Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-05 / 32. szám

zen mindössze 2 kilogrammos fejlődő országokban négyszer volt — 16-ról 18-ra emelkedett. annyi ember fog élni, mint az

A gabonatermelés pedig vissza- iparosodott világban... zuhant! Bonyolítja a helyzetet. hogyr&

„Ma Afrikának körülbelül 10 adásul a gazdag országok ésszeszázalékkal kevesebb élelmiszere rütlenül osztogatják a segélyt, van, mint tíz esztendővel ezelőtt. A nem szocialista, iparilag fej- A táplálkozás átlagos színvonala lett országok segélyének több

nem üti meg még az alapvető kö- mint a fele ingyenes vagy majdvetelményeket sem. Az éhség és nem ingyenes adomány formáa rosszultápláltság egyre több jában olyan országokba kerül,

afrikait súlyt. Az élelmiszerter- ahol a nemzeti jövedelem megmelés évi 2 százalékos növekedé- üti a közepes színvonalat. Ezek se erősen lemarad az évi 3 szá- az országok tehát megengedhetzalékos népességszaporulat mö- nék maguknak, hogy kamatra gött“ — állapította meg ez év hitelt vegyenek fel, s ha elfoáprilis végén az ENSZ élelme- gadják az ingyen ajándékot, ezzés- és mezögazdaságügyi szer- zel a legszegényebb országokat vezete, a FAO az afrikai álla- fosztják meg a számukra létfonmok gazdasági helyzetével fog- tosságú segélytől, lalkozó rendkívüli ülésén.

A GABONA

az Éhség övezete mint politikai fegyver

a Szahara alatti térség Afrikában, amely a keleti partvidéktől egészen a nyugati partokig húzódik. Az övezetbe a legszegényebb országok tartoznak — Szenegál, Gambia, Mauritánia, Mali. Felső-Volta, Csád, Niger többek között, ahol már egyetlen aszályos év is százezrek halálát okozza. Ezeken a területeken körülbelül 25 millió ember él, nem szólva a menekülttáborokról, ahol további milliók tengetik életüket napi egy szál szegényes ételen.

Ezekben a térségekben mindig is nehéz volt az élet, de hajdan a törzsfőnökök gondoskodtak róla, hogy annyi kölest tároljanak, amennyivel két-három aszályos évet is kihúzhatnak végszükség esetén. A gyarmatosítók azonban nem a hagyományos honos hanem a számukra kifizetődő terményeket (köks, hüvelyesek), haszonterményeket kezdték termeszteni nagy ültetvényeken — kakaót, gyapotot, olajnövényeket. Ezekből azonban a leigázott lakosság nem élt meg...

Afrika szegénységéért, bár meghatározó tényező, de mégsem annyira az időjárást, az aszályokat sem a népszaporulatot, hanem elsősorban és mindenekelőtt a gyarmati rendszert lehet hibáztatni, amely kíméletlenül megváltoztatta a mezőgazdaság struktúráját. Ennek az örökségét nyögik még ma is.

Mi tesz a világ a nyolcvanas években az éhezőkért, vagyis az emberiség kétharmad részéért? A FAO aránylag szerény eszközeinek nagy részét Afrika kapja, így például az utóbbi két évben az élelmezési segélyből 82 százalékban részesült a „fekete földrész“. És az ENSZ gépezete immár harmadízben gyúrközik neki az évtizedre szóló nemzetközi fejlesztési stratégia kidolgozásának. A helyzet azonban rendkívül bonyolult, változékony és ingatag, és a harmadik világban erősödik a meggyőződés: múlik az idő. és a két elmúlt évtized alatt megoldatlanul maradt élethalál gondok a jövőben sem fognak enyhülni. E század vége előtt az emberiség lélekszáma 4 milliárdról 6 miliárdra növekszik, de ami még ennél is mérvadóbb. az az, hogy 2000-ben a

Amióta Carter elnök elrendelte a Szovjetunióba irányuló gabonaszállítmányok embargóját, sokakat foglalkoztat, sőt nyugtalanít ez a kérdés. Egyébként nem sokkal a bejelentése után Rómában a FAO jelentést tett közzé a Szovjetunióval szemben alkalmazott embargó hatásairól. A világszervezet arra a következtetésre jutott, hogy ennek a kifejezetten hidegháborús intézkedésnek aligha lesz bénító hatása, mivel a Szovjetunió máshonnan is tudja pótolni az elmaradt tételeket, egy részüket például Argentínából.

