Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-22 / 30. szám

közül — funkció, szerkezet, forma — a harmadiknak tulajdonítja a legnagyobb jelentőséget. Nem, korántsem széplélek, nézetét logikusan és tárgyilagosan magyarázza. A funkció relatív fogalom: azt a lakást, amelyet jelenleg egy házaspárnak szánnak, a jövőben, a legégetőbb lakásszükségletek kielégítése után már egy személy is birtokába veheti. A szerkezet az időszerű technikai szükségletek eredője, s ezért változik. A forma azonban időtálló dolog, a nép anyagi kultúrájáról tanúskodik, hozzátartozik a hagyományokhoz. Évszázadok elteltével az alkalmazott formák alapján következtetünk a társadalom esztétikai színvonalára, szellemi igényeire. Sajnos, nincs rá időnk, hogy elméA lengyel emberek manapság gyakran mondogatják, hogy „tömbben“, azaz házgyári házban laknak; Witold Jerzy Molicki nem szereti ezt a meghatározást. Az embereknek otthonra van szükségük akkoris, ha a ház nagyüzemi módszerrel épül, s a téglaadogató Tónik helyett emelődaruk húzzák fel az előregyártott elemekből készülő falakat.

Kedvez-e a nagyüzemi lakásépítkezés, a panel, a lakáséhség kielégítését célzó szüntelen sietség azoknak, akik nem tömböket, hanem otthont szeretnének építeni? Erre a kérdésre tervezőmunkájával válaszolt a nem csupán Wroclawban ismert építészmérnök. Az építőművészet három sarkalatos elve

JÚLIUS 22-ÉN ÜNNEPLI FELSZABADULÁSÁNAK 36. ÉVFORDULÓJÁT A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG

EGY ÉPÍTÉSZ VALLOMÁSA

lyedjünk a régi korok építőművészetének, műemlékeinek titkaiban, s ezért Molicki mérnök tömören foglalja össze a következtetést: az építőművészet elsősorban az esztétikummal tartozik a társadalomnak. Igen ám, de vajon a normatívumok, költségek, technológiák, a tervszámok, s mindenekelőtt a sürgetés kényszere összehangolható-e az esztétikai követelményekkel? Vajon valóban olyan fontos az, hogy a lakónegyed szép legyen? Ott, ahol ezeket a problémákat az egymásra hatás elemzése nélkül, külön-külön kezelik, létrejön az unifikált, jellegtelen architektúra: képtelenség felismerni, melyik város melyik lakónegyedét ábrázolja a felvétel, mert a legtöbb új lakónegyed úgy hasonlít egymásra, mint egyik tojás a másikra, függetlenül attól, az ország melyik részén, melyik városban épültek. A nagyüzemi technológiával készült lakóházaknak nem feltétlenül kell egyhangúaknak, csúnyáknak lenniük. De ez már a tervező fantáziájától, leleményességétől, makacsságától függ, és természetesen attól, hogy közös nevezőre tud-e jutni a kivitelezővel.

Hogy ez nem elméleti okoskodás, igazolhatják azok a wroclawi lakónegyedek, amelyek az ő tervei szerint készültek. Ide kívánkozik egy kedves történet. Molicki mérnök egy vasárnap kiruccant az általa tervezett lakónegyedbe, amelynek építése éppen vége felé közeledett. Miközben fényképezőgépével lencsevégre vette az egyik épületet, hallotta, hogy a mellette sétáló házaspár egymásnak bizonygatja: ezek egészen biztosan nem lesznek közönséges lakások, hanem szálloda, mégpedig külföldi vendégeknek. Ügy látszik, a házat túl szépnek találták. Beszélgetőpartnerem közismert, kitüntetett ember, de biztosít róla, hogy ennél kedvesebb bókot még nem hallott. Miben különböznek a Molicki mérnök által tervezett negyedek a többitől?

