Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-15 / 29. szám
Igényeink Akárhogyan igyekszem is kívülállóként figyelni a járás életét, gondolatban állandóan összehasonlítok: a húsz év előtti élet képe rajzolódik ki előttem, amikor a mezőgazdaságnak szinte minden valamirevaló férfi hátat fordított, s bármilyen nehéz volt is a munka, az asszonyokra maradt. Lassan, de biztosan változtak a körülmények. Az idegen ezt nemigen veszi észre, hiszen hasonló gyorsasággal változott az egész ország, az ottlakóknak pedig természetes a folyamat. Annak tűnik fel, aki csak időnként tér vissza és van összehasonlítási alapja. Gazdag a rozsnyói (Roznava) járás természeti szépségekben, ásványi nyersanyagokban, történelmi hagyományokban. Mindez meghatározza az emberek életmódját, munkakörülményeit is, megszabja fejlődésük útját, ütemét. Húsz évvel ezelőtt a nőknek — főleg a járás déli részén — alig volt a mezőgazdaságon kívül más munkalehetőségük: ma a 15 215 munkaviszonyban levő nőből mindössze 2050 dolgozik a szövetkeze• tekben. A női munkaerő-tartalék majdnem kimerült: csupán a cigányszármazású asszonyok körében akad kihasználatlan munkaerő, mert a 2499 produktív korban levő nőből 986 van munkaviszonyban. Kusniráková Annával, a járási nemzeti bizottság munkaügyi osztályvezető-helyettesével elemezzük a legfrissebb kimutatásokat. Akárhogyan számolunk is, ezerkétszáz asszonynál nem találunk többet, akik még nem dolgoznak. Nem azért nincsenek munkaviszonyban, mert nem lenne munkalehetőségük. A Tatrasvit 06-os üzeme például még kétszáz nőt tudna foglalkoztatni, de jelenleg hármat is gond találni. Nem mindenkinek felel meg ez a munka. A falusi asszonyok, akik az állandó mozgáshoz, jövés-menéshez szoktak, nehezen ülnek végig nyolc órát egy helyben. Az utóbbi időben új munkalehetőségek adódtak a rőcei (Revúca) Lykotexben, a dobsinái Szellőzéstechnikai üzemben, az alsósajói (Nizná Slaná) vasércbányában, a jolsvai (Jelsava) és lubeníki Magnezitüzemben, a rozsn/ói Mezőgépben, a pelsőci (Pleáivec) Tatramatban. Ez év második negyedévére 450 munkaerőt — 200 idénymunkást — kértek az üzemek a járási nemzeti bizottság munkaügyi osztályától. — A háztartásbeliek elhelyezése nálunk már nem okoz gondot, de annál több problémánk van a középiskolásokkal — tájékoztatott Kusniráková elvtársnő. — A helytelen tervezésnek most látjuk a következményeit. Legrosszabb a helyzet az egészségügyi középiskolában érettségizőkkel; az új kórház még nem épült fel, jelenleg nincs hol alkalmazni őket. Az építészeti középiskolában érettségiző lányokat nem akarják az üzemek foglalkoztatni, fiúkat kérnek. Inkább kivárják a kétéves katonaidőt, mint hogy vállalnák a szülési gyermekgondozási szabadsággal és gyermekneveléssel járó gondokat. A közgazdasági középiskola végzőseinek elhelyezése is nehézségekbe ütközik: az üzemeknek csökkenteni kell az adminisztratív dolgozók számát, újak felvételét előírások tiltják. Van tehát bőven gondja a munkaügyi osztály dolgozóinak, a fiatalokat meg kell győzniük, hogy bizonyos időre olyan beosztást is vállaljanak, ami nem felel meg képzettségüknek. Nagyon nehéz az egyéni követeléseket a társadalmi igényekkel összehangolni. Nagy szerepe van ebben a pontos, megfontolt tervezésnek, ami szabályozza és irányítja a munkaerőéi helyezést. A nők foglalkoztatásával arányos a képzettségük. 10 évvel ezelőtt a nők szakmai képzettségének aránya alacsonyabb volt a férfiakénál, ma 2 százalékkal magasabb. Egyre több lány végez szakközépiskolát, gyorsan emelkedik a diplomás nők száma is. Az egészségügyben például a főiskolát végzettek 40 százaléka nő, de a bányászatban, mezőgazdaságban is gyarapodik a számuk. Sok nő végez a járás területén társadalmi munkát: a nemzeti bizottságok képviselőinek 31,7 százaléka nő, 8 kerületi képviselőből 3 nő, 1 nő az SZNT, 1 pedig a Szövetségi Gyűlés képviselője. A szakszervezeti elnökök egyharmada nő, a járásban 6 hnb-elnöknő, 10 hnb-titkárnő, 3 hnb-alelnöknő dolgozik. A társadalomirányításba bekapcsolódnak, de még mindig aránytalan a részvételük a gazdasági vezetésben. A járás területén nem találni egyetlen üzemigazgatónőt, sem helyettest. Vezető beosztásban csupán három nő dolgozik: a járási egészségügyi intézet, a járási könyvtár és a szociális otthon igazgatója. Ferenc Stefánia, a szövetkezeti dolgozók szövetsége járási bizottságának