Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-19 / 34. szám
Az év eleje óta örömtelinek ígérkező élmények várományosa voltam: a férjemmel együtt jelentkeztünk egy május 10-én kezdődő és tizenhat napig tartó autóbuszos társas-körutazásra, amelyet a Szlovákiai Képzőművészeti Szövetség Nyugat-szlovákiai Kerületi Szervezete a Tatratour utazási iroda útján szervezett öt nyugat-európai országba: az NSZK-ba, Belgiumba, Hollandiába, Franciaországba és visszafelé ismét az NSZK-n át Ausztriába. A kirándulás célja tematikus volt, főleg képtárak és múzeumok látogatása, műemlékek, építészeti remekművek megtekintése. A május tizedikéi dátum eleinte úgy lebegett a távolban, mint egy valószínűtlen ajándék, szinte alig hittem, hogy tényleg elérkezik, és én a sok-sok gyönyörű város, főleg álmaim városa: Párizs utcáin fogok járkálni. Csak amikor az első nap délutánján Prágába értünk, majd az ott töltött éjszaka után kora reggel az NSZK határa irányába indultunk, erősödött bennem a bizonyosság: valóban útban vagyok az ismeretlenül vágyott élmények felé. Ütitársaim — a Tatratour csoportvezetőjével és a gépkocsivezetővel együtt negyvenegyen voltunk — nyilván ugyancsak a várakozás feszültségében éltek, mert a határig nem sok szó esett. Pedig a társaság tagjai nagyobbrészt ismerték egymást, lévén valamennyi vagy képzőművész, vagy művészettörténész. L. GÁLY OLGA megtoldva két hivatásos fényképésszel, a fotóművészekként is ismert Olga Bleyovával s Zuzka Minácovával. Jómagam pedig a jegyzetblokkommal s tollommal minden helyzetben működve (ülve, állva, sőt menet közben is) a csoport krónikásaként szereztem rangot. Túlságosan sok helyet elfoglalna, ha mindenkit felsorolnék, aki részese volt a társasutazásnak, legyen elég hát csak néhány hirtelen felötlő név megemlítése: Jozef Sturdík, festő, újdonsült nemzeti művész, a Berger, Ilecko, Kállay művészházaspárok, Kopócs Tibor festő, a MATESZ díszlettervezője a feleségével, Vavro formatervező és Laco Cech festő PieSfanyból, Abelovská, fiatal művészettörténész a Szlovák Nemzeti Galériából. Sok volt köztünk a fiatal, úgyhogy a csoport korátlaga nagyon kedvezően alakult. Az autóbusz kerekei nyelték a kilométereket és mi a határhoz értünk. Az igazság az, hogy nem minden nap megy az ember hasonló nagy utazásra. Nos: lássuk hát a medvét! Hazánk és az NSZK határán rend, nyugalom és tisztaság. A vámőrök barátságosak, a formaságokon gyorsan túlesünk, de azért ez az idő is elég ahhoz, hogy észrevegyük a nyugatnémet vámház falára erősített hirdetményt. A plakátról három fiatal arc nézett ránk. TERRORISTÁK — állt ott nagy betűkkel. Körözik őket, a fejükre váltságdíj van kitűzve. Hát igen. Ez az első ízelítő abból az idegen világból, amelybe rajtolunk. És bár mi szépséget szomjazó zarándokok vagyunk, a szemünk látószögébe belefér majd minden, amivel utunkon találkozunk, legyen az kellemes, vagy kellemetlen. NURNBERGBEN A hangulat határozottan emelkedett, amint a határt átlépve Nürnberg felé közeledtünk. Bár ennek a városnak a neve rossz emlékű gondolattársítást okoz a háborúval kapcsolatban, mégis feivillanyozódunk, mert ugyanakkor felmerült emlékezetünk, ismereteink kútjából Albrecht Dürer, Wagner és mesterdalnokainak képzete is. Kellemes szállodában, ízletes és bőséges vacsora, majd jó pihenés után reggel egy korban már jól benne járó, de friss humorú idegenvezető hölgy szállt be az autóbuszunkba, hogy megmutogassa nekünk Nürnberg nevezetességeit. Csoportvezetőnk felkészült a németből való tolmácsolásra, de valamennyiünk kellemes meglepetésére a hölgy nagyon jól beszélt csehül. Kidé-
