban a ga­bona szárítósa. A kezelő helyiségek még augusztus elején is a szó szoros értel­mében tele voltak az ősszel bőséggel jövedelmezett terményekkel, ami tovább bonyolította a nyári munkák menetét. A szárítással kapcsolatos munkák tehát teljes gőzzel, három műszakban folytak, s ahol kellett, a kerületi nemzeti bizott­ságok is segítséget nyújtottak a mező­­gazdasági vállalatoknak. A Nemzeti Front társadalmi szerveze­tei is ott segítettek ahol tudtak, termé­szetesen a Szlovákiai Nőszövetség tag­jai is. Az asszonyok azt tették, teszik, amit minden nehéz aratáskor — biztosí­tották a férfiak jó munkakörülményeit. És miután a gépek nem végeznek el mindent, az asszonyok, lányok dereka­san megálltók a helyüket mindenütt, ahol a gépek mellett szorgos, kétkezi munkára is szükség volt. ők érzik át a legjobban, hogy egyetlen szem sem veszhet kórba... mert a kenyér minden értékek mércéje. És ahogy Tyimirzajev, a nagy tudós mondta: az emberiség legtökéletesebb találmánya.

Next

/
Thumbnails
Contents