dolgozója mondta: — Szégyenkezhetünk, ha az országos kimutatásokhoz küldjük adatainkat. Nagyon kevés a mezőgazdaságban a női vezető. Mielőbb változtatni kellene azon, hogy ne forduljon elő, hogy mindig a férfira essen a választás, ha két egyforma képzettségű és végzettségű személy között kell választani. Nem elég a nőket megdicsérni jó munkájukért, lehetőséget kell adni nekik arra is, hogy ezt magasabb szinten, nagyobb hatékonysággal is kifejthessék. Ezek a lehetőségek adottak mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, csak élni kellene velük. DOLGOZNI VAN HOL, CSAK LEGYEN MIT Sok textilipari munkásnő megirigyelhetné a jó munkakörülményeket a Tatrasvitben. A korszerű, minden követelményt kielégítő 103,8 millió korona befektetéssel felépített üzemet tavaly adták át, nyolchónapos késéssel... A 767 dolgozónak évi 102 millió korona értékű kötött ruhát és fehérneműt kellene megvarrnia. A járás minden községéből dolgoznak itt lányok, asszonyok. Itt tanulták a szakmát; eddig három tanfolyamot nyitottak 15—20 fiatal munkásnőnek. A munkaerő-stabilizálásra eddig 32 lakást kaptak. Amint azt Slávka Rovná, a személyzeti osztály vezetője elmondta, három hónapon belül megoldják az igénylők lakásproblémáját. Szeptemberben átadják a 90 férőhelyes üzemi óvodát és a 60 férőhelyes bölcsődét. Üzemi éttermük, büféjük, egészségügyi központjuk van. A dolgozók mégsem elégedettek. Balázs Jolán, Ambróz Mária, Szabó Margit, Kubasz Mária, Koltás Ruzena mondja el a többiek nevében is elégedetlenségük okát: kevés anyagot kapnak, nincs miből varrniuk, nem teljesítik a tervet. Amikor mindenütt a munkaidő-kihasználásáról, a dolgozók kezdeményezéséről, igyekezetéről beszélnek, ők a maguk kárán mérik le mindezek hiányait. Az okot ismerik: a kassai (Kosice) 07-es üzem átadása késik, az anyagot ott kellene gyártani. A tervszerűtlenséget, az építkezési határidő elhúzódását most ők sínylik meg. A kiesést igyekeznek bepótolni, de hogy szinte naponta mást kell varrniuk, az a mennyiségen és a minőségen is meglátszik. A NEHEZE MÉG MINDIG AZ ÖVÉK A járás dolgozó nőinek többségét az ipar foglalkoztatja, de a szövetkezetek dolgozóinak 40,8 százaléka is nő. A mezőgazdaságban ehhez számíthatjuk még az idénymunkásokat, akik évente kevesebb mint 85 napot dolgoznak. Tulajdonképpen a mezőgazdaságban dolgozó nőt idénymunkásnak lehetne nevezni, mert a járás egyetlen szövetkezetében sincs számukra egész évben folyamatos munka. Csak a pelsőci szövetkezet próbálkozik az idén olyan melléktermelési ággal, ahol a vegetációs időn kívül is dolgozhatnak a nők. A nők száma mégsem csökken a mezőgazdaság-1. A Tatrasvit megoldotta a nők foglalkoztatását. A járás déli részéről nagyon sok fiatal dolgozik itt. 2. A járási iparvállalat pelsőci részlegén munkaruhákat varrnak. Nemcsko Ilona képviselőnő is itt dolgozik. 3. A takarmánybegyűjtés a legfontosabb feladat. ban. Sőt! 1978-ban 1943 nő dolgozott a szövetkezetekben, idén több mint 2050. A 642 harminc éven aluli dolgozó fele nő. Legtöbben az állattenyésztésben helyezkednek el: a gépesített, önműködő istállókban csaknem kizárólag nők dolgoznak. Példáúl a honcei Üj Élet szövetkezet borjúneveldéjében, a hosszúszói (Dlhá Vés) és a rostári tehéntelepen, ahol önműködő gépekkel könnyebb a nőknek a munka. Sajnos, nem mindenütt végezhetnek még nőknek való, könnyű. munkát. A járás délkeleti részében, ahol a szőlészet bővítése évről évre több kézi munkát igényel, az asszonyok a nehezebb munkát is kénytelenek elvállalni. A járásban sok olyan mezőgazdasági üzem van, ahol a hozzáférhetetlen rétekről a szénát nem gyűjthetik be gépekkel. Több mint 9 ezer hektár ilyen rét van a járásban! Erről mind az asszonyoknak kell betakarítani a szénát... Ezt a munkát a biztonsági ellenőrök nem tartják veszélyesnek. De van a járásban 70 olyan nőknek tiltott munkahely is, ahol asszonyok dolgoznak. Arról természetesen még nyilvántartás sincs, hány asszony emelgeti az ötvenkilós, műtrágyával, burgonyával teli zsákokat. Az asszonyoknak a mezőgazdaságban még mindig a segédmunka marad. Ezt alátámasztotta Gresc Béla, a szövetkezeti dolgozók szövetsége járási bizottságának politikai előadója is, aki szerint a szövetkezeti dolgozók 44 százalékának — főleg az állattenyésztésben dolgozó és mezei munkát végző nők — nincs szakképesítése. A hetedik ötéves tervben mi
