Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-15 / 29. szám
A Vidrócki manganyá.ja Korog-morog a Mátrába, Korog-morog a Mátrába, Mer levágták számadóját. Megyen a nyáj, megyen a nyáj Környes-körül a gaz alján, Ugyan, hogy álljak elejbe, Sűrű erdő közepibe. — Nosza, pajtás, itt feküdjél Míg a gőzös ide nem ér, Majd ha a gőzös ideér, Elballagunk Feled felé. Harangoznak, harangoznak, Talán bizony Vidróckinak, Viszik őt a gyász gőzösbe, Onnan meg a temetőbe. Berzéte — Brzotín — 1960 Gyöngyös József magyarkodást említ, vagy a Gömbös-utódok sorába utasít, az becsületsértést követ el. A magyarságtudat a kisebbségnél létmagyarság, léttudat, társadalmi tudat, mely szocialista nevezők nélkül éppúgy elképzelhetetlen, mint internacionalista eszméiség nélkül. Ezért lehet a magyarságtudat egyben emberségtudat is. Egy fél lépés hátrálás, közöny v agy rezignálás, egy perc tudatnélküliség — és elvesztünk magyarként, emberként. A kisebbség internacionalista emberségtudata fölényesen kerüli el a nacionalizmus buktatóit és kísértéseit. A nacionalizmus kétélű dolog. Lehet nemes és emberi, mint a patriotizmus, és lehet nemtelen, mint a sovinizmus, mely az embertelenség legpoten-FABRY ZOLTÁN ciálisabb aktivizáltja és aktivizálója. Csak o patriotizmus érhet el az internacionalizmusba: az emberség rádiusza messzire ér. A patriotizmus közeledésre és közelítésre képes; a sovinizmus: a leszűkítés, a kizárólagosság, a robbanó és robbantó különállás. A sovinizmus csak győzteseket és legyőzötteket ismer. A patriotizmus — mert emberség — maga az eredendő békesség, a kultúra pacifizáló tényezője. Erkölcsileg vállalt kultúra nélkül nincs patriotizmus, mert a kultúra: a béke, és a béke az emberség lehetősége és valósága. Csak a patrióta Ady lehetett példázó internacionalista olyan korban, amikor ennek még nem volt gyakorlati talaja. Adyban a legnemesebb patriotizmus invokálta a legnemesebb internacionalizmust: a szocialista emberséget. Ady adaptálása, továbbvitele mutatja, hogy egy kultúra, egy magatartás és egy nyelv'dolyamatosságát nem lehet még idegenített talajon sem megszakítani. Mi mint kisebbség nem gyökértelen különlegesség vagyunk, de a magyar kultúra önműködően újjáéledt fejezete. Azonosság vagyunk, és új hatások eredményeképp: új adalék, új toldalék: középeurópai, sőt európai tudat és összegező internacionalista eszmeiség. A vox humana elsődlegessége döntő tényező. De ez az emberré, emberséggé egyenesítő gerinc, az európai és internacionalista elkötelezettség — magyarságtudat, nyelvtudat, nyelvhűség nélkül talajtalon és könnyen elsorvad. Füst Milán ismert sorait igy kell olvosni és érteni: „Oh, jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok/ S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás/ Teremté meg e nagy világot s benned ez lobog. Mert néked is/ van lángod:/ Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked!“ A nyelvvédelem: szellemvédelem, embervédelem. A nyelv a humánum anyanyelve, mely csők mint emberségi kifejezés tölti be igazolón és igazoltan szerepét. Aki nyelvet bánt, embert sért. A nyelvkorlátozás az emberség körét kisebbíti, a kultúra rádiuszát rövidíti és a gondolatteremtést akadályozza. A nyelvhűség a humanizmus hatványán nem más, mint gondolathűség, gondolattisztesség, forrásbeli tisztaság. A szellemerkölcs kikristályosodása maga a nyelvben fogant gondolat. A nyelv a művelődés és alkotás közlekedőedénye; ha megrekesztem, szét(RÉSZLET) folyik, elpocsékolódik, elszivárog, elapad, elpárolog, felszívódik. Az impresszió és expresszió, a befogadás és kivetítés vér- és idegcsatornója: az anyanyelv. Az anyanyelv a, közlési, a kifejezési, a gondolati maximumot biztosítja. Csak a nyelv természetes, szokott ritmusában fogant és magzatvizében született gondolat nem lesz fattyúhajtás vagy homunculus, mesterséges teremtmény. Csupán az anyanyelv — legsajátosabb