Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-15 / 29. szám

szeretnék elérni, hogy a járás mezőgazdasági dolgozóinak fele szakképzett legyen. Tavaly például 23 fejőnő vett részt 3 hónapos bentlakásos tanfolyamon Csetneken (Stítnik). Ilyen tanfolyamokat a jövőben is szerveznek majd.

VÁLTOZÖ SZEMLÉLET

Nemcsko Ilona, a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselője szerint megváltozott a nők szemlélete. Néhány évvel ezelőtt a munkalehetőség kérdése szerepelt az első helyen, ma a foglalkoztatottság növekedésével párhuzamosan a szolgáltatások hálózatának bővítését, javítását igénylik az asszonyok.

Jó lenne, ha a dolgozó nőnek, miután ledolgozta a nyolc órát, nem jelentene gondot a bevásárlás. Időrabló és idegtépő a sorban állás, a gyenge áruválaszték, a gyorsan elkészíthető, olcsó ételek hiánya. A falvakra csak szombaton viszi a mozgó húsbolt a hentesárut, választékról szó sincs. Néha így is fél napot, vagy még ennél is többet várnak az aszszonyok, mert nem érkezik pontosan a kocsi.

Félkészáru-üzlet csak Rozsnyón van, holott a központi községekben, ahová a környező falvakból naponta több autóbusznyi ember jár, szintén sok félkészáru elfogyna.

A zöldségfélékből sem kielégítő az ellátás. A járás mezőgazdasági területének 2 százalékán, vagyis mindössze 85 hektáron termelnek zöldséget; a legnagyobb zöldségtermelő a pelsőci Vörös Csillag szövetkezet összesen 21 hektáron. Sajnos ebből a termelőknek és a község lakosságának alig jut valami. A felvásárló „jóvoltából” kevés a friss áru. Az aszszonyok, akik egész évben ezzel dolgoznak, délután sorba állhatnak a fonnyadt zöldségért... Ugyanis a szövetkezet közvetlenül, vagyis a felvásárló vállalatot kikerülve' nem árusíthat zöldséget.

Farkas István, a pelsőci szövetkezet elnöke azt mondja; nem jó erről sokat beszélni, ök az idén vállalták, hogy a szerződésben foglalt zöldségmenynyiséget leadják, de a többit a Pelsőcön, Kuntapolcán (Kun. Teplica) és Páskaházán (Pasková) a június elején megnyíló üzletükben frissen árusítják.

Ez még nem oldja meg a vidék zöldségellátását, de példa arra, hogy ilyen formában is lehetne változtatni, javítani rajta.

KINEK A JAVÁRA?

Ez a kérdés többször felvetődött bennem a szolgáltatások kapcsán. Az volt az érzésem, hogy a szolgáltatásokat nem a lakosság igényeihez mérten fejlesztik, hanem a gazdálkodás szigorúan előírt törvényszerűségeihez. Természetesen igyekezni kell kifizetődőén, hatékonyan gazdálkodni, de érthetetlen miért kell minden áron és minden körülmények között nyereségre törekedni, még akkor is, ha negatívan hat a lakosságnak nyújtott szolgáltatásra.

A szolgáltatási üzemeknek olyan magas tervet írnak elő, hogy teljesítése lehetetlen a lakosság körében. Ha elromlik a vízcsap, a szerelő legalább fél napot tölt el a javításával, s ötven, száz, kétszáz koronát számolhat el érte. De ha ugyanez a szerelő

egy építő csoporttal felépít egy házat, az erre az időre jutó összeg megsokszorozódik. Tehát a kommunális üzemnek kifizetődőbb elvállalni a házépítést, mint a lakosságnak apróbb javításokat végezni. S így van ez a fehérnemű-tisztítással, a lakásfestéssel, takarítással is.

Ján Oravec, a rozsnyói kommunális üzem igazgatója jól ismeri ezeket a problémákat, tisztán látja a tervezési mód hátrányát, de számára ez a törvény, amit be kell tartani. Így hiába tudja, mire lenne szüksége a lakosságnak, miben, hol lehetne segíteni a dolgozó nőknek, az igények megvalósítását keretek és előírások gátolják. Például nem adhatnak fodrásznőt abba a községbe — bár az asszonyok kérik —, ahol az nem kifizetődő. Nem nyithatnak mosodát, tisztítót a lakótelepeken, ha a tervezésnél nem gondoltak a szolgáltatási házak építésére.

A járásban három kommunális üzem van: Rozsnyón, Dobsinában és Revűcában. A rozsnyóiban 316 dolgozó 45 féle szolgáltatást végez. A mosoda gépparkjának felújításával javult a mosás minősége, növekedett az érdeklődés iránta. Az otthon mosott ruha vasalását is egyre gyakrabban veszik igénybe a háziasszonyok. Nincs érdeklődés a pelenkamosás iránt, de egyre többen kérik az ágyneműkölcsönzést, a komplex kozmetikai szolgálatot.

A segítőszándék vezérelt, az a tudat, hogy a három évtizedes fejlődés még nagyobb igények támasztására ösztönöz. S ezek eléréséhez csak a hibák eltávolításával juthatunk el.