Viszont ez a lépés nem hagy kétséget afelől, hogy az Egyesült Államok kész az élelmiszerszállítást politikai célok szolgálatába állítani, ha úgy tetszik politikai kényszerítő eszközként bármikor, bárkivel szemben felhasználni. A „Herald Tribune“ tekintélyes amerikai lap cikke szerint ma már sokan egy „élelmezési kartell“ előkészítéséről is beszélnek — amely nyilvánvalóan az olajat exportáló országok társulásának, az OPEC mintájára „működne“. Riasztó tudat, hogy másoktól függ, megtölthetjük-e benzintartályainkat és hogy fűthetjük-e lakásainkat. Az amerikaiakat pedig nem is kell emlékeztetni arra. hogy függnek az importált olajtól. De az élelmiszerimportra kényszerülők is kínosan átérzik, hogy „mások“ ellenőrzésétől és döntésétől függ az „étkezésük“ — írja a lap, a harmadik világ helyzetét és függőségét latolgatva.

A FAO előrejelzése szerint 1990-ben a fejlődő országok kénytelenek lesznek mintegy 90 millió tonna élelmet importálni a harmadig világ országaiba (ez 16 millió tonnával több mint tavaly.) A világ tehát nehéz helyzet előtt áll, s a kulcskérdés, amelyet a legközelebbi jövőben meg kell oldani: hol álljon a feladatok rangistáján a nyolcvanas években a szegényebb országok gazdasági fejlesztése?

De ugyanúgy kulcskérdés az is, hogy az élelmiszer importáló országok tegyenek meg mindent, hogy kevésbé függjenek az észak-amerikai kenyérkosártól. ..

Feldolgozta: LÁNG ÉVA

— Nem hiszem, hogy szeretni fogom ezt a helyet — mondta George Niles Susannak, mikor bepréselték magukat a csúcsforgalmi időben zsúfolt liftbe. Susan tudta, mire gondol. Mind az öten akut önbizalomhiányban szenvedtek, tudták, hogy o Memorial az egyik legjobb gyakorlókórház, ezért szívesen gyakoroltak volna ott, ugyanakkor azonban egyetlen porcikójuk sem akart orvos lenni. Nem akartak fontos kérdésekben dönteni. A sztetoszkóppal, amely árulkodóan kandikált ki bal zsebükből, eddig csak egymást és néhány kiválasztott beteget vizsgáltak meg.

Mikor az ötödiken kiszálltak, nem tudták, merre induljanak. Susan a csapat élére állt, és elindult a folyosón a nővérállomás felé, mely éppúgy készültségben volt, mint a Beard 2 műtőfolyosója. Susan Wheeler, gondosan leplezve belső bizonytalanságát, látszólag magabiztosan lépett be az Irányított cselekvések a szentélyébe. Az adminisztrátor látszott a legmegközelíthetőbbnek.

— Elnézést kérek, meg tudná mondani .. . — kezdte.

Az adminisztrátor a kagylót a füle és a válla közé szorítva Susanra nézett. — Mit óhajt? — vetette oda.

— Orvostanhallgatók vagyunk, és szeretném tudni . . .

— Forduljon Miss Linquvisthez — szakította félbe hirtelen az adminisztrátor. A papírjára nézett, és őrült iramban számokat kezdett írni rá. Hogy Susan tudja, kiről van szó, a fejével mutatott Terry Linquivist felé.

— Elnézést kérek — szólította meg udvariasan —, medikusok vagyunk, és ide . . .

— Jaj, ne! — szakította félbe Terry Linquivist, és jobb kezét a homlokára tette, mintha pokoli migrénje volna. — Még csak ez hiányzott — mondta a fal felé fordulva, de azért úgy, hogy hallják. — Az év legzűrösebb napján beállít egy csapat medikus.

— Egyáltalán nem akarjuk zavarni — védekezett Susan. — Csak azt szeretném megkérdezni, hol az orvosi szoba.

