Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-15 / 29. szám

szeretnék elérni, hogy a járás mezőgazdasági dol­gozóinak fele szakképzett legyen. Tavaly például 23 fejőnő vett részt 3 hónapos bentlakásos tanfolya­mon Csetneken (Stítnik). Ilyen tanfolyamokat a jö­vőben is szerveznek majd. VÁLTOZÖ SZEMLÉLET Nemcsko Ilona, a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselője szerint megváltozott a nők szemlélete. Néhány évvel ezelőtt a munkalehe­tőség kérdése szerepelt az első helyen, ma a foglal­koztatottság növekedésével párhuzamosan a szol­gáltatások hálózatának bővítését, javítását igénylik az asszonyok. Jó lenne, ha a dolgozó nőnek, miután ledolgozta a nyolc órát, nem jelentene gondot a bevásárlás. Időrabló és idegtépő a sorban állás, a gyenge áru­­választék, a gyorsan elkészíthető, olcsó ételek hiá­nya. A falvakra csak szombaton viszi a mozgó hús­bolt a hentesárut, választékról szó sincs. Néha így is fél napot, vagy még ennél is többet várnak az asz­­szonyok, mert nem érkezik pontosan a kocsi. Félkészáru-üzlet csak Rozsnyón van, holott a köz­ponti községekben, ahová a környező falvakból na­ponta több autóbusznyi ember jár, szintén sok fél­­készáru elfogyna. A zöldségfélékből sem kielégítő az ellátás. A járás mezőgazdasági területének 2 százalékán, vagyis mindössze 85 hektáron termelnek zöldséget; a leg­nagyobb zöldségtermelő a pelsőci Vörös Csillag szö­vetkezet összesen 21 hektáron. Sajnos ebből a ter­melőknek és a község lakosságának alig jut valami. A felvásárló „jóvoltából” kevés a friss áru. Az asz­­szonyok, akik egész évben ezzel dolgoznak, délután sorba állhatnak a fonnyadt zöldségért... Ugyanis a szövetkezet közvetlenül, vagyis a felvásárló válla­latot kikerülve' nem árusíthat zöldséget. Farkas István, a pelsőci szövetkezet elnöke azt mondja; nem jó erről sokat beszélni, ök az idén vállalták, hogy a szerződésben foglalt zöldségmeny­­nyiséget leadják, de a többit a Pelsőcön, Kuntapol­­cán (Kun. Teplica) és Páskaházán (Pasková) a jú­nius elején megnyíló üzletükben frissen árusítják. Ez még nem oldja meg a vidék zöldségellátását, de példa arra, hogy ilyen formában is lehetne vál­toztatni, javítani rajta. KINEK A JAVÁRA? Ez a kérdés többször felvetődött bennem a szol­gáltatások kapcsán. Az volt az érzésem, hogy a szol­gáltatásokat nem a lakosság igényeihez mérten fejlesztik, hanem a gazdálkodás szigorúan előírt törvényszerűségeihez. Természetesen igyekezni kell kifizetődőén, hatékonyan gazdálkodni, de érthetet­len miért kell minden áron és minden körülmények között nyereségre törekedni, még akkor is, ha ne­gatívan hat a lakosságnak nyújtott szolgáltatásra. A szolgáltatási üzemeknek olyan magas tervet írnak elő, hogy teljesítése lehetetlen a lakosság körében. Ha elromlik a vízcsap, a szerelő legalább fél napot tölt el a javításával, s ötven, száz, kétszáz koronát számolhat el érte. De ha ugyanez a szerelő egy építő csoporttal felépít egy házat, az erre az időre jutó összeg megsokszorozódik. Tehát a kom­munális üzemnek kifizetődőbb elvállalni a házépí­tést, mint a lakosságnak apróbb javításokat végezni. S így van ez a fehérnemű-tisztítással, a lakásfestés­sel, takarítással is. Ján Oravec, a rozsnyói kommunális üzem igaz­gatója jól ismeri ezeket a problémákat, tisztán látja a tervezési mód hátrányát, de számára ez a törvény, amit be kell tartani. Így hiába tudja, mire lenne szüksége a lakosságnak, miben, hol lehetne segíteni a dolgozó nőknek, az igények megvalósítását kere­tek és előírások gátolják. Például nem adhatnak fodrásznőt abba a községbe — bár az asszonyok kérik —, ahol az nem kifizetődő. Nem nyithatnak mosodát, tisztítót a lakótelepeken, ha a tervezésnél nem gondoltak a szolgáltatási házak építésére. A járásban három kommunális üzem van: Rozs­nyón, Dobsinában és Revűcában. A rozsnyóiban 316 dolgozó 45 féle szolgáltatást végez. A mosoda gép­parkjának felújításával javult a mosás minősége, növekedett az érdeklődés iránta. Az otthon mosott ruha vasalását is egyre gyakrabban veszik igénybe a háziasszonyok. Nincs érdeklődés a pelenkamosás iránt, de egyre többen kérik az ágyneműkölcsönzést, a komplex kozmetikai szolgálatot. A segítőszándék vezérelt, az a tudat, hogy a há­rom évtizedes fejlődés még nagyobb igények tá­masztására ösztönöz. S ezek eléréséhez csak a hibák eltávolításával juthatunk el.

Next

/
Thumbnails
Contents