lényegem és létem — lélegezheti be termékenyítőn a világot, és vetítheti vissza mindenkihez szólón és egymást gazdagítón e kettősség qyümölcsét: a gondolat igazát. Micsoda igazoltság, hogy épp a sárospataki emigráns, a cseh Jan Komensky lett és maradt a magyar és minden anyanyelv védőügyvédje! Magyarságom nem lehet akadálya a közösségi kommunikációnak. Ellenkezőleg: ez az egyetlen reálisan járható útja és eredményes módja. A velem születettség: könnyítés, mert természetesség. Csak magyarul beszélhetek hitelesen emberül, csak a maqam legsajátosabb hozzájárulásával lehetek az emberiség része és az emberiség részese: elkötelezettje. Csak ha a magaméból adok, lehetek megértője és megérdemeltje annak, amit mástól kapok. A kisebbségi lét ezt az egy-kettősséget természetszerűen felfokozza: magyarsága, létjogót csak többségbe ágyazva bizonyíthatja, és nagy közösségi eszmék, összefüggések és igazságok keretében és szolgálatában biztosíthatja. Ezért fellebbezhetünk mindig okkal és jogai: igazunk felettünk boltozódik. Felettünk, be bennünk is. Egy anyag vagyunk, egy lélek: közösségtudat. Emberiség emberségi atomjai. A kisebbségi magyarnál senki nagyobb joggal és tudattal nem Írhatta volna le a címet: Hazánk, Európa, és amikor — ugyancsak 1967-ben - írásaimnak cseh válogatása jelent meg, ugyan mi más lehetett volna a cím, mint Nase vlast Evropa. A magyarságtudat és az internacionalista kötöttség a kisebbség síkján egyformán elkötelezettséget vonz. Az egyik nem akadályozhatja, kisebbítheti a másikat. Mihelyst lényegénél nagyobb súllyal mondjuk ki az egyiket, veszít súlyából a másik. Minden a helyes arányon múlik. Mondhatnám úgy is: az európaiságon, melynek legigazibb értelme az adekvát arányítás, a helyes mérték. A mérték mint érték. Thomas Mann antifasiszta folyóiratának a címe nemhiába volt Mass und Wert. Európa az arány realizáltsóga. És ez az arányosítás titka: egyazon igazi szubsztancia jelenléte mindkettőben. És ez a fluidum az emberség, a humánium. Minden ide fut vissza, mert minden innen ered és árad. A vox humana a forrás és delta egyazonossága, megszakíthatatlansága, folyamatossága. A kisebbség nemcsak önmaga kiteljesítője, de tartozéka, függeléke, része és részese a többségi nemzetnek is. A kisebbség: többségi kritérium. A kisebbség csalhatatlan, letagadhatatlan többségi tükör és tükrözés. Példa, próbakő és - ítélet. A kisebbségi kérdés az emberség ügye, mely épp azért csak ezen a síkon közelíthető meg, és csak így oldható meg. A megoldás a t öbbség szocialista tudatú emberségén múlik. Ellentéte, a kizáró sovinizmus a többség embertelenségét táplálja, és a reakció egészét vonzza. Egy távol-keleti jelentés arról számol be, hogy az USA-csatlós kambodzsai reakció 600 000 vietnamit akar irgalmatlanul kitelepíteni. Ismerős és csábító folyamat. A reakcióban mindig a kisebbség az, mely puszta létével provokál. A német fasizmus és a zsidóság viszonylata és Amerikában a négerkérdés: döntő példa. Ahol azonban a kisebbség célponttá válik, ott a reakció jelenléte mindig kimutatható. A marxizmus próbáján — paradox mód — a kisebbség lesz azon lépcsőfokok egyike, melyen a többség a jövőbe hághat: az internacionalizmusba. A kisebbségi kérdés - mint eminens társadalmi kérdés — csak a marx—lenini vonalon, csak a szocialista humanizmus szellemében oldható meg. A kisebbségi probléma az internacionalizmus elorozhatatlan atomja; ahonnan ez a töltet kimarad, ott megzavarodik az egésznek az összetétele és összhatása. A kisebbségi kérdés megoldatlansága, zavarai és gátlásai a nemzetinél nagyobb, a többségi kollektivitás, az internacionalizmus hitelét gyengítik. Szocialista országokban és - a kisebbségi kérdés igazát is kodifikáló — Lenin centenáriumi évében és hónapjában lehet-e természetesebb óhaj, mint a többség és kisebbség azonossági és azonosítási kívánalmának a kimondása?! Stósz, 1970. április. E0TJ