— Ott, az íróasztallal szemközti ajtón kell bemenni.

Susan belökte a lengőajtót.

— Ha jól emlékszem, a megbeszélés kilenc órára volt kitűzve, és nem negyed tíz után öt percre. Jobb, ha mindjárt az elején tisztázunk valamit — folytatta. Körülményesen felállt, és a kezébe vett egy darab krétát. — A legfontosabb dolog a sebészetben, és különösen itt, a Memóriáiban, hogy minden a maga idejében történjék. Nagyon ajánlom, hogy ezt véssék jól az emlékezetükbe.

— Három hónapot lesznek a Memóriáiban, ebből mindössze egy hónapot a Beard 5-ön — darálta az ilyenkor szokásos monoton stílusban. — Mint mindennek az életben, ennek is megvan a maga jó és rossz oldala. A Beard 5-ön részt vesznek az intenzív terápiás osztály munkájában, és ennek megfelelő elméleti képzésben is részesülnek. Ez a jó oldal. A rossz az, hogy jelenleg nincs még elég klinikai tapasztalatuk, hogy ezt szakmailag kellőképpen értékelni tudják.

Végignézett a diákokon, Susanon is, aki semleges tekintettel nézett vissza rá. Első benyomása nem volt kellemes Bello wsról.

— Ami a délelőtt további részét illet — folytatta Bellows, és az órájára nézett —, először is beviszem magukat a nővérállomásra, hogy bemutatkozhassanak a nővéreknek, akik egészen biztosan odáig lesznek a gyönyörűségtől, hogy megismerhetik magukat — mondta, és erőltetetten nevetett.

— Már volt szerencsénk némi meleg fogadtatásban — mondta Susan, aki most szólalt meg először.

Külseje már az előbb is zavarba hozta Bellowst. Élénk hangjától most gyorsabban vert a szíve, mint gimnazista korában.

— Miss Wheeler, meg kell értenie, hogy a nővérek csupán egy dolog miatt vannak itt. Azért, hogy a betegeket ellássák, méghozzá a lehető legjobban. Tapasztalataik alapján alakult ki az a véleményük, hogy bárki új ember kerül az osztályra, az rosszabb, mint a baktériumok és vírusok együttvéve. Tehát ne várják, hogy üdvözítőként fogadják magukat, legalábbis ne várják mindegyiküktől.

Bellows abbahagyta, de Susan nem reagált. Bellowson gondolkodott. Legalább realista, ez az egyetlen pozitívum, amit fel lehet hozni a mentségére. Egyébként igen rossz benyomást tett rá. Miután a nővéreknek bemutatkoztak, nekilátnak a sebészetnek. Fél tizenegykor lesz egy epehólyagmütét. Remek alkalom, hogy életükben először bemosakodjanak és megnézzék a műtőt belülről. Bent a műtőben dr. David Cowley piszok rossz hangulatban volt, és senkit sem kímélt.

Cowleyt a Memorial legjobb sebészei közt emlegették. Hatalmas orvosi szobája volt a Beard tizedik emeletén. A Memorial volt a mindene.

Aznapi egyetlen operációja, egy epeműtét nem sikerült valami fényesen. Mindjárt azzal kezdődött, hogy a műtősnő rossz műszereket készített elé; folytatódott azzal, hogy az első vágásnál a beteg kissé megremegett. A következő húzás a röntgenasszisztensé volt, aki nem jött abban a pillanatban, amikor hívta. Még az üres orvosi szobába érve is dühöngött. Dúlva-fúlva ment a szekrényéhez. Földhöz vágta a műtősapkát és műtőmaszkot, és belerúgott a szekrényajtóba.

A dühös rúgásnak, amelyet egy ökölcsapás is követett, több következménye is volt. Először is: a szekrény tetejéről, hatalmas porfelleg szállt a magasba. Ugyanakkor leesett róla egy árva műtőcipő, és kis híján fejentalólta, s végül kivágódott a szekrény ajtaja, és kiesett belőle egy csomó holmi.

Közelebb hajolt, és megdöbbenve látta hogy a szekrény telis-tele van gyógyszerrel. (folytatjuk)