Magyarázni kezd: Wroclaw síkságon épült, a természet nem ajándékozta meg lejtőkkel, dombokkal, így az építőművészetre hárul a feladat, hogy a városképet változatossá tegye. Ez az első fontos dolog. A másik: igaz, hogy könnyebb leegyszerűsített formákkal élni, de pontosan ez okozza a jellegtelenséget, egyhangúságot. Ezért a gazdagabb, összetettebb formák eszköztárába kell nyúlni: ez adja meg a negyed egyéni jellegét, de természetesen nagyobb munkabefektetést kíván a tervezőtől és kivitelezőtől egyaránt. Drágább-e így az építkezés? Molicki mérnök szerint a költségek nem nagyobbak, de a kultúrszférába-n elért előnyök felmérhetetlenek. A panelekhez elég csatlakoztatni néhány előregyárjott elemet, s az épület külseje máris alapvetően megváltozik.

Eddig már kb. 55 ezer wroclawi lakos költözött be az általa tervezett

negyedekbe, példaképpen elég megemlíteni legutóbbi munkáját, a Barátság Lakótelepet. Ennél az épületegyüttesnél a tervező újszerűén alkalmazza a kisebb, félig zárt térformákat. Az előregyártott elemek 45°-os szögben történő meghajlításával mód nyílt a függőleges tengelyben egymáson áthatoló, nyolcszögletű teraszudvarok kialakítására. A lakóházak magassága lépcsőzetesen növekszik a

4. emelettől a 6., 8., tO. és 12. emeletig.

Felkelti a'figyelmet a loggiák érdekes megoldása és az épületek kolorisztikája. A tervező az „irányított kolorisztikai káosz“ híve, a lakónegyed színharmóniája számára éppoly fontos, mint a forma. Arra törekedett, hogy a megadott normákon belül biztosítsa a lakótér optimális megoldásait, a többit azonban a lakók, a lakószövetkezet öntevékenységére bízza. Az udvar, a házak közti területkiképzés, a lépcsőház — ez már a lakók dolga. A villamos- vagy autóbuszmegállótól a lakásajtóig vezető utat Molicki mérnök szerint a tervező inspirálhatja ugyan, de a végső forma kérdésében a lakóknak kell dönteniük. Otthonát mindenki saját tetszésének megfelelően rendezi be, s épp így szabad kezet kell kapnia i lakónegyed végérvényes „berendezésében“ is, — az ember csakis így tud teljes mértékben azonosulni lakóhelyével. Az erkélyt hadd díszítse mindenki tetszése, ízlése szerint, hiszen semmi sem annyira veszélyes, mint az emberek „túlvezérlése“. Ha már ennél a témánál tartunk, megkérdem, meg lehet-e tanítani az ízlést, az esztétikai érzéket, a jó építészet megkülönböztetését. A tervezőmérnök szerint a kioktató módszerekkel nem sokra megyünk. A legmeggyőzőbb érvek a konkrét, anyagi tények. Ha a lakónegyed jól sikerült, szép — az emberek bizonyosan szívesen költöznek ide, s a családi fészek már nem „tömb“, hanem otthon lesz. Molicki mérnök egyébként a várostervezési pluralizmus híve: legyen egy centrum, ahol az ember dolgozik, szórakozik, ahol megőrizheti anonim voltát, s legyen a lakónegyed, ahol lakik, amellyel azonosul. Mint tervező, nincs-e panasza a kivitelezőkre? Hogyne lenne, az építkezés minősége, az épületek kivitelezése gyakran nem kifogástalan. Ami azonban a fantáziát illeti, a kivitelezők védelmére kel. Amikor megkezdte egy nagy lakónegyed tervezését, felkereste a kivitelező vállalat igazgatóját, aki azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy tervezzen valami újat, érdekeset, mert már nagyon unják az egy kaptafára készülő típusházakat. Elég egy pillantást vetni a wroclawi Witold Jerzy Molicki által tervezett lakóházakra, hogy megértsük: ez a megjegyzés nem őrá vonatkozott.

A Lengyelországból