Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-05 / 32. szám
Rosszul megterített asztal... Megosztott világunk legnagyobb gondjai közé tartozik az emberiség élelmezésének megoldása. A fejlett országok táplálkozástudományi szakértői óva intik a lakosságot a túltápláltsúg vezsélycitől. Mi, a huszadik század második felének emberei, civilizációnk megalkotói és fogyasztói, a tudományos-műszaki forradalom korában, félünk a kövérségtől, az érelmeszesedéstől, a gyomorfekélytől, a mozgáshiánytól és ugyanakkor az örökös rohanástól. Ezerféle diétát próbálunk ki. de ünnepen roskadásig megrakjuk asztalunkat. Ilyen élelmezési gondokkal azonban az emberiségnek csupán cgyharmada küzd. A kétharmada ezzel szemben éhezik, mintegy 460 millió — fele részben gyermek, akik egy életen keresztül érzik majd a hiányos táplálkozás testi-lelki következményeit. Eléggé ismert az a nézet, szakmai körökben is, szívesen terjesztik és hangoztatják, hogy a népesedési robbanás következtében az egész emberiséget éhínség fenyegeti. Ez a neomalthusianista elmélet azonban nem veszi figyelembe, hogy az éhezés nemcsak fenyeget, hanem létező és napról napra sürgető gond. amit ma kell megoldani. És nem veszi figyelembe a politikai, társadalmi és gazdasági hátteret, amelyben a valódi okok keresendők. A legutóbbi adatok szerint évente átlag 75 millió ember hal éhhalált — holott bolygónkon a megművelhető földterületnek alig csak a fele van kihasználva! A rendelkezésre álló élelmiszermennyiség szempontjából a világ országai három nagy csoportba oszthatók: az első csoportba tartozókban van élelmiszerfölösleg, a második csoportban lévők a lakosságnak éppen annyi vagy tíz százalékkal jut több a normánál, a harmadikba azok az országok tartoznak, amelyeknek lakossága élelmiszerhiánnyal küzd. A különbségek szemléltetésére néhány számadat: az első csoportban egy lőre átlag 90 kilogramm, a másodikban 60, a harmadikban nem egészen 12 kilogramm hús jut. Továbbá: agrártudományi szakértők megállapították, hogy a leggazdagabb országokban a gabonafelhasználás a legkevésbé gazdaságos. legnagyobb részét marhahús termelésére fordítják és csak minimális mennyiség kerül közvetlen fogyasztásra. Az Egyesült Államokban vagy Kanadában egy főre 1000 kilogramm gabona jut. ebből azonban a közvetlen fogyasztás mindössze 75 kilogrammot tesz ki. a többi hús. tojás, tej és tejtermékek formájában kerül az asztalra. A szegény országokban az egy lakosra cső évi gabonafogyasztás csupán 200 kilogramm körül mozog; ezt a mennyiséget közvetlenül fogyasztják cl. de a napi átlag megdöbbentően kevés, mindössze 500 gramm! A ZÖLD CSŐD A hatvanas években a szakértők világszerte az ún. „zöld for-. itíi .A- A----------- í ----. W \ wlag iclos/lasa egy-egy térség lakosságúra < „ i Kalóriamennyiség szerint. A térképen az egyes te i iiletek nagysága egyenes arányban van a lakossá: /.imával radalomtól“ várták a megváltást. vagyis a világ élelmezési gondjainak végérvényes megoldását. Az élelmiszertermelés intenzitásának növelése, új. nagy hektárhozamú zöldség- cs gabonafajták nagyüzemi termesztésének bevezetése, a hatékonyabb műtrágyázás, a technika legkorszerűbb vívmányainak alkalmazása a mezőgazdaságban... ezek voltak a csodát ígérő jelszavak. Igaz. a laboratóriumokban fantasztikus, a mezőgazdaságilag fejlett országokban kiváló eredmények születtek az új technika bevezetése nyomán és ébresztettek jogos reményeket. Ám azokban az országokban, amelyekben ezekre az eredményekre a legégetőbb szükség lett volna, a „zöld forradalom“ csödött mondott. Ugyanis túlságosan drágának bizonyult. Áz új. magas hektárhozamú gabonafajták rendkívül vízigényesek, igényesek a trágyázást illetően és eleve feltételezik a mezőgazdaság legkorszerűbb gépesítését. Afrikában öt egymás után következő aszályos cv után az új. nemesített haszonnövények kevesebb hasznot hozlak, mint valaha is a hagyományosak. És így történt, hogy amíg a világ legfejlettebb országaiban — a KGST hét tagállamában. a Közös Piac úgyszintén hét tagállamában és természetesen az Egyesült Államokban és Kanadában — az utóbbi években az egy főre jutó évi átlagos húsmennyiség 64 kilogrammról 83 kilogrammra ugrott, addig a világ többi államában ez a növekedés nagy nehe-
